[Gyula Szász]

Szász-elv a Mach-elv ellen.

„Ernst Mach osztrák fizikus nem fogalmazta meg pontosan a később Albert Einstein által Mach-elv-nek nevezett fogalmat, az alábbi megfogalmazás másoktól származik.

A Mach-elv szerint a test tehetetlen tömege az Univerzum összes tömegének egymással való kölcsönhatásából ered, azaz az állócsillagokhoz rögzített rendszerben mért gyorsulás oka az állócsillagok és más tömegek által keltett erők eredménye. A Mach-elv szerint a tér fogalma (vagy legalábbis a távolság és irány fogalma) értelmetlen, ha a tér nem tartalmaz anyagot.”

A testek tehetetlen tömege csak a testek összetételétöl és a testet képzö elemi részecskék által kisugárzott energiától függ. Az Univerzum össztömegének semmi köze a testek tehetetlen tömegéhez. A testek tehetetlen tömege egy levezetett fizikai mennyiség és nem marad meg. A tér-idö fogalma onnan ered, hogy a kölcsönhatások c-vel terjednek. A testek súlyos tömege is egy levezetett fizikai mennyiség, de ez megmarad. A c-vel terjedö kölcsönhatásokat okozó mezök feltehetöen az Univerzumban mindenhol jelen vannak (CMBR). De mi fizikailag csak az Univerzum véges tér-idö tartományait tudjuk vizsgálni. (Szász-elv.) Az elemi részecskék nem tudják egymást 10-17 cm alá megközelíteni.

Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

A temészetböl, a világmindenségöl csak egy van. Az anyag atomisztikus elmélete paradigmaváltás, tudományos forradalom a fizikában. Ezt nem lehet inkviziciós metódusokkal és peer reviewing-gel elnyomni http://atomsz.com/wp-content/uploads/LettersInfiniteEnergy129black.pdf .

Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Kézenfogva kell az elméleti fizikusokat vezetni 27.03.2017

Tisztelt Fizikus Kollégák!

Ùgy látszik az elméleti fizikusokat kézenfogva kell vezetni, hogy megértsék a hatás-integrált, a Lagrange függvényt http://atomsz.com/covariant-theory/, ami a véges Minkowski térben, {x} ={ct,r}ϵΩ, Lorentz invariánsan van felállítva. Ez az új Lagrange függvény különbözik a monogen rendszerektöl https://en.wikipedia.org/wiki/Monogenic_system, és a holonom kényszerfeltételektöl https://en.wikipedia.org/wiki/Holonomic_constraints.

A hatás-függvény egy valószinüségsürüség funkciónál és nyolc általánosított koordinátától ψi*, ψi,, i=e,p,P,E és két c-vel terjedö folytonos vektor-mezötöl A(em)ν(x), A(g)ν(x) függ. A ψi* és ψi-k mellett, a vektor-mezöket is mint általánosított koordinátáknak kell felfogni. A részecskék mint valószinüség-áramsürüségek

ji(n) ν(x) = c (ψi*(x) ψi(x))

mennek be a Lagrange-sürüségbe. A részecskék csatolása a mezökhöz a részecskék elemi töltésein keresztül,

qi = {±e}, gi = {±g me, ±g mP}

történik

Lkölcsönhatás(x) = + (Σ qi ji(n) ν(x)) A(em)ν(x) – (Σ gi ji(n) ν(x)) A(g)ν(x).

A kinétikus valószinüségsürüségre ezt a Lorentz invariáns kifejezést használtam fel

Σi=e,p,P,E mic(∂ν ji(n) ν(x)).

A mezök leírására be kellett venni még a Faraday tenzorokat, F(em)νμ(x), F(g)νμ(x) is a Lagrange-sürüségbe. A Lagrange-sürüség három részböl áll, a részecskék kinetikus kifejezéséböl, a töltés nélküli mezökböl és a részecskék és a mezök csatolásából. A Lagrange-sürüség az általánosított koordinátákon kívül csak az általánosított koordináták elsö differenciáljait tartalmazza.

A mozgásegyenletek levezetésére a Hamilton elv felhasználásánál még mellékfeltételeket és határfeltételeket is figyelembe kell venni a formalizmusban.
A mezök mellékfeltételei onnan származnak, hogy a mezök c állandóval terjedenek. Ezeket a feltételeket

∂ν A(em) ν(x)) =0,
∂ν A(g) ν(x)) =0,

Lorenz feltételeknek nevezték el a fizikusok.
A négy megmaradó és oszthatatlan részecskék, i=e,p,P,E, ezeket a folytonotossági egyenleteket teljesítik

∂ν ji(n) ν(x) = 0, i=e,p,P,E,

amik egyben az is jelentik, hogy a részecskék száma egy véges V térfogatba, csak úgy tud megváltozni, ha a térfogat S felületén a részecskék ki és be áramlanak. Temészetesen ezen részecskék fizikai tulajdonságai, qi és gi, is megmaradnak, tehát ezekre is érvényesek a folytonotossági egyenletek, a megmaradási törvények. A részecskék megmaradási törvénye Lagrange multiplikátorok fellépését idézik elö a részecskék mozgásegyenleteiben. A részecskék elemi töltései, qi és gi, kvantált töltések és ez a formalizmus egy új kvantumeméletet rögzit, ami lényegesen különbözik a fizikában eddig használt kvantumelmélettöl, ami az energia kvantálásán alapul. A Planck állandónak, a h-val jelölt fizikai mennyiségnek, tehát az új kvantumelméletben egy Lagrange multiplikátor szerepe jut.

Az új kvantumelmélet nagyon általános fizikai feltevéseket préselt magába:
– Minden mérés csak véges tér-idö tartományokban van elvégezve.
– Mivel végtelen pontos mérések nem léteznek, nem is lehet a részecskék pontos helye és sebessége ismeretét felhasználni. A hiányzó kezdöfeltéleket négy komponensü Dirac spinorok helyettesítik, a γν mátrixokkal.
– A mezök c állandóval történö terjedése független a részecskék mozgási állapotától.
– Négyféle megmaradó és oszthatatlan elemi részecske, i= e,p,P,E, létezik és ezeknek kétféle megmaradó fizikai tulajdonsága, qi és gi, van.
– Az elemi töltések qi és gi, azon kívül, hogy ezek az i= e,p,P,E részecskéket fizikailag jellemzik, ezek okozzák a kétféle folytonos mezöt A(em)ν(x), A(g)ν(x), ezek okozzák a kölcsönhatást.

A két utolsó feltétel az anyag atomisztikus fizikáját definálja. A Lagrange funkciónál nem egy energia kifejezés: a mezök nem-konzervatív mezök a töltések jelenétében.

Ilyen féle variáció-elvet a fizika eddig nem használt fel a mozgásegyenletek levezetésére. Lánczos Kornél sem, a The Variational Principles of Mechanics-ban (1970).[2][3]

Eredmények, http://atomsz.com/wp-content/uploads/Covariant-theory-of-electromagnetism-and-gravitation.pdf :

A levezetett mozgásegyenletek kovariáns egyenletek, tehát érvényesek a Minkowski-tér minden koordinátarendszerében.

Az elektromágneses mezö, A(em)ν(x), mozgásegyenlete a jól ismert Maxwell egyenlet.

A gravitációs mezö, A(g)ν(x), mozgásegyenlete új, és szerkezetileg megegyzik a Maxwell egyenlettel.

A részecskék mozgásegyenletei is újak. Ezek, kifejezve a ψi spinorokkal, elsö rangú differenciál egyenletek és Lagrange muliplikátorokat tartalmaznak.

Nincsen semmi szükség az energia kvantálására, sem a Schrödinger egyenletre, de még a tér-idö meggörbítésére sem a gravitáció magyarázatánál.

A múlt század elejétöl kifejlesztett energétikus, modern fizika nem helytálló fizikai alapokra volt építve. Helyette az atomisztikus fizika adja meg a természeti jelenségek helytálló leírását. A két elmélet egymást kizárja és kísérletekkel el is lett döntve, melyik a helytálló:

– A testek nehézségi gyorsulása nem egyetemes.
– A hidrogén alapállapota, 13.6 eV energiánál, nem a proton-elektron rendszer energétikusan legalacsonyabb állapota.

Galilei UFF-feltevését el kell vetni. Newton gravitációs elméletét meg ki kell egészíteni, a gravitációs kölcsönhatást elemi gravitációs töltések okozzák.

