Gyula Szász

Forum Replies Created

Viewing 15 posts - 1 through 15 (of 145 total)
  • Author
    Posts
  • Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Fizikus Kollégák!

    Az „axiómarendszer” nem télelezi fel sem az energiamegmaradást, sem a szabadesés egyetemességét. Az „axiómarendszer” ezeket nem tartja a természetszemlélet egységes felépítési módjának. Evvel szemben az elemi részecskék, az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E) megmaradását helyezi előtérbe, ami meg is felel a kísérleti eredményeknek. Ezek az elemi részecskék nem is tudják egymást megsemmisíteni, hanem elektron-neutrínókat, νe = (e,p), és proton-neutrónokat, νP = (P,E), képeznek. Az e, p, P és E megmaradására alapuló fizika meg atomisztikus fizika.

    És nem is 13.6 eV energiánál van az elektron-proton rendszer energétikus legmélyebb stabil állapota. Hanem 2.04 MeV-nál is egy stabil állapot képzödik, ez a stabil neutron, N0 = (P,e). Az elektron-proton rendszernek az energétikus legmélyebb állapota az (mP + me) c2-nek megfelelő energia kisugárzás után képzödik, de az elektron és a proton ekkor is megmarad.

    A Fizikai Szemle szerkesztőséget informálom, hogy az axiómarendszerrel kapcsolatos korrespondenciát a világ tudtára hozom a http://www.atomsz.com honlapomon a Gravitation fórumban.

    Ernest Rutherfordból, aki a 20. század egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa volt és aki a protont felfedezte, a fizikusok gyorsan kémikust csináltak, kémiai Nobel díjal tüntették ki. Rutherford nem tartott semmit Niels Bohr hokusz-pokuszából. Legalább két további Nobel díjas fizikus, Lénárd Fülöp és Johannes Stark, kételkedett Niels Bohr és Albert Einstein atomfizikai hokusz-pokuszában.Több ezer publikáció meg cáfolta Einstein relativitáselméletét. De az akadémikus fizika ezek elött behuzza a farkát.

    Láthatjuk, nem minden arany, ami fénylik, a fizikában sem! Arra, hogy a Planck állandó, h, egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be, nem számított senki. Természetesen, a kvantumfizikusok nem tudják megmondani, hogyan mozognak az elektronok a protonok körül.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    Gyula Szász
    Moderator

    Javaslat az „axiómarendszer” közlésével kapcsolatban

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Tudom, hogy honnan fúj a szél. A szerkesztőség nem tudja tartalmilag megítélni az új axiómarendszert és attól tart, hogy az olvasók ezt a szemükre vetik. Az axiómarendszerem az atomisztikus fizikát fogalmazta meg, amit az akadémikus fizikusok 1906-ban Ludwig Boltzmannal együtt a sírba tenni véltek.

    Azóta Mach, Ostwald és Einstein által propagált energétikus fizikát követte csak világszerte a fizika, de nem tudta senki sem a relativisztikus dinamikát megfogalmazni. A fizika nem tudta a fizikai rendszerek időbeli fejlődését előrejelezni. Az elfogadott energétikus fizika nem tudta meghatározni az elektron mozgását a proton körül és nem tudta az egymás körül spirális pályán mozgó égitestek mozgását sem leírni, amig ezek egymásba nem esnek. A szerkesztöség ezt elhallgatja. A szerkesztőség, az akadémikus fizikával egyetértve, az hiszi, hogy csak az energiamegmaradásra lehet egy egységes természetszemléletet építeni. Ez nem igaz! Az elfogadott fizika az atomisztikus természetszemléletet teljesen elhanyagolta, teljesen mellőzte. Én meg épp az atomisztikus fizikát fogalmaztam meg nagy általánossággal és evvel több nagy fizikus elődöm munkáját követtem, de nem éppen Einsteinét. Ezt a szerkesztőség nem tudja, talán nem is akarja megbírálni, az axiómarendszert „sem részletesebb bírálatra sem közlésre nem méltóaknak” tartja. És a szerkesztőség evvel a kutatási eredmények elfogulatlan nyilvánosságra hozása ellen vét, vagyis a kutatási szabadságot és a szólásszabadságot lábbal tiporja.

    Van egy javaslatom: Közölje le a Fizikai Szemle az „axiómarendszert” és írjon a szerkesztőség egy megjegyzést mellé, ami pl. az tartalmazza, hogy „a munka nem tükrözi a szerkesztőség véleményét”. Evvel a tudás szomlyas olvasók tudtára hozta, hogy a szerkesztőség nem egyezett meg a szerző véleményével. Ez egy kompromisszum lenne.

    Nekem már van tapasztalatom hasonló megakadályozó problémával. A 2004. június 21.-én elvégzett ejtőkísérletem https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc után, ami cáfolta Galilei UFF-feltevését, a brémai gravitációs fizikusok, azonnal és felkéretlenül, informálták világszerte a fizikai szakfolyóiratok peer review rendszerét, hogy ne hozzák nyilvánosságra a mérésem eredményét, mert „ these result will be detrimental for gravitational physics”. Késöbb, a mainzi bírósági tárgyalás vége elött, amivel el akartam érni, hogy folytatni tudjam Galilei cáfolását, ZARM csak akkor engedélyezte volna a további ejtéseket, hogy ha mindig mellékelem a kísérleti eredmények publikálásával együtt azt is, hogy ZARM tudományosan sértve érzi magát a kísérletem folytatása miatt. E mögött az áll, hogy a gravitációs fizikusok nem falszifikálták a testek eltérő nehézségi gyorsulását, ami majdnem 1%-os. A brémai mérésem pontossága 10^-5 volt és igazolni tudtam, hogy Li, C és Pb kisebb gyorsulással esik mint az Al. A gravitációs fizikusok el akarják titkolni, hogy nem ellenörizték Galilei UFF-feltevését 400 év alatt, ami nagy disznóság. Végeredményben a fizika egyik legrégibb feltevése, a szabadesés egyetemessége, sem felet meg helytállóan a természetszemléletnek. A mainzi bírósági tárgyalásra, az ejtőkísérleteim folytatása engedélyezése miatt, kb. 50.000,- € uszott el a saját vagyonomból, anélkül, hogy folytatni tudtam volna Galilei faszifikációját. Ennél az LMU fizika dékánja szakértői véleménye egy döntő szerepet jászott, mert ő azt kürtölte, hogy minden test súlyos és tehetetlen tömege megegyzik. A DOMUS kuratóriuma sem támogatta a tavaj őszi pályázatomat, Galilei ellenörzésére, pedig ezt el kell végezni http://nol.hu/archivum/archiv-421628-232073.

