Einstein’s misconception

[Gyula Szász]

Letter to Hungarian colleagues

Tévedett-e Einstein? Végeredményben Einstein is csak ember volt, így ő is tévedhetett.

Ha valaki Einstein tévedései után kutat a szakirodalomban és a világhálon számtalan tudományosan megalapozott munkát talál, amik kimutatják Einstein tévedéseit, mégpedig a fizika minden ágában. Ez meglepő. Továbbá nagyon elcsodálkozik azon, hogy az akadémikus fizika, tehát az a fizika, amit világszerte tanítanak és ami alapján kutatnak, kísérleteznek a fizikusok, a kritikus munkákról tudomást sem vesz. Einstein által megalapozott fizika a nemzetközi szakemberek között manapság nem csak fennállás nélkül el van fogadva, hanem a kutatók túlnyomó része Einsteint a múlt század legnagyobb tudósának tartja. Talán az egész emberiség legkiemelkedőbb elméjének. A számtalan kritikus tudományos munkával szemben ez egy nagy ellentmondás.

Manapság a szakirodalom az 1905-ös évről, mint az annus mirabilisről beszél, a csoda évéről. Albert Einstein 1905-ben vezette be a fotonokat, E = h∙ν energiával, alapozta meg a speciális relativitás elméletét és ez alapján állította fel a tömeg-energia ekvivalencia elvét, az E = m∙c2 relációt. 1915 végén Einstein dolgozta ki a gravitáció elméletét, mert a gravitációt az korábbi munkáiból kihagyta. Manapság már nehéz elképzelni, hogy mi volt abban az időben a fizikusok elképzelése például a gravitációról. De vannak erre jól követhetö támaszpontok, pl. Walter Ritz (1909) összeállítása http://www.alternativphysik.de/Home/Gravitation/Ritz/ritz.html .

Max Planck 1900-as feltevése – hogy egy róla elnevezett ad hoc állandó, a h, a hatást, vagy az energiát kvantálja és e állandó segítségével magyarázható meg a fekete testek sugárzása spektruma – közvetlen tudományos következménye vezetett Einstein foton feltevéséhez, amit Einstein Lénárd Fülöp fotóelektromos effektus magyarázatára használt fel. De Einstein ezzel nem aratott azonnali elísmertést a kollágák körében, egészen addig, amig Niels Bohr megszerkesztette az atommodelljét Einstein ad hoc foton hipotézisával. Bohr 1922-ben javasolta, hogy Einstein kapja meg visszamenőleg az 1921-es Nobel dijjat, amire fel Bohr az 1922-es dijat nyerte el „az atom szerkezetének, és a belőle kijövő sugárzás kutatásában szerzett érdemeiért”. Einstein fizikája elleni ellenállás nem hallgatott el a Nobel dij ellenére sem. Különösen két Nobel dijas fizikust, Lénárd Fülöpöt és Johnnes Starkot, kell kiemelni mint szóvivőket. Einstein kritikusai különösen elutasították Einstein relativitáselméletét és a kvantummechanikát, mint kevésbé szemléletes elméleteket, amik túl matematikus és túl elméleti munkák. Ök nagyobb súlyt akartak helyezni a kísérleti eredményekre. Lénárd Fülöp 1936-os négy kötetes tankönyve, Deutsche Physik cimmel, összegyüjti, hogy a modern fizika a klasszikus fizikából kell kiinduljon és kísérletekre kell alapuljon, de ez a tankönyv sajnos például az éterelmélet segítségére számít. Azt hogy „az anyag nélküli elektromosság“ és hogy az éter részei kvantumok csak fikció, azt soha nem látta be. Ez világszerte egyáltalán nem járt tudományos támogatással, nem csak azért, mert Fülöp javaslata tudományosan elfogadhatatlan volt, hanem azért is, mert a rasszizmus belekeveredett a tudományos érvek közé. Így Lénárd reformja nem lett nemzetközileg szalonképes és teljesen meg is bukott.