Tisztelettel,
Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Az anyag felépítése a négyféle megmaradó részecskéből

A természeti jelenségek leggazdaságosabb megfejtése az anyag atomisztikus elmélete. Csak a négy oszthatatlan részecskére, e, p, P és E-re, van szükség, amik kétféle megmaradó elemi töltések, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP}, hordozói. Az elemi töltések által okozott kölcsönható vektor-mezők, A(em)ν(x), A(g)ν(x), c-vel terjednek. Más nem is kell, csak még a helytálló matematika használata. A helytálló matematika fizikai alapjai, hogy pontos mérések sohasem végezhetők el és hogy minden mérés véges tér-idő tartományokban lett elvégezve. A véges tér-idő tartományban felállított Lagrange formalizmus a Hamilton elvvel megengedi levezetni a mozásegyenleteket, de ehhez mellékfeltételek és határfeltételek felhasználása is szükséges. Ezt a fizika elmulasztotta figyelembe venni. Például nem regisztrálta, hogy a Planck állandó egy Lagraneg muliplikátor. Már a múlt század elején ismeretes volt az öt természeti állandó, c, e, me, mp és a gravitációs állandó G = g2/4π. Manapság az elsö négyet már kb. 10-8-as pontossággal ismerjük, de a gravitációs állandót még %-os pontossággal sem. Több természeti állandó ismeretére nincsen szükség.

A Lagrange multiplikátorok a részecskék mozgásegyenleteiben lépnek fel, de ezek nem természeti állandók. Ez a Lagrange formalizmus megengedi kezelni a stabíl és az instabíl részecskerendszereket, ami az eddigi fizikában nem sikerült. A stabil két-részecske állapotok képzik a természeti leírás alapját. Ezeknek a két-részecske állapotoknak minden fizikai tulajdonságát sikerült levezetni http://atomsz.com/theory/stable-particles-and-a-unified-field-eng/. Ezek például a kötési energiák és a stabil állapotok nagyságai. A részecskék mozgásegyenletei esö rangú differenciál egyenletek és Dirac-féle spinorokra kell alkalmazni, mert pontos kezdő feltételeket nem ismerünk. A pontszerü elemi részecskéknek, e, p, P és E nincsen önperdületük, nincsen spinjük. Az elemi részecskék nem tudják egymást 10^-17 cm alá megközelíteni, amit már az is tílt, hogy a részecskéknek nem szabad c-t meghaladó sebességgel mozogni. A részecskék nem tudják egymást megsemmisíteni. Einstein relatívitáselméleteivel szemben, amik inerciarendszereket és egyenletesen gyorsított koordináta rendszereket használnak, az anyag atomos elméletében két más relativitáselv lép előtérbe, a részecskék egymáshoz képesti relativ mozgása és a részecskék mozgása c-hez viszonyítva. Nem utolsó sorban az anyag atomos felépítése tisztázta a tömeg fizikai jelenését. A tömeg egy levezetett fizikai mennyiség és a súlyos tömeg különbözik a tehetetlen tömegtöl. A tehetetlen tömeg definicójához nem kellenek inerciarendszerek.

Az anyag egyensúlyú állapotok leírásánál szükség van egy állandóra, a Boltzmann állandóra, kB, és előre láthatóan például a neutron csillagoknál szükség van még egy egyensúlyú állandóra. Az univerzumot összekötö mikrohullámú háttérsugárzásnál, CMBR, nem a Planck állandóval, h, hanem a h0=h/387-tel kell átszámítani az egyensúlyú állapotott hömérsékletté, mert a h0 a neutrínókat is kezeli.

Stepherd Doeleman a Haward Smithsonian Center for Astrophysik, Cambrige (Massachusetts), a Sagittarius A szúpernehéz csillagot szeretné lefotózni egy összekötött nagy teljesítésü teleskop rendszerrel, április 5. és 14. között. Azt mondta, “lehet hogy mást fogunk találni mint fekete lyukat. Az soha sem volt jó ötlet, Einstein ellen fogadni, de ha mi egész mást látunk, mint amit elvártuk, akkor az egész gravitáció elméletét újra át kell gondolni.” Nem fognak “fekete lyukat” találni, mert ezek az univerzumunkban nem léteznek és a gravitáció egészen más, mint azt a fizikusok eddig kigondolták. A gravitációt is elemi töltések okozzák és a gravitációs mezö, A(g)ν(x), egy c-vel terjedö vektor-mezö.

Az energia kvantáltságát és a tömeg-energia ekvivalenciát deklaráló energétikus fizika, amit a kutatók a múlt században kifejleszettek, nem állja meg a helyét.

Szász Gyula Imre.

[Gyula Szász]