    Így beláthatóan nincsen már nagy türelmem az elfogadott fizika begyepesedett véleményével kapcsolatban.

    A javaslatommal a Fizikai Szemle szerkesztősége nem akadályozná meg a kutatási szabadságot, megtartaná a saját renoméjét és nyilvánosságra hozná az „axiómarendszert”.

    Tisztelettel,

    (Szász Gyula I.)

    Gyula Szász
    Moderator

    Szerkesztőség és Kiadó: Eötvös Loránd Fizikai Társulat
    Székhely: 1092 Budapest, Ráday utca 18. földszint III.
    Telefon/Fax: 06-1/201-8682
    Dr. Szász Gyula I.
    Raiffeisenstr. 54
    D-55218 Ingelheim

    Javaslat

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!
    Tisztelt Fizikus Kollégák!

    Én elméleti részecskefizikus vagyok, így ne csondálkozzon senki sem, hogy én a fizikailag létező részecskéket teszem a fizika, az egységes természetszemlélet középpontjába az új fizikai axiómarendszer megfogalmazásával és nem az energiamegmaradást http://www.atomsz.com.

    Tudom, hogy evvel szemben állok a világszerte elfogadott fizikával. Tudom, hogy farkaszemet nézek az akadémikus fizikával. Az elfogadott fizika engemet már több mint negyven év óta megakadályoz a kutatói munkámban, például nem engedi meg publikálni a tudományos eredményeimet a fizikai szakfolyóiratokban. Pedig az atomisztikus fizikám új kutatói írányt szab meg a fizikában és a 17. századból származó alapokat is megvizsálta és ki is javította https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc.

    Egy javaslatot tettem a Fizikai Szemle szerkesztőségének, hogyan látom az „axiómarendszer” közlése lehetőségét, úgy, hogy a szerkesztőség is megtartsa a renoméját. Így elvárom a tudás szomlyas olvasóknak szóló publikációt.

    Tisztelettel,

    (Szász Gyula I.)
    Ingelheim, 2017. április 26.-án

    Másolat. MTA, XI. Fizikai Tudományok Osztálya
    Postacim 1245 Budapest, Pf. 1000, Cím 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.

    Gyula Szász
    Moderator

    A Fizikai Szemle szerkesztőséget informálom, hogy az axiómarendszerrel kapcsolatos korrepondenciát a világ tudtára hozom a http://www.atomsz.com honlapomon a Gravitation fórumban.

    Ernest Rutherfordból, aki a 20. század egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa volt és aki a protont felfedezte, a fizikusok gyorsan kémikust csináltak, kémiai Nobel díjal tüntették ki. Rutherford nem tartott semmit Niels Bohr hokusz-pokuszából.

    Legalább két további Nobel díjas fizikus, Lénárd Fülöp és Johannes Stark, kételkedett Niels Bohr és Albert Einstein atomfizikai hokusz-pokuszában.Több ezer publikáció meg cáfolta Einstein relativitáselméletét. De az akadémikus fizika ezek elött behuzza a farkát.

    Láthatjuk, nem minden arany, ami fénylik, a fizikában sem!

    Arra, hogy a Planck állandó, h, egy Lagrange multiplikátor szerepét töltí be, nem számított senki. Természetesen, a kvantumfizikusok nem tudják megmondani, hogyan mozognak az elektronok a protonok körül.

    Szász Gyula I.

    Gyula Szász
    Moderator

    Javaslat az „axiómarendszer” közlésével kapcsolatban

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Különben tudom honnan fúj a szél. A szerkesztőség nem tudja tartalmilag megítélni az új axiómarendszert és attól tart, hogy az olvasók ezt a szemükre vetik. Az axiómarendszerem az atomisztikus fizikát fogalmazta meg, amit az akadémikus fizikusok 1906-ban Ludwig Boltzmannal együtt a sírba tenni véltek.

    Azóta Mach, Ostwald és Einstein által propagált energétikus fizikát követte csak világszerte a fizika, de nem tudta senki sem a relativisztikus dinamikát megfogalmazni. A fizika nem tudta a fizikai rendszerek időbeli fejlődését előrejelezni. Az elfogadott energétikus fizika nem tudta meghatározni az elektron mozgását a proton körül és nem tudta az egymás körül spirális pályán mozgó égitestek mozgását sem leírni, amig ezek egymásba nem esnek. A szerkesztöség ezt elhallgatja. A szerkesztőség, az akadémikus fizikával egyetértve, az hiszi, hogy csak az energiamegmaradásra lehet egy egységes természetszemléletet építeni. Ez nem igaz! Az elfogadott fizika az atomisztikus természetszemléletet teljesen elhanyagolta, teljesen mellőzte. Én meg épp az atomisztikus fizikát fogalmaztam meg nagy általánossággal és evvel több nagy fizikus elődöm munkáját követtem, de nem éppen Einsteinét. Ezt a szerkesztőség nem tudja, talán nem is akarja megbírálni, az axiómarendszert „sem részletesebb bírálatra sem közlésre nem méltóaknak” tartja. És a szerkesztőség evvel a kutatási eredmények elfogulatlan nyilvánosságra hozása ellen vét, vagyis a kutatási szabadságot és a szólásszabadságot lábbal tiporja.