Manapság lehet igaz anekdótákat hallani olyan kutatókról, akik a munkáik alapján tudományosan megalapozottan cáfolják Einstein valamelyik elméletét, és amikor ez napvilágra kerül, a kollégák még a közös ebéden is kikerülik őket. Ezt bevezetőnek szántam rámutatni, hogy milyen mechanizmusok játszanak szerepet, amik a fent említett nagy ellentmondás tudományos feldolgozását egyszerüen lehetlenné teszik. Ha ma valaki azt a tudományos következtetést vonja le, hogy fotok nem léteznek, vagy hogy a tömeg-energia ekvivalencia elv nem érvényes, azt az akadémikus fizikusok egyenesen elmebetegnek néznek. Ílyen témájú munkák elfogadhatatlanok, leközölhetetlenek a fizikai szakfolyóiratokban. Ezek a szakirodalomból egyszerüen ki vannak tíltva. De ha valaki egy munkát akar leközölni és beteszi, hogy a munkája megint Einsteinnek ad igazat, az bizos lehet a publikálásban, akármilyen nyakatekert is a munka. Még azt sem lehet mondani, hogy a tudmányos megítélés kétfél mércét használ, mert csak egy van. Ezt a mechanizmust lehetne tovább osztani-szorozni, de minek? Ezt mindenki a saját bőrén érzi.

Az elmodottak ellenére fel lehet tenni azt a kérdéset, hogy Einstein és az akadémikus fizika helytállóan általánosította-e a klasszikus fizikát? Hogy jól megvizsgálta-e a klasszikus fizika alapjait és hogy helytálló fizikai következtetéseket vont-e le, a kísérleti eredményekkel egyhangban? Itt eleve meg kell különböztetni két egymást kizáró utat, az energétikus fizikát és az atomisztikus fizikát. Az a kérdés most, végig követte-e a tudományos közvélemény mindakét utat?

Meg kell állapítani, hogy nem. A fizika 1900 után CSAK az energétikus fizikát követte. De Ludwig Boltzmann 1906-os öngyilkossága után – ö volt az atomisztikus fizika utolsó nagy reprezentálója – ezt az utat senki sem járta tovább. Boltzmann sem kutatta fel a fizikája alapját annyira, hogy ki tudta volna mutatni, hogy az atomisztikus fizika lenne a helytálló út és az energétikus fizika tudományosan nem követhető.

Én, mint elméleti részecskefizikus fáradságot nem kimélve, kifürkésztem a klasszikus fizika alapjait, amik helytálló általánosításra alkalmasak. Elsőnek azt a feltevést kérdőjelezem meg, hogy minden időpontban meg lehet állapítani a részecskék/testek pontos helyét és sebességét. Nem, nem lehet megállapítani, mert végtelen pontosságú mérések nem léteznek. Így megindokoltan kételkedek Galilei azon hipotézisában is, hogy minden test nehézségi gyorsulása azonos lenne. Továbbá, minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve és zárt fizikai rendszerek nem is léteznek. Maxwell-egyenlete meg arra tanít, hogy az elektromágneses kölcsönhatás c-vel terjed és az elektromágneses mező sebessége független a mezőt kibocsátó részecskék mozgási állapotától. Ez a mező egy nem-konzervatív kölcsönhatást okoz a részecskék között. Mivel az energétikus fizika zárt rendszerkre és konzervatív kölcsönhatásokra épül, már ezek alapján az energétikus út kizárható. Tehát az, hogy energiamegmaradásra lehessen a fizikát építeni és energiakifejezésekből levezethetők lennének a mozgásegyenletek. Így számomra nem csak megkérdőjelezhetővé váltak az energia kvantáltságára alapuló kvantummechanika és a relativitáselméletek, hanem ezek minden további nélküli kiküszöbölése az egyetlen helytálló tudományos következtetés.