Az anyag atomos elmélete és az energétikus fizika kizárják egymást
________________________________________
Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com> 20. März 2017 um 09:18
An: MTA Domus pályázat <domus@titkarsag.mta.hu>, Gyula Dávid <dgy4242@gmail.com>, Daniel Nogradi <nogradi@bodri.elte.hu>, Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>, Sandor Katz <katz@bodri.elte.hu>, orosz@phy.bme.hu, Hraskó Péter <peter@hrasko.com>, szatmary@reak.bme.hu, Norbert Babcsan <norbert.babcsan@gmail.com>, Ferenc Krausz <ferenc.krausz@mpq.mpg.de>, Istvan Groma <groma@metal.elte.hu>, Némethné Jároli Erika <jaroli.erika@titkarsag.mta.hu>, Agnes Kospal <kospal@konkoly.hu>, kraszna@atomki.hu, György Egely <egely.g@gmail.com>, Trocsanyi Zoltan <zoltan.trocsanyi@cern.ch>, András Tompos <tompos.andras@ttk.mta.hu>, abraham@konkoly.hu, Jancsó Gábor <jaga@chello.hu>, palg <palg@chemres.hu>, Janos Asboth <janos.asboth@gmail.com>, “Bcc: Julian Szasz” <julianszasz@gmail.com>, Tamás Tassi <tassitamas2@gmail.com>, dsarkadi <dsarkadi@gmail.com>, Attila Grandpierre <grandp@iif.hu>, János Koltai <koltai@elte.hu>
Az anyag atomos elmélete és az energétikus fizika kizárják egymást
De melyik a helytálló és általános fizikai elmélet?
Azt ki lehet zárni, hogy az energétikus fizika egy helytálló és általánosan érvényes elmélet alapja lehetne:
– Mivel minden mérés véges tér és idő tartományokban van elvégezve, zárt fizikai rendszerekre nem vonatkozhat egy általános fizikai elmélet.
– A testek helye és sebessége nem határozható meg sohasem pontosan, mert végtelen pontos mérések nem léteznek.
– A testek azonos nehézségi gyorsulása sem tétezhető fel e miatt.
– A kölcsönhatások c állandóval történő terjedése független a testek mozgási állapotától.
– A kölcsönhatások nem-konzervativak.
Ezek alapján nem lehet energiamegmaradásból kiindulni és nem lehet energia kifejezéseket felhasználni, hogy fizikai rendszerek időbeli fejlődését meg lehessen határozni.
Marad a második fizikai lehetőség, az anyag atomos felépítése, ami itt http://atomsz.com/covariant-theory/ részetesen le van írva. Hogy megértsük az atomos elmélet általánosságát és a lényeges különbséget az energétikus fizikától, legyen itt pár tudományos gondolat rögzítve.
Ha a temészetből példát veszünk, akkor négy oszthatatlan részecske, e, p, P és E, ajálja fel magát az anyag atomos felépítésére. Logikus, hogy ezeknek a részecskéknek csak nem változó fizikai tulajdonságiknak kell lennie. Az egyik fizikai tulajdonságot, az elemi elektromos töltést, két elöjellel és azonos nagysággal, qi = {±e}, ismerjük. Az elemi elektromos töltések mintájára be lehet vezetni elemi gravitációs töltéseket is, két elöjellel, de különbözö nagysággal, gi = {±g∙me, ±g∙mP}. Tulajdonítsunk az elemi töltéseknek még egy megjelenési formát, azt, hogy ezek nem csak az elemi részecskék fizikai tulajdonságai rögzítik, hanem az elemi töltések okozzák a kölcsönhatásokat is a részecskék között. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a kölcsönhatások c állandóval tölténő terjedése független a részecskék mozgási állapotától, meg is kaptuk az anyag atomos elmélete alapját, amiböl egy általánosan érvényes fizikai elméletet lehetett felépíteni.
Osszuk fel az elemi töltéseket, qi és gi, a négy elemi részecskére:
elektron (e) : qe = – e, ge = – g me,
pozitron (p) : qp = + e, gp = + g me,
proton (P) : qP = + e, gP = + g mp,
elton (E) : qE = – e, gE = – g mp.
Itt felhasználtunk egy konvenciót, azt, hogy a protonnak mindakét elemi töltése előjele positív. Azt is látjuk, hogy a tömeg egy levezetett fizikai mennyiség, az elemi gravitációs töltés, gi, a primér mennyiség.
A proton és elektron elemi tömegei fenomenologikusan ismert aránya mP/me = 1836.15, az egyetemes gravitácós állandó meg G = g2/4π. A 4π onnan számazik, hogy egy r sugarú gömbfelület integálja 4πr2. Feltételezve, hogy nem ismerjük az elemi részecske pontos helyét a gömbön belül, akkor csak akkor kapunk ki egy megmaradó elemi töltéseknek megfelelő (statikus) mezőt, ha feltélezzük, hogy a mező 1/r2-tel cseng le, vagyis ha a statikus elektromos és gravitációs térerősségek
E(em)(r) = + qi r/ 4πr3,
E(g)(r) = – gi r/ 4πr3.
Egy másik elemi részecskére ható statikus erő, r = |r| relatív távolságban, tehát mindig a két erő
F(em)(r) = + qj qi r/ 4πr3, a Coulomb törvény,
F(g)(r) = – gj gi r/ 4πr3, a kiegészített Newton törvény,
összege. A megváltozott előjelnél felhasználtuk azt a megfigyelést, hogy amig a különböző előjelű elemi elektromos töltések vonzzák egymást, addig az elemi gravitációs töltések akkor vozzák egymást, ha megegyezik az elemi gravitációs töltések előjele. Fenomenologikusan azt is tudjuk, hogy a kétfajta erő között hatalmas különbség, 10+42, uralkodik. Így nagy általánossággal felállítottuk a statikus erőtörvényeket, ami szerint
– a kölcsönható erők arányosak két töltés szorzatával,
– az erők az összekötő vonalak irányában hatnak,
– az erők 1/r2-tel csengenek le az r relatív távolsággal.
Megemlítem, hogy az itteni elméletben a gravitációs töltések, ellentétben Newton törvényével, vonzó és taszító gravitációs hatás is okoznak. Ha az elemi részecskék elektromos töltései egymást vonzzák, akkor a gravitációs töltései taszítják egymást, és fordítva.
De nem csak a részecskék helye, hanem a sebessége sem ismerhető soha sem pontosan. Erre is meg kell találni az általános kifejezést. Ez onnan ered, hogy a kölcsönhatások c állandóval terjednek, függetlenül a részecskék mozgási állapotától. A kölcsönhatások c-vel történő terjedését kifejezhetjük avval, hogy a tér és az idő össze van kapcsolva, vagyis fehasználjuk a Minkowski féle tér-időt. A Minkowski-térben megfogalmazhatjuk az elemi részecskék általános mozgását, megpedig négyes-áram vektorokkal, ji(n)ν(x) = (c∙ρi(r,t),ji(r,t)), ν = 0,1,2,3, amik a folytonotossági törvényeket
∂ν ji(n) ν(x) = 0, i = e,p,P,E,
teljesítik. A duplán fellépö index mindig az indexelt mennyiség összegét jelenti. Mivel a részecskék elemi töltései megmaradnak, a töltésekre is alkalmazhatók a folytonotossági törvények
∂ν j(em) ν(x) = Σi=1,4 ∂ν ji (em) ν(x) = Σi=1,4 qi ∂ν ji (n) ν(x) = 0,
∂ν j(g) ν(x) = Σi=1,4 ∂ν ji (g) ν(x) = Σi=1,4 gi ∂ν ji (n) ν(x) = 0.
A megmaradó elemi töltések miatt mindegy, hogy az elemi töltések a differenciál jel elött, vagy alatta állnak. Itt egy kicsit meg kell állni, mert a a négyes-áram vektorok, ji(n)ν(x) = (c∙ρi(r,t),ji(r,t)), valószinüség sürüségeket jelentenek, amik csak a differenciál operator komplementér operatorával, az integrállal együtt, értelmezhetők helytállóan. Az anyag atomos elméletében ez azt jelenti, hogy a folytonotossági egyenletek a részecskék és az elemi töltések megmaradásához vezetnek. Ha tehát két idöpont t2 és t1 között az i-részecskék száma egy V térfogatban megváltozik, ez csak úgy történhetik meg, hogy az i-részecskék elhagyják a térfogatot, a térfogat S zárt felületén keresztül
∫(dx)4∂ν ji(n) ν(x) = 0 →
{∫Vdr3ρi(r,t2) – ∫Vdr3ρi(r,t1)} = -{ ∫S ji(r,t2)∙ds – ∫S ji(r,t1)∙ds}
= Ni(t2) – Ni(t1).
Az hogy az elemi töltések csatolása a folytonos mezőkhőz a Minkowski-tér minden koordináta rendszerében érvényesek legyenek szükséges, hogy a mezők, A(em)ν(x) és A(g)ν(x), is négyes vektorok kell hogy legyenek. Az elemi részecskék csatolására a mezőkhőz ezek a lehetöségek állnak a rendelkezésre
+ j(em)v (x) A(em)ν(x) és – j(g)v(x) A(g)ν(x).
Ezek a kifejezések ún. Lorentz-invariáns kifejezések. Az előjel változás arra reflektál, hogy az elektromos töltések és a gravitációs töltések vonzó és taszító hatása változik, ha az előjelek azonosak, vagy különböznek. Az elemi töltések Lorentz-invariáns csatolása a mezőkhőz fontos a hatás-integrál Lorentz invariáns felállításánál a Minkowski-tér véges tartományaiban {x}={ct,r}ϵΩ. A hatás-integral egy valószinüség sürüség funkciónál, mert a részecskék valószinüség sürüségekkel vannak leírva. De a hatás-intergrál nem egy energia kifejezés.
A véges Minkowski-tér tartományaiban, Ω, felírt Lorentz invariáns hatás-funkciónál megfelelő mellék- és határfeltételeket követelnek meg a mezők és a részecskék a Hamilton elv fehasználásánál, külön-külön. Általánosan feltétezhetjük, hogy a határfeltételektől nem függ a hatás, így mi ezeket, természetes határfeltételekként kezelhetünk. A mezők mellékfeltételei onnan számaznak, hogy a mezők c-vel terjednek. A mezőknek tehát teljesíteni kell az ún. Lorenz feltételeket
∂ν A(em)ν(x) = 0,
∂ν A(g)ν(x) = 0.
A részecskéknél a részecskék száma megmaradása adja ki a mellékfeltételeket. Ezek alapján Lagrange multiplikátorok kerülnek be a részecskék mozgásegyenleteibe. A Lagrange multiplikátorok arról gondoskodnak, hogy a részecskerendszerek energiája megmaradjon. A Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és nem kvantálja az energiát. Például a hidrogénatom alapállapota,13.6 eV kötési energiája nem a proton-elektron rendszernek a legmélyebb kötési energiánál fellépö állapota. Az atomok gerjeszetett állapotai instabil állapotok, amik folytonos energia kisugárzással csengenek le. Ez lényeges különbség az anyag atomos felépítése és az energétikus fizika elmélete között. Lásd http://atomsz.com/covariant-theory/.
Hozzáfüzöm, hogy az anyag atomos felépítése egyesítette az elektromágnességet a gravitációval és a gravitációt is mint kölcsönhatást kezel a részecskék között. Mindakét kölcsönhatásról fel lett tétezve, hogy c állandó sebességgel terjednek (Sergei Kopeikin mérése eredménye a gravitációs mezőre). Alapvetően az anyag atomos elméletében kétféle relativitás elv lép fel, a részecskék egymáshoz viszonyított relativ helye és sebessége és a részecskék relativ mozgása a c-hez képest. Az elemi részecskékből álló testek tömegei levezetett fizikai mennyiségek. Az elemi részecskékből álló testek tehetetlen tömege is egy levezetett fizikai mennyiség, ami nem használja az inerciarendszereket (a tehetetlenségi rendszereket). A testek súlyos tömege meg különbözik a tehetetlen tömegtől és a különbség függ a test izotóp összetételétől, úgy hogy a nehézségi gyorsulás nem egyetemes.
Az anyag atomos elmélete egy axiómatikus elmélet. A fizikus kutatókhoz intézett nyílt levelemben, Infinite Energy magazin, 129, 4, 2016, fel is hívtam világszerte a kollégák figyelmét rá. Ez az elmélet elutasította pl. a proton felépítését kvarkokból és kimutatta, hogy az elemi részecskék nem tudják egymást 10-17 cm alá megközelíteni.
Szász Gyula I.
Az anyag atomos felépítésére is kiterjedt tudományos irodalom létezik
http://atomfizika.elte.hu/atomkvantum/files/2ALAPISMERETEK111002
Ideje van, hogy az MTA fizikus kutatói egy konferenciát szervezzenek meg az anyag atomos felépítése és az energétikus fizika alapelvei összevetésére.
Szász Gyula I.