    Van egy javaslatom: Közölje le a Fizikai Szemle az „axiómarendszert” és írjon a szerkesztőség egy megjegyzést mellé, ami pl. az tartalmazza, hogy „a munka nem tükrözi a szerkesztőség véleményét”. Evvel az olvasók tudtára hozzta, hogy a szerkesztőség nem egyezett meg a szerző véleményével. Ez egy kompromisszum lenne.

    Nekem már van tapasztalatom hasonló problémával. A 2004. június 21.-én elvégzett ejtőkísérletem https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc után, ami cáfolta Galilei UFF-feltevését, a brémai gravitációs fizikusok, azonnal és felkéretlenül, informálták világszerte a fizikai szakfolyóiratok peer review rendszerét, hogy nem hozzák nyilvánosságra a mérésem eredményét, mert „these result will be detrimental for graviational physics”. Késöbb, a mainzi bírósági tárgyalás vége elött, amivel el akartam érni, hogy folytatni tudjam Galilei cáfolását, ZARM csak akkor engedélyezte volna a további ejtéseket a brémai ejtőtoronyban, hogy ha mindig mellékelem a kísérleti eredmények publikálásával együtt azt is, hogy “ZARM tudományosan sértve érzi magát a kísérletem folytatása miatt”. E mögött az áll, hogy a gravitációs fizikusok nem falszifikálták a testek eltérő nehézségi gyorsulását, ami majdnem 1%-os. Az brémai mérésem pontossága 10^-5 volt és igazolni tudtam, hogy Li, C és Pb kisebb gyorsulással esik mint az Al. A gravitációs fizikusok el akarják titkolni, hogy nem ellenörizték Galilei UFF-feltevését 400 év alatt, ami nagy disznóság. Végeredményben a fizika egyik legrégibb feltevése, a szabadesés egyetemessége, sem felet meg helytállóan a természetszemléletnek.

    A javaslatommal a szerkesztőség nem akadályozná meg a kutatási szabadságot, megtartaná a saját renoméjét és nyilvánosságra hozzná az „axiómarendszert”.

    A mainzi bírósági tárgyalásra, az ejtőkísérleteim folytatása engedélyezése miatt, kb. 50.000,- € uszott el a saját vagyonomból, anélkül, hogy folytatni tudtam volna Galilei faszifikációját. Ennél az LMU fizika dékánja szakértői véleménye egy döntő szerepet jászott, mert ő azt kürtölte, hogy minden test súlyos és tehetetlen tömege megegyzik. A DOMUS kuratoriuma sem támogatta a tavaji őszi pályázatomat, Galilei ellenörzésére, pedig ez el kell végezni http://nol.hu/archivum/archiv-421628-232073.

    Így beláthatóan nincsen már nagy türelmem az elfogadott fizika begyepesedett véleményével kapcsolatában.

    Az „axiómarendszer” nem télelezi fel sem az energiamegmaradást, sem a szabadesés egyetemességét. Az „axiómarendszer” ezeket nem tartja a természetszemlélet egységes felépítési módjának. Evvel szemben az elemi részecskék, az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E) megmaradását helyezi előtérbe, ami meg is felel a kísérleti eredményeknek. Ezek az elemi részecskék nem is tudják egymást megsemmisíteni, hanem elektron-neutrínókat, νe =(e,p), és proton-neutrónokat, νP =(P,E), képeznek. Az e, p, P és E megmaradására alapuló fizika meg atomisztikus fizika.

    És nem is 13.6 eV energiánál van az elektron-proton rendszer energétikus legmélyebb stabil állapota. Hanem 2.04 MeV-nál is egy stabil állapot képzödik, ez a stabil neutron, N0 = (P,e). Az elektron-proton rendszernek az energétikus legmélyebb állapota az (mP + me)c^2-nek megfelelő energia kisugárzás után képzödik, de az elektron és a proton ekkor is megmarad.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    • This reply was modified 6 years, 11 months ago by Gyula Szász.
    • This reply was modified 6 years, 11 months ago by Gyula Szász.
    • This reply was modified 6 years, 11 months ago by Gyula Szász.
    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Lendvai Úr!

    Ön ezt írta:

    János Lendvai <jlendvai@caesar.elte.hu> 14. April 2017 um 11:52
    Antwort von: lendvai@metal.elte.hu
    An: Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com>

    “Tisztelt Szász Úr!

    A Fizikai Szemléhez beküldött írásai a fizika egyes alapelveinek teljes félreértéséről tanúskodnak, sem részletesebb bírálatra sem közlésre nem méltóak.

    Kérem, hogy a jövőben “axiómarendszerének” ügyében ne terhelje a Fizika Szemle elektronikus postafiókját.

    Tisztelettel:

    Lendvai János
    szerkesztő”

    Ne haragudjon, de Ön értette teljesen félre a fizika alapelveit. Ezért hozza le a Fizikai Szemle a fizika új axiómarendszerét, ami a relativisztikus dinamikát megalapozta. A bírálatot meg hagyja olyanokra, akik értik a fizikát.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Az energiamegmaradási elvvel és a szabedesés egyetemessége feltevéssel nem lehet relativiszitikus dinamikát levezetni. Az elfogadott fizika nem is tudta a relativisztikus dinamikát megfogalmazni.

    A fizikailag létező részecskékre alapuló Új Fizika, ami egy atomisztikus fizika, nem is olyan új. Már John Dalton, Amedeo Avogadro, Joseph L. Gay-Lussac és a 20. század eljén Ludwig Boltzmann is foglalkozott az atomisztikus fizikával. https://www.mozaweb.hu/Lecke-FIZ-Fizika_10-Fizikatorteneti_attekintes-99854 . De ezekkel ellentétben, vagyis inkább ezeket általánosítva, az Új Fizikám az elemi részecskek közötti kölcsönhatásokat is kezeli és a relativisztikus dinamikát levezeti.
    Boltzmann idejében a kísérleti információ még nem volt olyan fejlett, hogy több különböző fizikai részecske létezését ki tudta volna mutatni. Ezért Boltzmann csak a statisztikus megfogalmazásig, a kinetikus gázelméletig, jutott el, kitünő eredményekkel.