De akkor mi vezet a fizikában tovább? Ide a megmaradó elektromos töltések létezését használtam fel, avval a tulajdonsággal együtt, hogy az elektromos elemi töltések nem csak a részecskék egyik fizikai tulajdonságát rögzítik, hanem ezek okozzák egyben az elektromágneses kölcsönhatást is. Ezt én általánosíthatónak találtam és ezt áttettem a gravitációra is http://www.atomsz.com. Bevezettem a megmaradó elemi gravitációs töltéseket, amik az elemi részecskék második fizikai tulajdonságát írják le és amik a gravitációs kölcsönhatást is okozzák. Az elemi gravitációs töltések arányosak az elemi tömegekkel és az elemi gravitációs töltéseknek is két előjele van. Evvel nem csak két legyet ütöttem egy csapásra, azt hogy a gravitáció is be lett vezetve a részecskefizikába és hogy az elektromágnesesség egyesítve van a gravitációval, hanem ezt tekinthető az atomisztikus anyag elmélet tudományos alapjának. Az oszthatatlan és megkülönböztethetetlen elemi részecskék kétféle megmaradó elemi töltése alapozza meg az atomisztikus fizikát, amiben a c-vel terjedö elektomágneses mező és gravitációs mező okozza a kölcsönhatásokat a részecskék között. Ez az elmélet is egy kvantummező elmélet, de itt csak a mezők forrásai kvantáltak. Nem létezik részecske elemi elektromos töltés és elemi gravitációs töltés nélkül. Sikerült egy összefogó és alapvető elméleti munkát megfogalmazni, http://atomsz.com/wp-content/uploads/Covariant-theory-of-electromagnetism-and-gravitation.pdf, ahol a levezetett egyenletek nem csak kitüntetett koordináta rendszerek felhasználásánál, mint az inercia rendszereknél és az egyenletesen gyorsuló rendszereknél érvényesek, hanem a Minkowski tér minden koordináta rendszerében. A munka teljes egészében csak az atomisztikus anyag elmélet alapjaira épült.

Így már nem is az a kérdés, hogy Einstein tevedett-e, mert az energétikus fizika kizárólagos felhasználásával kimutathatóan tévedett. Hanem az, hogy hogyan tudták a fizikusok tizezrei világszerte a szőnyeg alá sörpörni a kísérleti eredményeket, mint példul azt, hogy a testek nehézségi gyorsulása nem is egyetemes https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Vagy azt, hogy a hidrogénatom alapállapota nem az elektron és proton rendszer energétikusan legmélyebb állapota. Nem vette senki észre, hogy a fizika központi problémája nincs megoldva, az hogy honnan is számazik a részecskék/testek tömege és nem ismerte fel senki sem az elfogadott fizika totális krízisét? Sajnos Lénárd Fülöpnek és Johannes Starknak utólag igazat kell adni, olyan tekintetben, hogy a fizika miért nem választotta azt az utat, amit a kísérletek diktálnak. Az éter elmélet egy ugyan olyan fikció mint az energétikus fizika. Én nem hallgatom el megjegyezni, hogy én tudom kik a tudmányos eszefogyottak.

Szász Gyula I., Ingelheim 26.01.2017

[Gyula Szász]

Az energétikus fizika csak egy fikció.

Az energétikus fizika azért egy fikció, mert izolált és zárt fizikai rendszerekkel próbálja leírni a természeti jelenségeket. Ez lehetetlen.

Neumann János nagyban hozzájárul az elfogadott kvantumelméletek elméleti megalapozásához, avval hogy a fizika leírását a Hilbert térbe javasolta és a fizikai megfigyeléseket operátorokkal azonosította. Így például a rendszerek időbeli fejlődését a Hamilton operátor írja le, és ez az operátor megfelel a rendszer energiájának.