A neutron, az elfogadott fizikai nézettel szemben, nem az anyag elemi építőköve.
Kétféle neutron létezik, a két elemi részecskéből álló stabil neutron, N0 = (P,e), és a négy elemi részecskéből álló instabil neutron, N = (P,e,p,e). Az instabil neutron bomlása
N = (P,e,p,e) → P + e + (e,p) = P + e + νe.
Az elektron-neutrínó, νe, egy elektronból és egy pozitronból áll.
A stabil neutron, N0, szerkezete ugyanaz, mint a hidrogénatomé, H = (P,e), de a kötési energiájuk különbözik, E(N0,kötés) = 2.04 MeV és E(H,kötés) = 13.6 eV.
Mivel az elektron-neutrínó, νe, gravitációs össztöltése nulla,
g(νe) = ge + gp = – g∙me + g∙me = 0
a súlyos tömege, mg(νe) is nulla. Elektron-neutrínónak azt az elektron-pozitron állapotot nevezzük, ahol a rendszer tehetetlen tömege is nulla
mi(νe) = 2∙me – E(νe, kötés)/c2 = 0.
Ez az állapot a részecskék 0.703∙10-13 cm távolságánál lép fel, tehát az elektron és a pozitron nem annihilálja egymást. A stabil neutron nagysága 0.702∙10-13 cm majdnem ugyan akkora, mint az elektron-neutrínóé.
A hidrogénatom, a stabil és az instabil neutron gravitációs össztöltése megegyezik
g(H) = g(N0) = g(N) = +gP + ge = g∙(mP – me),
mert a νe gravitációs töltése nulla. Megegyeznek az súlyos tömegeik is
mg(H) = mg(N0) = mg(N) = mP – me = 937.76 MeV/c2.
De a tehetetlen tömegeik viszont különöznek
mi(H) = mP + me – 13.6 eV/c2 = 938.78 MeV/c2,
mi(N0) = mP + me – 2.04 MeV/c2 = 936.74 MeV/c2,
mi(N) = 939.56 MeV/c2, ez egy megmért érték.
Az instabil neutron kötési energiája kiszámítható ebből az egyenletből
mi(N) = mP + 3∙me – E(N,kötés)/c2 = 939.56 MeV/c2.
De ahogyan látjuk, különböznek a részecskerendszerek súlyos és a tehetetlen tömegei, ami természetesen minden izotópnál különböznek. A legnagyobb relatív különbség a súlyos és a tehetetlen tömeg között az 56Fe izotópnál lép fel és + 0.784%.
A fizika égető problémája, hogy honnan számaznak a részecskerendszerek tömegei, megoldott az anyag atomos elméletében.
Szász Gyula I.
Az atommagok protonokból, elektronokból és pozitronokból állanak
Az atomok P, e, és p-ből állnak. A protonokszáma A, az elektronok száma A + Np, a pozitronok száma meg Np. Az elektronhéjban Z elektron van. Az atommagokat a h0-nak nevezett Lagrange multiplikátor szabályozza, ami értéke h0 = h/387, ahol a h a Planck állandó. http://www.atomsz.com
Ezek az elemi részecskék az atommagban kb. 0.7∙10-13 cm-es távolságban mozognak. Nincs közöttük magerő, csak az elektromágnesesség és a gravitáció fejti ki a hatását. Se partonok, se gluonok nem léteznek a magban, és kvarkok sem léteznek. Az izotopok tehetetlen tömege
mi(A,Z, izotop) = A (mp + me) + 2 Np me – E(A,Z; kötés)/c2.

Szász Gyula I.

A http://www.atomsz.com helyett ez http://atomsz.com/wp-content/uploads/Variationsprinzip.pdf könnyebben célra vezetöbb munkám.
Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

A fizikai világképem a természetről

A filozófusok, Demokritosztól, Szokrateszen át Arisztotelészig és a fizikusok Newtontól, Maxwellen és Rutherfordon át, Einsteinig foglalkoztak a természet megértésével és leírásával. A természet fizikai leírása elképzelhetetlen mérések és matematika nélkül. A matematikánál különösképpen Leibnitzet, Eulert, Lagrangeot, Gausst és Hamiltont kell megemlíteni. Idézni kell Richard Feynmant is “Nagyon lenyűgöző az univerzum mérete, velünk, és egy piciny, a Nap körül keringő részecskével, a Földdel együtt. (…) Az ember egy széles körben kibontakozó dráma későn érkezett szereplője; lehet, hogy a hátralévők csak építőállványként szolgálnak a teremtéséhez? És ismét itt vannak az atomok, amelyekből változatlan törvények szerint épül fel a mindenség.” Ide sorolható John Dalton véleménye “Az anyag, bár extrém mértékben feldarabolható, mégsem a végtelenségig. Kell lennie egy pontnak, aminél tovább már nem osztható.” Richard Dawkins meg egy kiváltságra utal: “Arisztotelész lehetne az önök tanítványa. És tátott szájjal hallgatná az okítást. Arisztotelész polihisztor volt, időtlen intellektus. Ma önök nem csak hogy többet tudnak a világról, de sokkal mélyebb megértéssel is bírnak a dolgok működését illetően. Ezzel a kiváltsággal jár, ha valaki Newton, Darwin, Planck, Watson, Einstein, Crick és munkatársaik után születik a világra.” Én evvel a kiváltsággal élek, de megvizsgálom azt, milyen alapvető feltevéseket használtak az elöttem tevékenykedő nagy gondolkodók.

A fizikus kutatók mindannyian megegyeznek abban, hogy testek fizikailag léteznek. De a testek helye és sebessége meghatározásánál hibát követtek el. Az ő véleményükkel ellentétben én figyelembe veszem, hogy végtelen pontos mérések nem léteznek: A testek pontos helye és sebessége ismeretét feltételezni sohasem lehet. Szerintem ez a fizika egyik alaptétele. Egy második alaptétel arra alapul, hogy minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve. Én ezeket veszem alapul, tehát eleve számolok a fizikai testek helybeli és mozgásbeli hározatlanságával. Pontos kezdőfeltételekre hivatkozni hiba volt. De nem kételkedek a testek fizikai létezésében és emlékezek Dalton véleményére, hogy kell egy pontnak lenni, amin túl egy test nem osztható már tovább. Én ezeket a fizikai pontokat próbáltam meg felkeresni és ezek fizikai tulajonságait meghatározni. Ez nem volt könnyű, de a végén kikaptam az eredményt. Jól kiválasztott fizikai kísérletek eredményei kellettek ide, amik nem mondtak ellent az alapelveimnek. Minden fizikai mennyiség mértékegységekkel jár együtt, innen ered a fizikai dimenzió fogalma. Én a mkgs rendszer használa mellett döntöttem, amiben minden fizikai megfigyelést meg tudunk fogalmazni és minden fizikai állandót le tudunk írni. A hosszat a méter adja meg, amit mérőruddal, az idő egysége a sekundum, amit órával mérhetünk. A tömeg egysége a kilogramm, amit például rugósmérleggel ugyan meg lehet határozni. De mint majd még látni fogjuk a tömeg fogalma nem is olyan egyszerű, mint aminek látszik. Az akadémikus fizika a tömeg fogalmával nem tudott meg birkózni.

Elsőnek legyen a fizikai állandókról szó. Olaf Römer óta, Michelson-Morly kísérletén keresztül tudni véljük, hogy a fény sebessége

c = 299 792 458 000 cm/s,

10-9 pontossággal állandó. A c állandó fellép Maxwell elekromágneses mező mozásegyenletében, tehát tudjuk hogy ennek a mezőnek a terjedési sebessége c.

Az elektront (e) J. J. Thomson fedezete fel 1897-ben és Millikan kísérlete óta ismerjük az elektron elektromos töltését,

qe = – 4.80∙10-10 m3/2 kg1/2 s-1.