    Érdekes, hogy a fizikusok szeme elött inkább L. Boltzmann entrópia statisztikus megfogalmazása és talán a Boltzmann féle eloszlásfüggvény maradt meg, és nem Boltzmann és Wilhelm Ostwald nagy tudományos vitája az atomisztikus és az energétikus fizika között.

    Simonyi Károly, A fizika kulturtörténete, Negyedik kiadás (1998), 387. oldal: „Ostwald és követői az energiában találták meg azt a fizikai mennyiséget, amelyre az egységes természetszemléletet építeni lehet.” Mach és Einstein is ezt az utat követte, de ez az út tévesnek bizonyult.

    Szász Gyula I.

    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Az elfogadott fizika követői nem tudták a relativisztikus dinamikát levezetni, mert elfogadták ezeket a fizikai alapelveket:

    Newton axiómái:

    1.) A tehetetlenség törvénye.
    Minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során.

    2.) A dinamika törvénye
    Egy pontszerű test a gyorsulása azonos irányú a testre ható F erővel, nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan arányos a test m tömegével.

    3.) A hatás-ellenhatás törvénye
    Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat.

    4.) Az erőhatások függetlenségének elve
    Ha egy testre egy időpillanatban több erő hat, akkor ezek együttes hatása megegyezik a vektori eredőjük hatásának vonalával. Ez törvény azt jelenti, ha egy m tömegű testen az F1 erő egymagában a1 gyorsulást hoz létre, és az F2 erő szintén egymagában a2 gyorsulást hoz létre, akkor az F1 erő által létrehozott a1 gyorsulás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy az F2 erő hat-e a testre vagy sem, és fordítva.

    Ezek mellett a 17. századtól Galileitől származó

    5.) A szabadesés egyetemessége (az UFF-feltevés)
    A nehézségi gyorsulás a g, az a gyorsulás, mellyel a Föld nehézségi erőterében szabadon eső tárgy a leveg ő ellenállását figyelmen kívül hagyva mozogna. A szabadésés egyetemessége (az UFF- feltevés) azt mondja ki, hogy minden testnek, függetlenül a nagyságától, formájától és összetététöl, ugyanaz a nehézségi gyorsulása.

    és a 19. századból származó

    6.) Az energiamegmaradás elve
    Az energiamegmaradás azt állítja, hogy egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad. Más szavakkal az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni. A modern fizikában minden energia tömeget is kifejez, és minden tömeg az energia egy formája.

    Ezek mellé az energia kvantáltságát, a kvantummezőelméletet és Einstein gravitációs elméletét fogadták el.

    De ezek az elvek egészen mások, mint a fizika új axiómarendszere:

    Négy pontszerü stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.

    – Az elemi részecskéknek két megmaradó elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP}, i = e, p, P, E.
    – Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
    – A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.

    A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
    – Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
    – Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    • This reply was modified 6 years, 11 months ago by Gyula Szász.
    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Az energiamegmaradási elvvel és a szabedesés egyetemessége feltevéssel nem lehet relativiszitikus dinamikát levezetni. Az elfogadott fizika nem is tudta a relativisztikus dinamikát megfogalmazni.

    Tiszelettel,
    Szász Gyula I.

    Gyula Szász
    Moderator

    A relativisztikus dinamika megfogalmazása

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Én abból indulok ki, hogy a kölcsönhatások c-vel terjednek, tehát a tér-idő szerkezete Minkowski féle. Az emléletemben minden kifejezés kovariáns a Minkowski térben, vagyis minden kifejezés érvényes a véges Minkowski tér minden koordinátarendszerében.

    Evvel összefügg egy fontos megállapításom: Nem használom Einstein speciális és általános relativitáselméletét. Nem használom az inerciarendszereket és az egyenletes gyorsulással mozgó koordianátarendszereket. Az én elméletem kifejezései minden koordinátarendszerben érvényesek.

    Nálam, Einstein relativitáselméletei helyett, két más relativitáselv veszi át a fizikai szerepet: Az egyik a részecskék relatív mozgásával függ össze, a részecskék egymás közötti relatív pozicójával és a relatív sebességével. A másik a részecskék relatív mozgásával függ össze a c-hez képest. Ezek teljesen más relativitáselvek, mint az Einsteiné voltak.

    Ezek alapján sikerült nekem egy relativisztikus kvantummezőelméletet megfogalmazni, de ahol csak a mezők forrásai kvantáltak az elemi töltésekkel ( = fizika új axiómarendszere) és amiből a fizikában először sikerül a relativisztikus dinamikát helyesen levezetni http://atomsz.com/covariant-theory/ .

    Evvel a relativisztikus dinamikával a neutrínóktól elkezdve, az atommagokon és az atomok elektronhéjain keresztül, a galaxisok relatív mozgásáig, minden a világmindenségben fellépő fizikai rendszer relativisztikusan kezelhető. Ez egy világszenzáció!

    Ennek a nyivánosságra hozását akarja a Fizikai Szemle szerkesztősége megakadályozni a fizikát müvelők elött?

    Tiszelettel,
    Szász Gyula I.

    • This reply was modified 6 years, 11 months ago by Gyula Szász.
    Gyula Szász
    Moderator

    Hogyan néz ki Einstein fizikája cáfolata?

    Először is azon nem kételkedik senki sem, hogy a Hertz sugárzánál ez elektron megmarad és a sugárás c sebességgel elhagyja az anyagot.

    A gerjeszett atomoknál is hasonló a helyzet: az atomokba lévö részecskék megmaradnak, amikor a diszkrét rezgésszámú sugárzás c-vel elhagyja az atomot. A gerjesztett atomok instabil részecskerendszerek 10^-10 – 10^-4 s-os élettartammal.