De maga Neumann is sejtette és hiányolta a diszcipáció beépítését ebbe az elméletbe. Magyarul mondva azt, hogy a részecskék a mozgásuk alatt mindig energiát sugároznak ki és így energiát vesztenek. Általánosítva, a részecskék kölcsönhatása mindig energia vesztéssel, vagy energia nyeréssel jár együtt. Ha Neumann észrevette volna, hogy a kölcsönhatások alatt az elemi részecskék változás nélkül megmaradnak tovább mint elemi részecskék, akkor már félig nyert ügy lett volna. Az energiamegmaradást helyettesíteni kell a részecskék megmaradásával és figyelembe kell venni, hogy a kölcsönhatás terjedése állandó c sebességü és ez a sebesség független a részecskék mozgási állapotától. Ehhez már csak az kell, hogy megállapítsuk az elemi részecskéknek, e, p, P és E, kétféle elemi fizikai tulajdonsága van. CSAK kétféle, az elemi elektromos töltés és az elemi gravitációs töltés és ezek okozzák a két fundamentális kölcsönhatást. Gyenge- és erős-kölcsönhatások meg csak kitalációk voltak a mag- és a részecskefizikusoktól, mert nem tudták különben megérteni, mi tartja össze az atommagokat és hogy hogyan bomlik szét az instabíl neutron, N =(P,e,p,e) http://www.atomsz.com . Az elemi gravitációs töltések meg arányosak az elemi részecskék, e, p, P és E, invariáns tömegeivel, me és mP. Mivel az invariáns tömegekkel kiszámítható minden összetett részecske súlyos és tehetetlen tömege és ez a kétfajta tömeg különbözik, Galilei egyetemes nehézségi gyorsulását kijelentő feltevése nem érvényes. Temészetesen nem érvényes Einstein feltevése, E = m∙c^2, sem, az energia-tömeg ekvivalenciáról. Evvel a hirhedt relációval Einstein egy harmadik féle tömeget próbált bevezetni a fizikába, aminek semmi köze sincs a tehetetlen tömeghez és a súlyos tömeghez. Az invariáns tömegek, me és mP, sem ekvivalensek az energiával. Nem jutott senkinek megkérdezni Einstein, Te Albert mi akarsz az E = m∙c^2-tel, inercia rendszerekben semmit sem lehet állítani a tömegről!

Temészetesen ki lehetett volna Albert Einsteint arról is faggasztani hogy, hogyan képzeli el a gerjeszett instabíl atomokat 10^-10 – 10^-5 s élettartammal? Ès hogy tényleg 13.6 eV energiánál van-e az elektron-proton rendszer legmélyebb energia állapota?

Ha már Einsteint faggasztjuk, azt is meg kellett volna kérdezni, miért vette át Galilei UFF-feltevését a gravitációs elmélete megalapozásához, ha ezt kísérletekkel sem ö, sem senki más nem ellenörizte?

Jó, Albert Einsteintm már nem lehet tovább faggasztani, mit gondol erről-arról.

De hitelesen ránk maradt, hogy ő nem fogadta el a kvantumelméletet, annak ellenére, hogy ő vezette be 1905-ben a fotonokat. És arról is, hogy ő hitt ugyan a determinisztikus fizikában, de ami természetesen nem helytálló. Az is hiteles, hogy nem tudta egyesíteni az elektromágnesességet a gravitációval. Az atomisztikus anyag elmélet meg egyesítette.

Albert Einstein kijelentette, hogy száz kísérlet sem tudja bizonyítan az igazát, de egy cáfolni tudja. Én 2004. június 21.-én elvéztem egy olyan kísérletet, ami cáfolta Einstein fizikáját.

Lénárd Fülöp éppúgy nem tudta levonni a kísérletek eredményéből a helytálló fizikát, mint Albert Einstein. Az éter kvantumja ugyanolyan fikció, mit az elektromágneses mező kvantumja, a fotonok.

Egy NP protonból (P), Np pozitronból (p) és NP + Np elektronból (e) álló elektromosan semleges test súlyos tömegéböl

mg (test) = NP∙(mP –me)

és tehetetlen tömegéböl

mi (test) = NP∙mP + (NP + Np)∙me – E(kötés)/c^2

az következik a relativ tömeghiányra,

mg(test)/mi(test) = 1 + ∆(test),

hogy a testek különbözö nehézségi gyorsulással

a(test) = – a0∙mg(test)/mi(test) = – a0∙(1 + ∆(test))

esnek

-0.109% (hidrogén atom) < ∆(test) < +0.784%.

a vas nehézségi gyorsulása majdnem 0,9%-kal nagyobb mint a hidrogéné. Az Uránusz R^3/T^2 értéke 0.15%-kal eltér a Marsétól. Ezek az értékek fenomenologikus értékek.