Ez manapság kb. 10^-8 pontossággal ismeretes. Azt is tudjuk hogy a proton (P) és a pozitron (p) elektromos elemi töltése úgyan akkora, mint az elektroné, de ezeknek pozitiv az előjele. A protont E. Rutherford, a pozitront meg C. D. Anderson fedezte fel a múlt század első harmadában. Úgyan az elektromos töltés dinemziója meghatározásánál felhasználtam a Coulomb törvényt

F(Coulomb) = + Q1 Q2 r/4πr3,

de azt is, hogy az elektromos töltés egy olyan sztatikus elektromos térerősséget okoz, ami integrálja egy gömbfelületen mindig ugyan azt az értéket adja meg, mindegy mekkora a gömb sugara. Sőt, azt sem kell pontosan tudni, hogy hol helyezkedik el a töltés a gömbön belül. A 4π a gömbfelület integráljából származik. A proton elektromosan negativ töltött párját, az eltont (E), Emilio Segré fedezte fel 1955-ben, ugyan akkora tömeggel mint a protoné. (Én ezt a részecskét nem neveztem “antiprotonnak”, mert nem tételeztem fel, hogy az anyagot alkotó elemi részecskék meg tudják egymást semmisíteni. Itt én eltértem Einstein véleményétől.)

Az elektron és a proton elemi tömegeit ismerjük

me = 9.11∙10-31 kg és mP = 1.67∙10-27 kg,

manapság már kb. 10-8-as pontossággal. A tömegnél egy kicsit el kell időzni, mégpedig két okból. Az egyik összefügg Newton törvényével két tömeg között

F(Newton) = – G M1 M2 r/r3,

ami szerkezete ugyanaz, mint a Coulomb törvény szerkezete. A másik ok, hogy én az elemi tömeget, az elemi részecskék megmaradó fizikai tulajdonságának vélek és megszerkesztettem a tömegből kiinduló törvényeket, ugyanúgy mint az elemi elektromos töltésekből kiindulókat. Ez azt jelenti, hogy én Newton törvényét, a gravitációs erőt, két gravitációs töltéssel írtam fel

F(Newton) = – (g∙M1)( g∙M2) r/4πr3.

Áttéve ezt az elemi részecskékre, az előjeleket is helytállóan felosztva, így rögzítettem az elemi részecskék, e, p, P és E, elemi gravitációs töltéseit

elektron: ge = – g∙me, pozitron: gp = + g∙me,
proton: gP = + g∙mP, elton: gE = – g∙mP.

Evvel én nem csak kiegészítettem Newton gravitációs elméletét, aki csak vonzó gravitációs hatást ismert és azt gondolhatta, hogy a gravitáció egyetemes tömegvonzás. Hanem szerintem az elemi részecskék között létezik vonzó és taszító gravitációs hatás is. De amig az elemi elektromos töltésekböl kettő, qi = {±e}, létezik, addig az elemi gravitációs töltésekből négy qi = {±g∙me, ±g∙mp} van. Az egyetemes gravitáció abban mutatkozik meg, hogy a négy elemi részecskék specifikus gravitációs töltése, g, megegyezik. Az egyetemes gravitációs állandó, G = g2/4π, Newton mozgásegyenletében lép fel

d(Mi(test) a(test))/dt = – G Mg(TEST)Mg(test) r/r3,

megkülönböztetve a testek súlyos és tehetetlen tömegét és ez csak akkor érvényes, ha a gravitációs töltések előjele megegyezik. A tehetetlen tömeg az egyenlet baloldalán szerepel és mivel nem tételezhetjük fel, hogy a súlyos tömeg egyenlő a tehetetlen tömeggel a nehézségi gyorsulás függ a test minőségétől a relative tömeghiányon ∆(test) keresztül

a(test) = – Mg(test)/ Mi(test) a0 = – (1 + ∆(test)) a0.

Az elemi gravitációs töltések aránya, |gP/ge| = 1936 ugyanakkora, mint az elemi tömegek aránya mP/me = 1936.
Az elektron elemi gravitációs töltése

ge = – g∙me = – 2.61∙10-34 m3/2 kg1/2 s-1,

a protoné meg

gP = + g∙mP = + 4.79∙10-31 m3/2 kg1/2 s-1.

Az elemi elektromos töltések dimenzója ugyanaz mint az elemi gravitációs töltéseké. De természetesen a kétféle elemi töltések nagysága kb. 10^21-gyel különbözik, ha a proton töltéseit vesszük figyelembe. Az elemi gravitációs töltéseket kell mint az elemi részecskék primér tulajdonágait nézni, a tömegek csak levezetett tulajdonságok.

A hozzáállásomból eredően teljesen azonosan kell kezelni az elektromágnesességet és a gravitációt. Ez megmutatkozik abban is, hogy én a gravitációs mező terjedését c-vel fogadom el, amit Kopeikin és Fomalont mérése is igazolni látszott. A LIGO kísérlet meg a gravitációs hullámok kísérleti kimutatását hozta meg a közelmúltban. Tudtommal én voltam az első fizikus kutató, aki bevezette a fizikába az elemi gravitációs töltések, gi, létezését az elemi elektromos töltések, qi, mellé, mint a stabíl elemi részecsék második fajta megmaradó fizikai tulajdonságát, és aki kijelentette, hogy az anyagot felépítő elemi részecskéknek, e, p, P és E, más fizikai tulajdonsága nincsen, mint ezek az elemi töltések. Szerintem, evvel meg van határozva a tovább nem osztható anyagi pontok fizikai tulajdonsága.

Innentől kezdve viszonylag már egyszerű a dolgom. Az alapfeltevéseim szerint a töltések mozgását csak valószinüség-sürüségekkel

j(em)ν(x) = Σi=e,p,P,E qi∙ji(n)ν(x),
j(g)ν(x) = Σ i=e,p,P,E gi∙ji(n)ν(x),

lehet leirni, ahol a ji(n)ν(x) az i-elemi részecskék árama valószinüség-sürüsége a véges Minkowski térben {x}ϵΩ. A valószinüség-sürüségek csatolása a vektor-mezőkhőz

+ j(em)ν(x) A(em)ν(x) és
– j(g)ν(x) A(g)ν(x),

előjelet vált, mert amig az ellenkező előjelü elektromos töltések vonzzák egymást, ezt a gravitációs töltéseknél a megegyező előjelüek teszik. Mivel a mezők c-vel terjednek, a vektor-mezőknek teljesíteni kell a Lorenz feltételeket,

∂ν A(em)ν(x) = 0,
∂ν A(g)ν(x) = 0.

A hátás-integral felállítása nem okoz problémát a véges Minkowski térben, amiből a Hamilton elv segítségével le lehet vezetni a mozgásegyenleteket. A hátás-integral egy valószinüség-sürüség funkciónál és utalok a helytálló kezelésére a variáció számításnál http://atomsz.com/covariant-theory/. A hatás-funkciónál úgy van megszerkesztve, hogy érvényes legyen a Minkowski-tér minden koordináta rendszerében. A vektor-mezők levezetett mozgásegyenletei kovariáns hullám-egyenletek

∂μ ∂μ A(em)ν(x) = + j(em)ν(x), a Maxwell-egyenlet,
∂μ ∂μ A(g)ν(x) = – j(g)ν(x).

A fenti hivatkozásban az elemi részecskék mozgásegyenletei is le vannak vezetve. Az elemi részecskék megmaradásából következtetve, amik mint mellékfeltételek szerepelnek a véges Minkowski térben, a részecskék mozgásegyenleteiben Lagrange multiplikátorok jelennek meg. Ez egy teljesen új felismerés. A részecskék mozgásegyenletei is emlékeztetnek a hullám-egyenletekre: Az én kvantumelméletem a kvantált és megmaradó elemi töltések létezésére alapul. A hatás-funkciónál csak öt természeti állandótól függ, a c, e, me, mP és a g-től. Ez homlokegyenest ellentétben áll az elfogadott akadémikus fizika kvantumelméleteivel, amik például az energia kvantálását veszik alapul. Az én elmélet nem osztja Einstein feltevését a tömeg-energia-ekvivalenciájáról, meg a gravitáció megfogalmazását sem, hogy a gravitációt a tér-idő deformációja okozza a tömegek körül. Occam borotvája az én elméletemet favorizálja.

Az elméletemet az anyag atomisztikus elméletének kell nevezni: az anyag, minden részecske a négyféle stabil elemi részecskéből, e, p, P és E, áll. Az elméletemből levezethető, hogy az elemi részecskék nem tudják egymást megközelíteni, közelebb mint ca. 10^-17 cm. Az elemi részecskék megmaradnak mindig, akármi is történik különben velük. Az univerzumunk mindig létezet, nem keletkezett egy fix időpontban. Csak az elemi részecskék csomósodása változik az időfolyamán. Az anyagnak kétféle kondenzációs formája lép fel, a proton-bázisú és az elton-bázisú kondenzálódás és ez a kétféle kondenzált anyag gravitációsan taszítja egymást. Erre utal az akadémikus fizikában is észlelt anyag-“antianyag” asszimmetria. Az anyag súlyos és tehetetlen tömege kiszámíthatóvá vált és ezek különböznek, amit nem vett észre az akadémikus fizika. A neutrínók és a neutrínóféle részecske-rendszerek nem tudnak egymáson kondenzálódni. Az én elméletemben kétféle relativitáselmélet van jelen. Az egyik a testek egymáshoz viszonyított relativ helyzete és sebessége, ami a részecskék kölcsönhatásában mutatkozik meg. A másik a testek relatív mozgása a kölcsönható mezők c-vel történő terjedéséhez képest. A mezők állandó terjedési sebessége független a testek mozgási állapotától.