    A fényelektromos jelenségnél, ahol a kiszabadított, kezdetben kötött elektron mozgási energiája megközelítőleg így függ a besugárzott fény rezgésszámától
    Ekin = hν – W,
    ahol W a kilépési munka. A h meg az a misztikus állandó, amit Max Planck 1900-ban ad hoc bevezetett a fekete testek sugárzása magyarázatára. De ez még sem jelenti a fotonok létezését, és ezt már Lenárd Fölöp és Jonannes Stark is sejtette. De abban az időben nem, és most sem tudják a fizikusok megfogalmazni a relativisztikus dinamikát.

    Elég az hozzá hogy Niels Bohr javaslatára Einstein 1922-ban visszamenőleg 1921-re megkapta a Nobel díjat, ő meg a 1922-as dijat kasszírozta be a foton lézetése feltételezéséért. Vagyis ezek a fizikusok elfogadtatták a fotonok létezését és kiszúrták a többi fizikus szemét. Niels Bohr hagyta az elektronokat ugri-bugrálni a gerjeszett atomokban és h (νi – νj) energiájú fotonokat kibocsátani. Tehát Bohr elfogadtatta a fizikusokkal az energia és az elektromágneses mező kvantálását. A relativisztikus dinamika helyes megfogalmazása http://atomsz.com/covariant-theory/ viszont kimutatta, hogy a Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és csak a részecskék mozgásegyenletében lép fel.

    Továbbá a testek tehetetlen tömege, mi(test), nem ekvivalens az energiával. Ez
    E(test,kötés) = (Σ elemi tömegek – mi(test)) c^2,
    nem jelenti a tömeg-energia-ekvivalenciát, az E = mc^2-et. Albert Einstein 1905-ben összetéveztette a tehetetlenséget az energiával és ezt a tévedését eladta a többi fizikusoknak.

    Továbbá 1915-ben Einstein az hitte, hogy a testek súlyos tömege, mg(test), azonos a tehetetlen tömeggel
    mg(test) = mi(test).
    Ez nem igaz, mert
    mg(test) /mi(test) = 1 + ∆(test),
    és a testek relativ tömeghiány: – 0.109% (hidrogénatom) < ∆(test) < +0.784% (56 Fe izotóp). https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc

    A gravitációt nem a tér-idő görbülése okozza a tömegek körül, hanem a gravitációt is elemi töltések, gi = {±g me, ±g mP} okozzák és a gravitáció is egy c-vel terjedő négyes vektor-mező, A(g)ν(x), a véges Minkowski térben. Az egyetemes gravitációs állandó meg G = g^2/4π. Ha valaki kételkedik a proton létezésében, mint stabil elemi részecske, az nem veszi figyelembe, hogy a proton bomlása nem lett sohasem megfigyelve és hogy a proton élettartama nagyobb mint 10^33 év.

    Einstein teljes fizikája cáfolva van, de a 17. századból erdő Kepler-Galilei-Newton féle gravitációs elmélet is ki van javítva. Az egész 20. században elfogadott fizika cáfolva van. A relativisztikus dinamika meg meg van fogalmazva. http://www.atomsz.com

    Szász Gyula I.

    in reply to: Correspondence with Fizikai Szemle (Hungaria) #787
    Gyula Szász
    Moderator

    Egy nyílt levél leközlése a Fizikai Szemlében.
    ________________________________________
    Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com> 10. April 2017 um 13:07
    An: szerkesztok@fizikaiszemle.hu
    Cc: Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>
    Bcc: palg <palg@chemres.hu>, Jancsó Gábor <jaga@chello.hu>, Julian Szasz <julianszasz@gmail.com>

    Egy nyílt levél leközlése a Fizikai Szemlében.

    Tisztelt Szerkesztőség!

    A tehetetlenség fizikai csapdája és más rendellenességek a fizikában

    A klasszikus fizikát Newton törvényei szabták meg:
    Newton axiómái:

    1.) A tehetetlenség törvénye.
    Minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során.

    2.) A dinamika törvénye.
    Egy pontszerű test a gyorsulása azonos irányú a testre ható F erővel, nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan arányos a test m tömegével.

    3.) A hatás-ellenhatás törvénye.
    Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat.

    4.) Az erőhatások függetlenségének elve.
    Ha egy testre egy időpillanatban több erő hat, akkor ezek együttes hatása megegyezik a vektori eredőjük hatásának vonalával. Ez törvény azt jelenti, ha egy m tömegű testen az F1 erő egymagában a1 gyorsulást hoz létre, és az F2 erő szintén egymagában a2 gyorsulást hoz létre, akkor az F1 erő által létrehozott a1 gyorsulás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy az F2 erő hat-e a testre vagy sem, és fordítva.

    Ezek mellett a 17. századtól Galilei szabadesés egyetemessége (az UFF feltevés) és a 19. századtól az energiamegmaradás elve elfogadott fontos alaptörvény lett. A fizikát, részben a mai napig, Newton statikus gravitációs törvénye dominálja. A 19. század végén felfedezett elektrodinamika igazában nem építődött be a fizika alapelveibe.

    Egy új fizikai axiómarendszer

    A fenti alaptörvények helyett, a kísérleti eredmények alapján és ezeket figyelembe véve, én egy új axiómarendszert állítottam fel:

    Négy stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.

    – Az elemi részecskéknek két megmaradó elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP}, i = e, p, P, E.
    – Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
    – A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.

    A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
    – Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
    – Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

    Az új axiómarendszer egy teljesen új képet ad az Univerzumunkról http://atomsz.com/covariant-theory/. Az axiómarendszer nem tartalmazza az UFF-feltevést és az energiamegmaradást, de ellentmondásmentes és általánosított fizikai alapokat tartalmaz. Az elemi részecskék az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E). Az eltont a fizika „anti-protonnak” keresztelte el. A qi-k okozzák az elektromágnesességet és a gi-k a gravitációt. Az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π. Az idézett munkám általánosított formában tartalmazza a részecskék és a mezők dinamikáját a véges Minkowski térben. Az új fizikai axiómarendszer az anyag atomisztikus elméletét foglalja magába.