Szász

[Gyula Szász]

Az egész 1900 óta kifejleszett és elfogadott fizika obszolét

Tisztelt Kollégák!

Eltünödve állapítottam meg, hogy az akadémikus fizika minden kétely nélkül elfogadta a kvantumelméleteket és a relativitáselméleteket és nem vette észre, hogy ez a fizikai leírás teljes káoszát idézte elő.

Az elfogadott energétikus fizika helyett én a négyféle oszthatatlan és megkülönböztethetetlen elemi részecskék, elektron (e), positron (p), proton (P) és elton (E) szerepében látom az univerzum helytálló leírását, amik kétféle megmaradó elemi töltések hordozói,

elektron = { -e, -g∙me}, pozitron = { +e, +g∙me},
proton = { +e, +g∙mp}, elton = { -e, -g∙mP}.

e az elemi elektromos töltés, me és mP az elektron és proton invariáns tömege. Az egyetemes gravitációs állandó meg G =g2/4π.

A kétféle elemi töltés, qi és gi, két c-vel terjedő fundamentális mezőt, A^(em)ν(x), A^(g)ν(x), okoz a Minkowski tér véges tartományaiban, {x} ϵ Ω. A mezők nem-konzervatívak és a mezők csatolása a megmaradó elemi töltések valószinüség sürüségét leíró áramokhoz

+ j(em)ν A^(em)ν(x) és – j(g)ν A^(g)ν(x),

elöjelet vált. Csak a mezők forrásái kvantáltak az elemi töltésekkel qi és gi. A hatás-funkciónál, I, egy valószinüség sürüség funkciónál a véges Ω-ban és a mezők és a részecske sürüségek, más-más mellék- és határ-feltételeket teljesítenek. A részecskék megmaradásából, mint mellék-feltételekböl, Lagrange multiplikátorok jelennek meg a részecskék mozgásegyenleteiben és a misztérikus Planck állandó, h, egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be. A h nem kvantálja sem az energiát, sem a kölcsönhatást.

Továbbá, Newton gravitációs elméletét is ki kell javítani és Galilei UFF feltevését. Nem a tömegek okozzák a gravitációt és mivel a súlyos tömeg és a tehetetlen tömeg különbözik, a testek nehézségi gyorsulása nem egyetemes.
http://atomsz.com/wp-content/uploads/Covariant-theory-of-electromagnetism-and-gravitation.pdf

Tisztelettel,

Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Az akadémikus fizika nem találta meg a helyes utat a természet leírájára

Egyszerü megállapítani, hogyan került az akadémikus fizika tévútra: nem általánosította a klasszikus fizikát helyesen, mert az energétikus utat használja, az E = hν-et, E = mc^2-et és az stress-energia tenzort a gravitáció leírására. Az Istenért sem adták fel ezeket a fizikusok, inkább ezer-egy ad hoc további hipotézis segítségével taposták szét a terepet a helyes út körül.
Összefoglalva az ad hoc hipotéziseket a részecskefizikánál kell kezdeni. A részecskefizikusok eljutottak hat kvarkig és antikvarkig, meg hat leptonig és antileptonig, amik között hat mérték bozon közvetíti a kölcsönhatásokat https://en.wikipedia.org/wiki/Elementary_particle. A hatodik bozon a graviton. Mivel nem tudták megmagyarázni, honnan jön a megfigyelt részecskék tömege, bevezették a Higgs-bozont. Aztán CERN-nél keresték is. De maradt a nagy össze-visszaság a részecskefizikában https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_particles.