Szerintem az én fizikai világképem a természetről helytálló http://www.atomsz.com mert általánosan van megfogalmazva és nagyon kevés fizikai feltevéseket és mérési eredményeket vont be magába. Sir Isaac Newtontól származik “Nature does nothing in vain”. De ezzel teljesen szemben áll az elfogadott akadémikus fizika energétikus alapú világképe.

Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Összefoglalom és összevetem az én gravitációs elméletemet az akadémikus fizika gravitációs elméletével.

Az akadémikus fizika Newton gravitációs elméletéből idult ki, amit sokáig egyetemes tömegvozásnak néztek, egy skaláris mezővel írták le (pedig függ a “helytől”) és nem tettek különbséget a súlyos és a tehetetlen tömeg között. Ez után jött Einstein gravitációs elmélete, ami a gravitációt, mint a tér-idő megggörbülését tekintette a tömegek körül. Ennél nem csak nincs a súlyos és a tehetetlen tömeg megkülönböztetve, hanem ez az elmélet egyenesen a súlyos és a tehetetlen tömeg azonosságából indul ki. Az sincs figyelembe véve, hogy a gravitáció is c-vel terjed. Az akadémikus fizikusok nem jöttek rá, hogy a gravitációt is megmaradó elemi töltések okozzák, amiböl négy létezik, mégpedig kétféle elöjellel. Az akadémikus fizikusoknak halvány dunsztja sincs, hogyan müdödik a gravitációs mező időbeli fejlődése. Az általános relativitáselméletben a gravitáció nem is kölcsönhatás a részecskék között. Így teljesen hiányzik a gravitáció beépítése a részecskefizikába. A kvantumelméletekbe sem tudták a gravitációt beépíteni, és az elektromágesességnek és az einsteini gravitációnak még a tér-idő metrikája sem egyezik meg.

Ezeket a hiányosságokat, ezeket a hibákat én mind nem csak kijavítottam, hanem először építettem be a gravitációs is a részecskefizikába, az elektromágnesesség mellé. Először szerkesztettem meg egy olyan új gravitációs elméletet, ami nem a tömegekre, hanem az elemi gravitációs töltésekre épül és természetesen a gravitációs mező is c-vel terjed. Továbbá, le is vezettem a gravitációs mezö mozgásegyenletét. A gravitációs mező egy c-vel terjedö nem-konzervatív vektor-mező, egészen hasonló az elektromágneses mezőhőz. http://atomsz.com/covariant-theory/

“Te az általánosan elfogadott vonalat követed, hogy a gravitodinamika megegyezik az elektrodinamikával.” Ez nem az általánosan elfogadott vonal!!

“Az én kísérletem annyiban különbözik a hivatalos vonaltól, hogy a mágneses töltés nem a tömeg, hanem annak c-szerese.” Ne is haragudj, ez nem igaz!!! Az akadémikus fizika nem értette meg mi a tömeg!

“Még amivel több a kísérlet: nem csak gravitációs vonzás van, hanem taszítás is!!!” Persze hogy van taszító gravitációs is, már az elemi gravitációs töltések között is van vonzó és taszító gravitáció.

“Azt látom Nálad problémának, hogy nem igazán érted az eps és mű szerepét.” Én meg azt látom problémának, hogy Te meg azt nem értetted meg, hogy a Gauss egységekben fel sem lép az eps meg a mű! Ezekre csak azért volt szükség, mert az elektromos töltés és az E(em) és a B(g) „rossz“ egységekbe volt eredetileg definiálva. Ezt nem kell követni és én ezt nem is követem.

“Mi a bizonyíték arra, hogy egy elmélet helyes?” Kísérletekkel be tudom bizonyítani az elméletem helyességét. A te kísérleted nem tartozik hozzá.

[Gyula Szász]

Gravitódinamika és elektrodinamika

Összeállítottam a fizikai egyenleteket és állandókat m kg s egységekben, hogy könnyen ki lehessen számítani Gaussi egységekben, amit akar az ember:

Az elemi töltések definiciója az erőből

F(Coulomb) = + e2r/4πr3 = +e E(em)(r)
F(Newton) = – (g∙mP) 2r/4πr3 = – (g∙mP) E(g)(r), illetve
F(Newton) = – (g∙me) 2r/4πr3= – (g∙mP) E(g)(r).

A négy stabil elemi részecskének, elektron (e), positron (p), proton (P) és eltonnak kétféle megmaradó elemi töltés létezik: qi = {±e} és gi = {±g∙me, ±g∙mP}.

Lorentz erők (itt az energia még megmarad!):

F(em) = + qi (E(em)(r) + v/c x B(em)(r)), illetve
F(g) = – gi (E(g)(r) + v/c x B(g)(r)).

A mezők c-vel terjednek http://atomsz.com/covariant-theory/

∂μ ∂μ A(em)ν(x) = + j(em)ν(x), Maxwell-egyenlet.
∂μ ∂μ A(g)ν(x) = – j(g)ν(x).

A(em)ν(x) és A(g)ν(x) négyes vektor-mezők a Minkowski térben, x ={ct,r}. A mezőknek, a c-vel történő terjedés miatt, a mezők teljesítik a Lorenz feltételeket

∂μ A(em)ν(x) = 0,
∂μ A(g)ν(x) = 0.

Fizikai állandók értékei:

A fénysebesség c = 2.99∙108 m s-1.
Az elemi elektromos töltés e = 4.80∙10-10 m3/2 kg1/2 s-1.
A proton tömege mP = 1.67∙10-27 kg.
A elektron tömege me = 9.11∙10-31 kg.
Az egyetemes gravitációs állandó G = 6.57∙10-11 m3 kg-2 s -2.
A specifikus gravitációs töltés g = (4π∙G)1/2 = 2.87∙10-4 m3/2 kg1/2s-1.
A proton elemi gravitációs töltése g∙mP = 4.79∙10-31 m3/2 kg1/2s-1.
Az elektron elemi gravitációs töltése g∙me = – 2.61∙10-34 m3/2 kg1/2s-1.
A proton és elektron tömege aránya mp/me = 1836.
A Planck állandó h = 6.62∙10-34 Js.
A Bohr radius rB = 0.529∙10-10m.
Az elektron sebessége a H-atomban v/c = 1/137.
Loschmidt szám L = 1.67∙1024 mol-1.
Bolzmann állandó k = 1.38-23mol K-1.

Ezeket beteheted az (elektromágneses és a gravitó) Lorentz erőbe és a Bio-Sarvartba, akár hova, hogy kiszámítsd az elektromágneses, ill gravitó hatások nagysága különbségét. Az elemi elektromos töltés és elemi gravitációs töltés aránya 1021.

Egy tipp: A Van der Waals erő 1/r6-os lecsengése csak egy durva közelítés két atom/molekula közötti hatásra, de ezt is össze lehet vetni a sztatikus gravitációs erő nagyságával. Minden makroszkópikus test 1024 elektromosan töltött pozitiv és negativ töltésekböl, elektromosan semleges atomokból áll, A tömegszámmal. Egy elektromosan semleges atom elemi graviációs töltése A∙g∙(mP – me). Mivel nem ismerjük közelebbröl az atomok/molekulák relatív mozgását, és az elemi részecskék mozgását az atomokban/molekulákban, statisztikus termodinamikára vagyunk ráútalva.

De azt is tudjuk, hogy a makroszkópikus testek fizikai határán kívül létezik épp úgy elektromágneses, mint gravitációs hatás. Az elektromágneses hatást semmi esetre sem szabad csak úgy elhanyagolni a testek fizikai határán kívül. Ez a hatás persze egész más egy permanens mágnesnél, kristálynál, fémnél és egy dielektrikumnál. Két szilárd test között is fellép adhézió és ez az elektromágneses hatást következménye.

Ha te egy makroszkópikus testet forgásba hozol, végeredményben a testben lévő elektromos és gravitációs töltések koordinált forgó mozgását okozod. Az elektromágnesesség mindig együtt lép fel a gravitációval. Természetesen a kettő között órási nagy különbség van (≈1042).

Remélem ez az összeállítás segít neked számértékben is tisztázni, mit mérsz az ingáddal (az epsilon és mü nélkül).