    Sokat írtak a fizikusok arról, hogy Newton abszolút euklideszi tér és az abszolút idő felfogását fel kellett adni és a kölcsönhatások c-vel történő terjedése miatt a tér-időt össze kellett kapcsolni a Minkowski-térben (Lorentz, Poincaré). Ez a klasszikus fizika teljes új értelmezését vonja maga után, pl. Newton négy axómáját újra analízálni kell, ki kell javítani, általánosítani kell. De ki kell egészíteni Newton gravitációs elméletét is.

    Itt én elsőnek Newton első axiómájához szólok hozzá, a tehetetlenség megfogalmazásához, az inerciarendszerekhez, mert ezeket a fizika egészen a mai napig használja és Einstein is használta. Inerciarendszereket több okból lehetetlen fizikailag megszerkeszteni:

    – Kölcsönhatásmentes térrész az univerzumban nem létezik.
    – Mivel végtelen pontosságú mérések nem léteznek, egyenes vonalú egyenletes mozgást nem lehet fizikailag megállapítani.
    – Pontszerü részecskékkel nem lehet egy időpontban, egyenlő távolságokban diszkrét pontokat fizikailag fixálni.
    – A tehetetlen tömeget nem lehet a tehetetlenségi törvénnyel definiálni, ebből a törvényből nem lehet a tehetetlen tömeget levezeni.

    Magyarul mondva, a tehetetlenség axiómája, az inerciarendszerek felhasználása a fizikában a tudománytalansággal határos; semmi esetre sem általánosítható. Lorentz transzformációk sem közvetítenek fizikailag nem-használható inerciarendszerek között. Lásdd pl. Ernst Mach rosszul értelmezett kritikáját a tehetetlenség és az abszolút tér fogalma között. Én ezt a tehetetlenség fizikai csapdájának nevezem.

    A klasszikus fizikában Newton dinamika törvénye tartalmazza a „tehetetlen tömeget”; a tehetetlen tömeget csak a dinamika törvénye definiálja és ez általánosítható is. (A tehetetlen tömeg meg különözik a gravitációban fellépő súlyos tömegtől.)

    Kedves Fizikus Kollégák, gondolják át a kritikámat az inerciarendszerek használata ellen: A speciális relativitáselmélet, ami tisztán inerciarendszerekkel foglalkozik, nem tud semmit sem kimondani a tehetetlen tömegröl, úgy hogy az E = m∙c2 reláció, a tömeg-energia-ekvivalencia, fizikailag érvénytelen.

    Kepler R3/T2 törvénye

    Kedves Csillagászok!
    Ugye az R3/T2, a Kepler harmadik törvénye, arányos a bolygók súlyos tömege és a tehetetlen tömege törtjével

    R3/T2 = const∙mg(bolygó)/mi(bolygó).

    Itt az R alatt a bolygók pályája nagy tengelyét és T a bolygók keringési idejét jelentik. De ezt csak a klasszikus fizika felfogása tartja állandónak és ez ellentmond a kísérleti megfigyeléseknek.

    Az új axiómák szerint, és tételezzük fel hogy a bolygók elektromosan semlegesek és nem tartalmazzák az eltonokat, a bolygók súlyos tömege

    mg(bolygó) = N∙(mP – me)

    a tehetetlen tömeg meg

    mi(bolygó) = N∙(mP + me) + 2 Np me – E(kötés)/c2,

    ahol az N és az Np a protonok és pozitronok száma, mP és me a proton és az elektron elemi tömege, az E(kötés) a részecskék kötési energiája a bolygóban és c a fénysebesség.

    A bolygóink R3/T2 értékei eltérését a megfigyelések adják meg, https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Az Uránusz és a Mars R3/T2 értéke például 0.15%-kal különbözik. Kedves Csillagászok, miért söpörtétek ezt a különbséget a szönyeg alá és miért csak a Merkur perihélium anormális precesszióját vettétek eltérésnek a newtoni gravitációs elméletéttől?

    Az új axiómák szerint a testek relatív tömeghiánya, ∆(test),

    mg(test)/mi(test) = 1 + ∆(test),

    e határok

    – 0.109% (hidrogénatom) < ∆(test) < + 0.784% (56Fe izotóp)

    közötti ingadozását fenomenologikusan ismerjük, attól függően, milyen a testek izotóp összetétele. Ez magyarázatot ad a bolygóink 0.15%-os eltéréseinek is Kepler harmadik törvényétől. A 17. századból eredő Galilei UFF-feltevése fizikailag nem érvényes és fizikailag nem is általánosítható, mert a súlyos tömeg különbözik a tehetetlen tömegtől. (Ez Einstein margójára is íratott: a gravitációt elemi gravitációs töltések okozzák, nem a tér-idő defomációja a tömegek körül!).

    A klasszikus fizika energiamegmaradása is megkérdőjelezhető azért, mert zárt fizikai rendszerek nem léteznek és a kölcsönhatások nem-konzervatívak. Az energia nem kvantált, hanem csak a részecskék elemi töltései kvantáltak. Az új elmélet egyesítette az elektromágnesességet a gravitációval.

    Tisztelt Szerkesztőség, megkérném Önöket, hozzák nyilvánosságra ezt az írást a Fizikai Szemlében, mint egy nyílt levelet az olvasók számára, mert ez fontos alapinformációkat közöl a fizika művelővel és a fizikában nem nagyon járatos olvasók is megértik. Továbbá kérem, értesítsen a szerkesztőség a levél tudományos megítéléséről.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    • This reply was modified 6 years, 11 months ago by Gyula Szász.
    in reply to: Correspondence with Fizikai Szemle (Hungaria) #786
    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Szerkesztőség!