A részecskefizikusok az hiszik hogy csak a hardronokat felépítö kvarkok 1/3 töltésüek, de a kvarkokat nem figyelte meg soha senki. A hardonok között az erös-kölcsönhatás utalkodik. A bárionok három kvarkból, a leptonok kettőből vannak felépítve, úgyhogy a töltésük egészszámú. A leptonok között nincs erös-kölcsönhatás. Az elementar bozonok közvetítík a kölcsönhatásokat. (A gravitáció, mint kölcsönhatás, nincs is igazán beépítve a részecskefizikába.) A részecskefizikusok úgy képzeli el, hogy a részecskék és az antirészecskék megsemmisítik egymást az E = mc^2-t követöen és temészetesen minden részecske megsemmisíthető és előállítható a kölcsönhatás alatt, csak arra kell vigyázni, hogy a kvantumszámok megmaradjanak (ha vannak egyáltalán kvantumszámok és aztán melyikek maradnak meg?) Mindenesetre továbbra is nagy a bizonytalanság a részecskefizikában, úgyhogy az elméletek foglalkoznak hipotétikus szuperszimmetrikus részecskékkel. Most a húrokkal és membránokkal kisérletezgetnek 10^-30 cm alatt, több dimenzionális tér-időben, úgyhogy a mesének nincs még vége. Volt olyan időszak, hogy a konferenciák alatt a kvarkelméletestek és a húrelméleteseket egyszerüen kikerülték egymást, egymással szóba sem álltak. A terep már annyira ki van taposva, hogy a részecskefizikát felismerni sem lehet.

Az univerzumról festett kép sem megyőzőbb. Az asztofizikusok szerint az univerzum a Big Banggel keletkezett, ez egy singularitás volt. Avval, mi volt a Big Bang elött, az több mint kérdéses. De mi lett a Big Bang után? Infláció? De hová lett a rengeteg antianyag? Mivel az asztrofizikusok a gravitációt a tér-idő görbülésének tekintik a tömegek kürül, tele rakták az univerzumot fekete lyukakkal. És vajon gyorsulva tágúl az unverzum, vagy hogyan? A galaxisok mozgásából meg arra a következtetésre kellett jutniuk, hogy az univerzum anyagának csak a kb 4 %-a “látható anyag”, a legnagyobb része sötét anyag és energia. De az asztrofizikusok meséje és a részecskefizikusok meséje sehogyan nem áll össze. A részecskefizikusok ugyan szívesen beépítenék volna a gravitációt is az elméleteikben, de a gravitont nem találják. Így kihagyták a gravitációt. Most mi is a gravitáció? Kölcsönhatás-e a részecskék között, vagy a tér-idő meggörbülése? Ezt az Istenért nem tudják eldönteni a részecskefizikusok és az asztrofizikusok. De mindakét tábor azt hiszi, hogy ök nagyon pontosan mérni tudnak, az egyik tábor szubatomnyi tartományokban, a másik meg intersztelláris mértékekben és ezért így inkább nekik van igazuk. De azt, hogy méteres léptékekben még ezreléknyi eltéréseket egyik tábor sem tudta kimérni, azt nagy ügyesen mindaketten elhallgatják.

Én beépítettem a gravitációt is a részecskefizkába http://www.atomsz.com, de a kvarkelméletet és a kvantumelméletet kidobtam. A testek nehézségigyorsulása ezrelék nagyságrendü eltérését kimértem és evvel felvadítottam a gravitációs fizikusokat. Ráadásul helytállóan általánosítottam a klasszikus fizikát az elektrodinamikától elkezdve és kilyukadtam az anyag atomisztikus elméleténél.

Szász Gyula I.

• This reply was modified 7 years, 3 months ago by Gyula Szász.

[Gyula Szász]

Paradigmaváltás a fizikában

Tisztelt Kollégák!