Az elektrodinamikát és a gravitódinamikát mint egy tantárgyat kell tanítani a fizika oktatásban.

[Gyula Szász]

Az UFF falszifikációja az egyik kísérleti alátámasztása az atomisztikus anyag elméletnek. A másik az, hogy egy elektron-proton rendszernek nem is a hidrogénatom alapállapota 13.6 eV energiánál az energétikus legmélyebb állapota. Hanem például a stabil neutron, N0 =(P,e), 2.04 MeV kötési energiánál is már melyebben energiánál létezik. Az atomisztikus anyag elmélet meg az elektrodinamika egyeneságú általánosítása a gravitódinamikára.

Covariant Theory (eng)

Felfoghatatlan miért ragaszkodit az akadémikus fizika még mindig az energétikus fizikához.

Szász

[Gyula Szász]

A természet fizikai kutatása áthatolhatatlan falakba ütözik. Ezen az sem változtat semmit, hogy a technikai fejlödés nagy lépésekkel haladt elöre a múlt századba. De alapvetö kérdésekben a fizika még mindig gyerekcipöben jár.

Hol vannak az áthatolhatatlan falak?
Az tanuljuk az akadémikus fizikában, hogy az univerzum 13.8 milliárd évvel ezelött keletkezett. Mi volt az ősrobbanás előtt? És főleg, mi történt az után? Hová lett például a rengeteg antianyag?
Miböl áll az anyag? Mennyi Higgs bozon van benne?
Ha veszünk pl. egy 1kg-os vas vödröt és egy a kg-os alumínuim vödröt, mekkora ezeknek a gyosrulása 1 N erő hatása alatt? És mekkora a nehézségi gyorsulása? 9,81 m/s^2, vagy mekkora?

Tisztelt Kollégák!

Hát azt már csak ki kellett volna mérni tudni, hogy a testek súlyos tömege, mg(test) és tehetetlen tömeg, mi(test), különbözik és a relatív tömeghiánya

mg(test)/ mi(test) = 1 + ∆(test),

e határok között változik

– 0.108% (hidrogénatom) < ∆(test) < + 0.784% (56Fe izotóp).

Tisztelettel,
Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Az energia kvantáltságát bevezetö hipotézis. E = h∙ν, nem volt tudományosan követhetö út. És már általános iskolai fizika tudással észre lehet venni, hogy a speciális relativitáselméletre alapuló tömeg-energia-ekvivalencia kimondása, E = m∙c^2, nem lehetett helytálló állítás. Az UFF-hipotézisra alapuló gravitációs elmélet is helytelen. De ezeket az akadémikus fizika mégis mint megdönthetetlen tudományos igazságok elfogadta. Ezek alapján képzik ki a fizikusokat és ezek alapján kísérleteznek a kutatók.

Ha egy tudományos publikációban fel lép az a megjegyzés, hogy ez a munka megint Einsteinnek ad igazat, azt a papirt minden további megitélés nélkül a legjobb esetben a szemétkosárba kell dobni.

Szász

[Gyula Szász]

Száz éves a kvantumhipotézis

http://www.termeszetvilaga.hu/tv2000/tv0012/kvantum.html

Jól kellett volna általánosítani Max Plancknak a klasszikus fizikát és az elektrodinamikát akkor nem jött volna arra az ötletre “hogy az energia a mikrovilág szintjén nem folytonos, hanem kis energiaadagokban, kvantumokban jelenik meg és tûnik el.”

Az elemi részecskék e, p, P és E viszont nem tünnek el és nem is jelennek meg sohasem a “semmiböl”. Ezek “mindig” csak léteznek.

Szász

[Gyula Szász]

Tisztelt Titkárság!

Mivel avval is számolok, hogy az MTA fizikusai közül egyik-másik arra az ötlere jön, hogy ki akarja sajátítani a beleegyzésem nélkül a kutatási eredményem ezt vagy azt a részlegét. Ezeknek vigyázatot ajánlok, mert az anyag atomisztikus elméletét már évekkel ez elött nyivánosságra hoztam a 2005-ben megjelent könyvemben, Physics of Elementary Procesess, Basic Approach in Physics and Astronomy, Budapest, Cerberus, ISBN: 963 219 791 7, és a könyvem világszerte ismert. A legújabb munkáim a http://www.atomsz.com honlapon elérhetők. 2016-ban megjelent egy értekezésem az Infinite Energy magazinban, 129, 4, miért szükséges a fizikát előről elkezdeni (Why is a new beginning in physics necessary?) Itt az energétikus fizika tudományos tarthatlanságát elemeztem ki. A világszerte tartott korreszpondenciámat jól dokumentáltam. Evvel utalni akarok arra, hogy nem csak a fizika minden ágára lényegben ki van dolgozva az elméletem, hanem jól dokumentálva is van. Nehéz lesz egy plagizálónak lyukat találni. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki kijelentené, nem is hallott semmit sem még az anyag atomisztikus elméletéről Szász tollából, mert ezt elhihetően nem tudná igazolni.

Tisztelettel,

Atomism, New World Eniclophedia:

“Atomism became immensely popular in the early nineteenth century, when scientists like Dalton posited that all substances were made up of but a few elements which consist of indivisible atoms. However, in the twentieth century, these uncuttable “atoms” were found to be composed of even smaller entities: Electrons, neutrons, and protons. Further experiments showed that protons and neutrons are made of even more fundamental quarks. The trend of empirical evidence for ever-smaller subatomic particles raises the question of matter being infinitely divisible.”

Jól kezdi, csak rosszul folytatja. Az atomok nem elektronokból, neutronokból és protonokból állnak és a neutron és a proton nem kvarkokból, hanem az atomok elektronkból (e), pozitronokból (p), protonokból (P) és eltonokból (E) állnak. Ez a négy részecske oszthatatlan és megkülönböztethetetlen elemi részecske. Ezeknek kétféle elemi töltése van, az elemi töltések megmaradnak és az elemi töltések egyben a kölcsönhatásokat is okozzák. A kölcsönhatások, a részecskék mozgási állapotától függetlenül c-vel terjednek. Minden megfigyelt részecske az e, p, P és E-böl áll.

A neutronok összetett részecskék. Kettö van belölük, a stabil neutron, N0 = (P,e) és az instabil neutron N = (P,e,p,e) http://atomsz.com/wp-content/uploads/Covariant-theory-of-electromagnetism-and-gravitation.pdf.

A kvarkok meg csak a részecskefizikusok kitalációi voltak. A kvarkokat soha senki nem figyelte meg, nem is léteznek. Nincsen se erös-kölcsöshatás, se gyenge-kölcsönhatás sem, csak elektromágnesesség és gravitáció létezik. Természetesen fotonok sem léteznek.

Ez nem csak az atomisztikus anyag elmélet crédója, hanem kimutatja az elfogadott energétikus fizika tudományos tarthatatlanságát.

Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Paradigmaváltás a fizikában

Tisztelt Kollégák!

Azt hogy az egész 1900 óta kifejleszett és elfogadott fizika obszolét nem csak elméleti úton mutattam ki http://atomsz.com/wp-content/uploads/Covariant-theory-of-electromagnetism-and-gravitation.pdf, hanem kisérlettel is https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc . A testek nehézségi gyursulása nem egyetemes, mert a súlyos tömeg majdnem 0.9%-kal különbözik a tehetetlen tömegtöl. 2004. június 21.-én a brémai ejtötoronyban kimutattam, hogy Li, C és Pb kisebb gyorsulással esik mit az Al. Sajos a fizikusok megtíltották az ejtökísérletem folytatását a brémai ejtötoronyban.
Az is kísérlettel alá van támasztva, hogy nem 13.6 eV energiánál van az elektron-proton rendszer energétikus legmélyebb állapta, Többek között John S. Kanzius ezt már ki is mutatta: “ Later in 2007, Kanzius claimed that the same radio frequency transmitter can also be used to generate a hydrogen-oxygen mixture dissociated from salt water.[14][16]. The discovery was made accidentally while he was researching the use of radio waves for desalination. Kanzius said that “In this case we weren’t looking for energy, we were looking for something that might do desalination. The more we tried desalination, the more heat we produced, until we got fire”.[16]“ , tehát a „víz ég“.
Én az 2016-os MTA DOMUS öszi senior pályázatán belül két nagyon fontos alapkísérletet bemutatását teveztem, amivel a fenti két fizikai tényt az MTA elött is igazolni akartam és ami az 1900 óta kifejlesztett fizikát cáfolja. De sajnos érthetetlen módon a DOMUS Kuratóriuma nem támogatta a pályázatomat. Az MTA-tól ki lehet kérni a pályázatom munka tervét. Vagy ha valaki tölem kéri, elküldöm neki.
A fizika paradigmaváltása az energétikus fizika kiküszöbölését jelenti és az áttérést az anyag atomisztikus elméletére.