    A kísérletek alátámasztják az új axiómarendszert. A különböző összetételü testek eltérő nehézségi gyorsulását https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc, és azt hogy a hidrogénatom alapállapota energétikusan nem a proton-elektron rendszer legmélyebb állapota meg a Kanzius effektus https://en.wikipedia.org/wiki/John_Kanzius, Water-as-a-fuel-lal.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    in reply to: Correspondence with Fizikai Szemle (Hungaria) #784
    Gyula Szász
    Moderator

    Az Univerzumunk képe az új axiómarendszer alapján

    Tisztelt Szerkesztőség!

    Az elfogadott modern energétikus fizika elméleti rendszere helyett ez az axiómarendszer ajánlotta magát:
    – Négy stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.
    – Az elemi részecskéknek két elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP }.
    – Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
    – A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.
    A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
    – Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
    – Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

    Ez egy teljesen új képet ad az Univerzumunkról http://atomsz.com/covariant-theory/, mint azt a modern fizika felfedezni vélte:
    – A két megmaradó elemi töltést, qi és gi, hordozó elemi részecskékkel, e, p, P és E, nem történik soha semmi a kölcsönhatásuk alatt. Ezek megmaradnak mindig mint elemi részecskék.
    – A qi –k okozzák az elektromágnesességet és a gi-k a gravitációt. Fizikailag nem helytálló meztelen, ún. töltése nélküli, részecskéket tekinteni. A két kölcsönhatás mindig jelen van (lásdd a CMBR-t) és mindig együtt lép fel. Az elektromágneses kölcsönhatás sokkal, ≈ 10+42, erősebb mint a gravitációs kölcsönhatás.
    – A tömeg egy a gi-kből levezetett fizikai mennyiség. A G = g2/4π az egyetemes gravitációs állandó.
    – A c-vel történő kölcsönhatások terjedése összekapcsolja a tér-időt a Minkowski-térben. A kölcsönhatások nem-konzervatív (négyes) vektor-mezők.
    – Az Univerzum szerkezetét megérteni elegendő az elektromosan semleges két-részecske rendszereket (P,e), (E,p), (e,p) és (P,E) megvizsgálni. Csak az első kettő rendszernek van gravitációs töltése. Az utolsó kettő gravitációs töltése nulla.
    – A (P,e) féle és a (E,p) féle rendszerek magukban nézve vozzák, de a (P,e) féle és a (E,p) féle rendszerek gravitációsan taszítják egymást. Meg kell még jegyezni, hogy a proton-bázisú anyag tartalmaz még pozitronokat és az elton-bázisú anyag meg elektronokat. A proton-bázisú anyagból az eltonok, a elton-bázísú anyagból meg a protonok kiválnak. A neutrínó-féle rendszerek, (e,p) és (P,E), között nincs (statikus) gravitációs hatás.

    A világmindenség felépítésére ez a kép állt össze: Kétféle kondenzálódás létezik, a proton-bázisú és az elton-bázisú. A proton-bázisú és az elton-bázisú égitestek gravitációsan taszítják egymást. A neutrínó-féle rendszerek nem tudnak egymáson kondenzálodni. Az elektromágneses és a gravitációs mező meg mindenhol jelen van.
    Az elemi részecskék relatív távolságaiból, amit Lagrange multiplikátorok, illetve az szabályoz, hogy a két-részecske rendszerek maximálisan (mi +mj)∙c2 energiát tudnak kisugározni, megkapunk háromféle anyag sürüséget.

    A Planck állandónak nevezett Lagrange multiplikátor az atomhéjból és atomagból álló anyag sürüségét adja meg, ≈ 1 g/cm3-nek.

    Az stabil proton-neutron, NP0 = (P,e), ill. az elton-neutron, NE0 = (E,p) 0.702∙10-13 cm nagy. Innen ered a neutron-csillagok tömegsürüsége. Megjegyezzük még, hogy az elektron-neutrínó, νe = (e,p) 0.703∙10-13 cm nagy.

    A proton-elektron, ill. az elton-pozitron két-részecskerendszer maximálisan (mP + me)∙c2-nek megfelelő energiát tud kisugározni és ezek a két-részecskerendszerek 0.748∙10-16 cm nagyok. Innen ered a maximális anyagsürüség ≈ 10+24 g/cm3, ami kb. 10+9-szer nagyobb, mint a neutron-csillagok anyagsürüsége. Megjegyzem, hogy a proton-neutrínó, νP = (P,E) 0.383∙10-16 cm nagy.

    Innen ered egy nagyon fontos felismerés, hogy az elemi részecskék nem tudják egymást ≈ 10-17 cm alá megközelíteni, vagyis a részecskék nem tudják egymást megsemmisíteni. Ez megfelel az axiómarendszer azon alapkövetelményének, hogy az elemi részecskék mindig megmaradnak.

    A két-részecskerendszerekben az elemi részecskék nagyon gyorsan tudnak a közös tömegközéppont körül keringeni
    (v/c)/(1- (v/c)^2)^1/2 = (2∙E(kötés)/ c^2mi∙mj/(mi+mj))^1/2,
    de a fénysebességet, c, nem tudják sohasem elérni.

    Ezek alapján nagyon nehéz fizikailag elképzelni, mit akar az akadémikus fizika 10-33 cm-es tér-időben a húr és membrán elméletekkel. A szúper-nehéz Fekete Lyukak után kutatni is fizikailag elképzelhetetlenné válott! Természetesen, az Univerzumunkat sem egy Big Bang teremtette meg. A sötét anyagra való következtetés, meg csak onnan ered, hogy az asztrofizikusok fizikailag nem megfelelő gravitációs törvényeket alkalmaztak. Minden anyag a négyféle elemi részecskéből, e, p, P és E-ből áll. A világmindenségünkben uralkodó természeti törvények nem-determisztikusok, de kauzásiak.

    Azt a nézetet sem tudom fizikailag követni, hogy az világmindenség információból, energiából és anyagból áll és az anyag „csapdába esett” rezgésből, a csapdába esett fényből áll.