Azt hogy az egész 1900 óta kifejleszett és elfogadott fizika obszolét nem csak elméleti úton mutattam ki http://atomsz.com/wp-content/uploads/Covariant-theory-of-electromagnetism-and-gravitation.pdf, hanem kisérlettel is https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc . A testek nehézségi gyursulása nem egyetemes, mert a súlyos tömeg majdnem 0.9%-kal különbözik a tehetetlen tömegtöl. 2004. június 21.-én a brémai ejtötoronyban kimutattam, hogy Li, C és Pb kisebb gyorsulással esik mit az Al. Sajos a fizikusok megtíltották az ejtökísérletem folytatását a brémai ejtötoronyban.
Az is kísérlettel alá van támasztva, hogy nem 13.6 eV energiánál van az elektron-proton rendszer energétikus legmélyebb állapta, Többek között John S. Kanzius ezt már ki is mutatta: “ Later in 2007, Kanzius claimed that the same radio frequency transmitter can also be used to generate a hydrogen-oxygen mixture dissociated from salt water.[14][16]. The discovery was made accidentally while he was researching the use of radio waves for desalination. Kanzius said that “In this case we weren’t looking for energy, we were looking for something that might do desalination. The more we tried desalination, the more heat we produced, until we got fire”.[16]“ , tehát a „víz ég“.
Én az 2016-os MTA DOMUS öszi senior pályázatán belül két nagyon fontos alapkísérletet bemutatását teveztem, amivel a fenti két fizikai tényt az MTA elött is igazolni akartam és ami az 1900 óta kifejlesztett fizikát cáfolja. De sajnos érthetetlen módon a DOMUS Kuratóriuma nem támogatta a pályázatomat. Az MTA-tól ki lehet kérni a pályázatom munka tervét. Vagy ha valaki tölem kéri, elküldöm neki.
A fizika paradigmaváltása az energétikus fizika kiküszöbölését jelenti és az áttérést az anyag atomisztikus elméletére.

Tisztelettel,
Szász Gyula I., Ingelheim, 2017.01.31

A fizikusnak JÓÓÓ!(?)

De rosszul lesznek, ha arra gondolnak, miért esik Newton fejére elöször a vas vödör és csak utána az alma.

Attól meg egyenesen elájulnak, hogy fotonok nem léteznek és hogy a tömeg nem ekvivalens az energiával.

Dávid Gyula: A csillagok fénye 2. (Atomcsill, 2017.01.12.)

Tisztelt Dávid Gyula!

A fény CSAK elektromágneses sugárzás és azon sem kell elcsodálkozni, hogy létezik gravitációs hullám is, mert a gravitáció is c-vel terjed, mint az elektromágnesesség. De tanulja meg végre, hogy a gravitáció nem befolyásolja az elektromágneses hullámokat és hogy a kozmikus háttér mikrohullámzás nem az Ösrobbanás visszamaradt lehelete. Aztán hogyan is bocsátanak ki az atomok fényt, azt sem tudja.

Dávid Gyula: A sötét anyag nyomában (Atomcsill, 2016.09.08.)

Azt sem tudja, hogy Newton gravitációs elmélete egyáltalán nem volt helytálló. Természetesen, a gravitáció nem is a tér-idö meggörbülése a tömegek körül. A gravitációt is elemi töltések okozzák, mint az elektromágnességet http://www.atomsz.com.
Aztán fekete lyukak sem is léteznek, a legnagyobb tömegsürüség az univerzumunkban kb. 1.75∙1024 g/cm3.

What is matter.pdf
267K

Az anyag atomisztikus elméletén belül egy kicsit az energiáról is lehet tanulni.

What is energy.pdf
307K

Newton gravitációs elmélete egyáltalán nem volt helytálló. Természetesen, a gravitáció nem is a tér-idö meggörbülése a tömegek körül. A gravitációt is elemi töltések okozzák, mint az elektromágnességet.
Ne azon elmélkedjenek az asztrofizikusok, hogy létezik-e sötét anyag, vagy nem. Hanem azon, hogy hogyan tudják megfigyelésekkel kimutatni a proton-bázisú és elton-bázisú anyagból álló égitesteket. Ti. közöttük taszító a gravitációs hatás, ezt Newton nem jósolta meg. Az elton-bázisú égitesteknél a protonok ki vannak cserélve eltonokkal és az elektronok pozitronokkal és fordítva.