Tisztelettel,
Szász Gyula I., Ingelheim, 2017.01.31

A fizikusnak JÓÓÓ!(?)

De rosszul lesznek, ha arra gondolnak, miért esik Newton fejére elöször a vas vödör és csak utána az alma.

Attól meg egyenesen elájulnak, hogy fotonok nem léteznek és hogy a tömeg nem ekvivalens az energiával.

Dávid Gyula: A csillagok fénye 2. (Atomcsill, 2017.01.12.)

Tisztelt Dávid Gyula!

A fény CSAK elektromágneses sugárzás és azon sem kell elcsodálkozni, hogy létezik gravitációs hullám is, mert a gravitáció is c-vel terjed, mint az elektromágnesesség. De tanulja meg végre, hogy a gravitáció nem befolyásolja az elektromágneses hullámokat és hogy a kozmikus háttér mikrohullámzás nem az Ösrobbanás visszamaradt lehelete. Aztán hogyan is bocsátanak ki az atomok fényt, azt sem tudja.

Dávid Gyula: A sötét anyag nyomában (Atomcsill, 2016.09.08.)

Azt sem tudja, hogy Newton gravitációs elmélete egyáltalán nem volt helytálló. Természetesen, a gravitáció nem is a tér-idö meggörbülése a tömegek körül. A gravitációt is elemi töltések okozzák, mint az elektromágnességet http://www.atomsz.com.
Aztán fekete lyukak sem is léteznek, a legnagyobb tömegsürüség az univerzumunkban kb. 1.75∙1024 g/cm3.

What is matter.pdf
267K

Az anyag atomisztikus elméletén belül egy kicsit az energiáról is lehet tanulni.

What is energy.pdf
307K

Newton gravitációs elmélete egyáltalán nem volt helytálló. Természetesen, a gravitáció nem is a tér-idö meggörbülése a tömegek körül. A gravitációt is elemi töltések okozzák, mint az elektromágnességet.
Ne azon elmélkedjenek az asztrofizikusok, hogy létezik-e sötét anyag, vagy nem. Hanem azon, hogy hogyan tudják megfigyelésekkel kimutatni a proton-bázisú és elton-bázisú anyagból álló égitesteket. Ti. közöttük taszító a gravitációs hatás, ezt Newton nem jósolta meg. Az elton-bázisú égitesteknél a protonok ki vannak cserélve eltonokkal és az elektronok pozitronokkal és fordítva.

Tisztelettel,
Szász

A Nap energiatermelése

Téves volt feltélezni azt, hogy a Nap energiatermelése magfúzió által keletkezik. A Nap felületén hidrogén van kb. 6000 C°-on. A hidrogén az elektron-proton, (e,P) rendszer egyik stabíl állapota. A hidrogén elektromágneses sugárzás alatt átalakul stabil neutronná, N0 =(P,e), 2.04 MeV energia kisugárzás mellett. Az elektron 0.351∙10^-13cm-re közelítette meg a protont. Ha találkozik ez a neutron egy egy elektronból és egy pozitronból (p) álló elektron-neutrínóval νe = (e,p), akkor egy instabil neutron N = (P,e,p,e) képzödik. Ha az N egy további protonnal találkozik akkor egy deutéront D = (P,e,p,e,P) képez, ez meg befog még egy elektront, igy készen van az elektromosan semleges deutérium, A deutériumban egy elektron van a héjban és kettö az atommagban. Az elektronok “beleesése” az atommagban adja ki a Nap energiatermelését. Temészetesen további elektron-neutrínók és protonok hozzátételével nagyobb atommagok is képzödhetnek a Napban.

Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Az akadémikus fizika nem találta meg a helyes utat a természet leírájára

Egyszerü megállapítani, hogyan került az akadémikus fizika tévútra: nem általánosította a klasszikus fizikát helyesen, mert az energétikus utat használja, az E = hν-et, E = mc^2-et és az stress-energia tenzort a gravitáció leírására. Az Istenért sem adták fel ezeket a fizikusok, inkább ezer-egy ad hoc további hipotézis segítségével taposták szét a terepet a helyes út körül.
Összefoglalva az ad hoc hipotéziseket a részecskefizikánál kell kezdeni. A részecskefizikusok eljutottak hat kvarkig és antikvarkig, meg hat leptonig és antileptonig, amik között hat mérték bozon közvetíti a kölcsönhatásokat https://en.wikipedia.org/wiki/Elementary_particle. A hatodik bozon a graviton. Mivel nem tudták megmagyarázni, honnan jön a megfigyelt részecskék tömege, bevezették a Higgs-bozont. Aztán CERN-nél keresték is. De maradt a nagy össze-visszaság a részecskefizikában https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_particles.

A részecskefizikusok az hiszik hogy csak a hardronokat felépítö kvarkok 1/3 töltésüek, de a kvarkokat nem figyelte meg soha senki. A hardonok között az erös-kölcsönhatás utalkodik. A bárionok három kvarkból, a leptonok kettőből vannak felépítve, úgyhogy a töltésük egészszámú. A leptonok között nincs erös-kölcsönhatás. Az elementar bozonok közvetítík a kölcsönhatásokat. (A gravitáció, mint kölcsönhatás, nincs is igazán beépítve a részecskefizikába.) A részecskefizikusok úgy képzeli el, hogy a részecskék és az antirészecskék megsemmisítik egymást az E = mc^2-t követöen és temészetesen minden részecske megsemmisíthető és előállítható a kölcsönhatás alatt, csak arra kell vigyázni, hogy a kvantumszámok megmaradjanak (ha vannak egyáltalán kvantumszámok és aztán melyikek maradnak meg?) Mindenesetre továbbra is nagy a bizonytalanság a részecskefizikában, úgyhogy az elméletek foglalkoznak hipotétikus szuperszimmetrikus részecskékkel. Most a húrokkal és membránokkal kisérletezgetnek 10^-30 cm alatt, több dimenzionális tér-időben, úgyhogy a mesének nincs még vége. Volt olyan időszak, hogy a konferenciák alatt a kvarkelméletestek és a húrelméleteseket egyszerüen kikerülték egymást, egymással szóba sem álltak. A terep már annyira ki van taposva, hogy a részecskefizikát felismerni sem lehet.

Az univerzumról festett kép sem megyőzőbb. Az asztofizikusok szerint az univerzum a Big Banggel keletkezett, ez egy singularitás volt. Avval, mi volt a Big Bang elött, az több mint kérdéses. De mi lett a Big Bang után? Infláció? De hová lett a rengeteg antianyag? Mivel az asztrofizikusok a gravitációt a tér-idő görbülésének tekintik a tömegek kürül, tele rakták az univerzumot fekete lyukakkal. És vajon gyorsulva tágúl az unverzum, vagy hogyan? A galaxisok mozgásából meg arra a következtetésre kellett jutniuk, hogy az univerzum anyagának csak a kb 4 %-a “látható anyag”, a legnagyobb része sötét anyag és energia. De az asztrofizikusok meséje és a részecskefizikusok meséje sehogyan nem áll össze. A részecskefizikusok ugyan szívesen beépítenék volna a gravitációt is az elméleteikben, de a gravitont nem találják. Így kihagyták a gravitációt. Most mi is a gravitáció? Kölcsönhatás-e a részecskék között, vagy a tér-idő meggörbülése? Ezt az Istenért nem tudják eldönteni a részecskefizikusok és az asztrofizikusok. De mindakét tábor azt hiszi, hogy ök nagyon pontosan mérni tudnak, az egyik tábor szubatomnyi tartományokban, a másik meg intersztelláris mértékekben és ezért így inkább nekik van igazuk. De azt, hogy méteres léptékekben még ezreléknyi eltéréseket egyik tábor sem tudta kimérni, azt nagy ügyesen mindaketten elhallgatják.

Én beépítettem a gravitációt is a részecskefizkába http://www.atomsz.com, de a kvarkelméletet és a kvantumelméletet kidobtam. A testek nehézségigyorsulása ezrelék nagyságrendü eltérését kimértem és evvel felvadítottam a gravitációs fizikusokat. Ráadásul helytállóan általánosítottam a klasszikus fizikát az elektrodinamikától elkezdve és kilyukadtam az anyag atomisztikus elméleténél.

Szász Gyula I.

• This reply was modified 7 years, 2 months ago by Gyula Szász.

[Author]

Posts