    Magyarul mondva, a modern fizikára alapuló világnézeteteket dobhatják a tudomány történelem nagy süllyesztőjébe.

    Van valakinek még egy alapkérdése az Univerzumunkról?

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    • This reply was modified 6 years, 11 months ago by Gyula Szász.
    Gyula Szász
    Moderator

    A fizika helytálló oktatása
    ________________________________________
    Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com> 29. März 2017 um 17:14
    An: MTA Domus pályázat <domus@titkarsag.mta.hu>, Gyula Dávid <dgy4242@gmail.com>, Daniel Nogradi <nogradi@bodri.elte.hu>, Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>, Sandor Katz <katz@bodri.elte.hu>, orosz@phy.bme.hu, Hraskó Péter <peter@hrasko.com>, szatmary@reak.bme.hu, Norbert Babcsan <norbert.babcsan@gmail.com>, Ferenc Krausz <ferenc.krausz@mpq.mpg.de>, Istvan Groma <groma@metal.elte.hu>, Némethné Jároli Erika <jaroli.erika@titkarsag.mta.hu>, Agnes Kospal <kospal@konkoly.hu>, kraszna@atomki.hu, György Egely <egely.g@gmail.com>, Trocsanyi Zoltan <zoltan.trocsanyi@cern.ch>, András Tompos <tompos.andras@ttk.mta.hu>, abraham@konkoly.hu, Jancsó Gábor <jaga@chello.hu>, palg <palg@chemres.hu>, Janos Asboth <janos.asboth@gmail.com>, “Bcc: Julian Szasz” <julianszasz@gmail.com>, Tamás Tassi <tassitamas2@gmail.com>, dsarkadi <dsarkadi@gmail.com>, Attila Grandpierre <grandp@iif.hu>, János Koltai <koltai@elte.hu>

    A fizika helytálló oktatása

    Tisztelt Fizikus Kollégák!

    A fizika helyes oktatása ott kezdödik, hogy a diákoknak el kell magyarázni, hogy a részecskék között ez a két statikus erö hat

    F(Coulomb) = + qi qj r/2πr3,
    F(Szász) = – gi gj r/2πr3,

    mert az elemi részecskéknek kétféle elemi töltése, (qi = {±e}, gi ={±gme, ±gmP}) van. De egyböl hozzá kell füzni, hogy itt mi nagyon merészen feltételeztük a két elemi részecske relativ távolsága pontos ismeretét és a részecskék mozgását meg elhanyagoltuk. (Végtelen pontos mérések nem léteznek!) Elég az hozzá, hogy az elektromos és a gravitációs hatás mindig együtt lép fel. Itt utalást kell tenni, hogy a töltések által okozott elektromágneses és gravitációs mezök mindig együtt lépnek fel és a mezök terjedési sebessége ugyan nagyon nagy, de állandó. A c állandó nem függ a részecskék mozgási állapotától.

    Az egyes részecsék között fellépö mozgásegyenlet felállításánál egyszerüen össze kell adni a két statikus eröt. Itt jönne az utalás a kétféle erö nagy különbségére, 10^-42, tehát arra hogy az elektromos erö teljesen elnyomja a gravitációs eröt. Ezután jönnének az elektromosan semleges összetett részecskék, pl. a hidrogénatomok. A hidrogénatomok mozgásegyenleténél azonnal feltünik hogy a tehetetlen és a súlyos tömeg különbözik. Az elsö közelítésben, amig a tehetetlen tömeg az össztömeg

    mi (hidrogénatom) = mP + me,

    addig a súlyos tömeg, az

    mg (hidrogénatom) = mP – me.

    Meg kell a diákoknak mondani, hogy a proton által kötött elektron a hidrogénatomnál kb. 10^-8 cm nagy és az elektron kötésénél 13.6 eV energia kisugárzódott A kötési energiát késöbb egy bizonyos formában figyelembe kell venni és meg kell magyarázni, és hogy ez hiányozni fog az össztömegböl.

    El lehet a tanítás alatt szórakozni avval, hogy a hidrogénatom ugyan elektromosan semleges, de még is van elektromos hatás a hidrogénatomon,10^-8 cm-en, kívül is, és meg is lehet saccolni, milyen távolság mögött dominál a gravitációs hatás az elektromos erö fölött a két hidrogénatom között. A diákok el fognak csondálkozni, milyen nagy az a távolság, ami mögött a gravitációs erö nagyobb mint az elektromos erö!

    Ezután jön két elektromosan semleges szilárd test mozgásegyenlete, avval a közelítéssel, hogy a két testben jelenlevö elektromosan semleges atomok távolsága sokkal kisebb, mint a két test relativ távolsága. Akár milyen elemi részecskékböl is van a két elektromosan semleges test felépitve, már nem csodálkozik el egy diák sem azon, hogy a testek tehetetlen tömege és a súlyos tömege különbözik. És azt is megértik, hogy testek felületén kívül is van elektromos erö.

    Az elsö tanév végén fel lehet íni a hatás-integrált, L(Szász) , http://atomsz.com/covariant-theory/ hogy az okosabb diákok a szünidöben elszórakozzanak vele, mit is jelent ez, és miért írtuk fel ezt ílyen formában. A második tanév alatt el kell a diákoknak magyarázni a Lagrange formalizmust és a Hamilton elvet, ami segítségével a mozgásegyenletek levezethetök. Itt utani kell a mellékfeltételekre és a határfeltételekre. Ha ezt átadtuk a diákoknak, meg lehet spórolni a Planck állandóra épített kvantumelméletet.

    Fogadni merek, egy diák, még a legnehezebb felfogású sem, fogja továbbá számításba venni Einstein fizikáját és csak nevetni fognak tudni a múlt században kifejleszett modern fizikán.

    Persze a már kiképzett fizikus kutatókkal és professzorokkal más a helyzet. Ezeket, úgy látszik, nem lehet már átnevelni. Meg kell várni, mig ezek kihalnak.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

Viewing 15 posts - 1 through 15 (of 145 total)