Tisztelettel,
Szász

A Nap energiatermelése

Téves volt feltélezni azt, hogy a Nap energiatermelése magfúzió által keletkezik. A Nap felületén hidrogén van kb. 6000 C°-on. A hidrogén az elektron-proton, (e,P) rendszer egyik stabíl állapota. A hidrogén elektromágneses sugárzás alatt átalakul stabil neutronná, N0 =(P,e), 2.04 MeV energia kisugárzás mellett. Az elektron 0.351∙10^-13cm-re közelítette meg a protont. Ha találkozik ez a neutron egy egy elektronból és egy pozitronból (p) álló elektron-neutrínóval νe = (e,p), akkor egy instabil neutron N = (P,e,p,e) képzödik. Ha az N egy további protonnal találkozik akkor egy deutéront D = (P,e,p,e,P) képez, ez meg befog még egy elektront, igy készen van az elektromosan semleges deutérium, A deutériumban egy elektron van a héjban és kettö az atommagban. Az elektronok “beleesése” az atommagban adja ki a Nap energiatermelését. Temészetesen további elektron-neutrínók és protonok hozzátételével nagyobb atommagok is képzödhetnek a Napban.

Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Az energia kvantáltságát bevezetö hipotézis. E = h∙ν, nem volt tudományosan követhetö út. És már általános iskolai fizika tudással észre lehet venni, hogy a speciális relativitáselméletre alapuló tömeg-energia-ekvivalencia kimondása, E = m∙c^2, nem lehetett helytálló állítás. Az UFF-hipotézisra alapuló gravitációs elmélet is helytelen. De ezeket az akadémikus fizika mégis mint megdönthetetlen tudományos igazságok elfogadta. Ezek alapján képzik ki a fizikusokat és ezek alapján kísérleteznek a kutatók.

Ha egy tudományos publikációban fel lép az a megjegyzés, hogy ez a munka megint Einsteinnek ad igazat, azt a papirt minden további megitélés nélkül a legjobb esetben a szemétkosárba kell dobni.

Szász

[Gyula Szász]

A természet fizikai kutatása áthatolhatatlan falakba ütözik. Ezen az sem változtat semmit, hogy a technikai fejlödés nagy lépésekkel haladt elöre a múlt századba. De alapvetö kérdésekben a fizika még mindig gyerekcipöben jár.

Hol vannak az áthatolhatatlan falak?
Az tanuljuk az akadémikus fizikában, hogy az univerzum 13.8 milliárd évvel ezelött keletkezett. Mi volt az ősrobbanás előtt? És főleg, mi történt az után? Hová lett például a rengeteg antianyag?
Miböl áll az anyag? Mennyi Higgs bozon van benne?
Ha veszünk pl. egy 1kg-os vas vödröt és egy a kg-os alumínuim vödröt, mekkora ezeknek a gyosrulása 1 N erő hatása alatt? És mekkora a nehézségi gyorsulása? 9,81 m/s^2, vagy mekkora?

Tisztelt Kollégák!

Hát azt már csak ki kellett volna mérni tudni, hogy a testek súlyos tömege, mg(test) és tehetetlen tömeg, mi(test), különbözik és a relatív tömeghiánya

mg(test)/ mi(test) = 1 + ∆(test),

e határok között változik

– 0.108% (hidrogénatom) < ∆(test) < + 0.784% (56Fe izotóp).

Tisztelettel,
Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Az UFF falszifikációja az egyik kísérleti alátámasztása az atomisztikus anyag elméletnek. A másik az, hogy egy elektron-proton rendszernek nem is a hidrogénatom alapállapota 13.6 eV energiánál az energétikus legmélyebb állapota. Hanem például a stabil neutron, N0 =(P,e), 2.04 MeV kötési energiánál is már melyebben energiánál létezik. Az atomisztikus anyag elmélet meg az elektrodinamika egyeneságú általánosítása a gravitódinamikára.

Covariant Theory (eng)

Felfoghatatlan miért ragaszkodit az akadémikus fizika még mindig az energétikus fizikához.

Szász

[Author]

Posts