Correspondence with Fizikai Szemle (Hungaria)

[Gyula Szász]

________________________________________
A Fizikai Szemlének írt soraim a tudományos nemtörödömségröl
________________________________________
Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com> 5. April 2017 um 16:14

An: MTA Domus pályázat <domus@titkarsag.mta.hu>, Gyula Dávid <dgy4242@gmail.com>, Daniel Nogradi <nogradi@bodri.elte.hu>, Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>, Sandor Katz <katz@bodri.elte.hu>, orosz@phy.bme.hu, Hraskó Péter <peter@hrasko.com>, szatmary@reak.bme.hu, Norbert Babcsan <norbert.babcsan@gmail.com>, Ferenc Krausz <ferenc.krausz@mpq.mpg.de>, Istvan Groma <groma@metal.elte.hu>, Némethné Jároli Erika <jaroli.erika@titkarsag.mta.hu>, Agnes Kospal <kospal@konkoly.hu>, kraszna@atomki.hu, György Egely <egely.g@gmail.com>, Trocsanyi Zoltan <zoltan.trocsanyi@cern.ch>, András Tompos <tompos.andras@ttk.mta.hu>, abraham@konkoly.hu, Jancsó Gábor <jaga@chello.hu>, palg <palg@chemres.hu>, Janos Asboth <janos.asboth@gmail.com>, “Bcc: Julian Szasz” <julianszasz@gmail.com>, Tamás Tassi <tassitamas2@gmail.com>, dsarkadi <dsarkadi@gmail.com>, Attila Grandpierre <grandp@iif.hu>, János Koltai <koltai@elte.hu>

Tisztelt Szerkesztöség!

A modern fizika ott csúszott el, hogy a tömeget energiává számította át, hogy a tömeg-energia-ekvivalenciát, E = m c^2, elfogadta.
Egy második elcsúszás avval történt, hogy az energiát, E = hν kvantálta.
A gerjesztett atomok fizikailag instabil rendszerek, amiböl folytonotosan energia sugárzódik ki.
Ezt a Fizikai Szemlének tudatosítani kell az olvasó közönséggel.

Arra a kérdésre „Mi okozza a gravitációt?” az egyértemü válasz: az elemi gravitációs töltések okozzák a gravitációt!

Tisztelt Szerkesztöség!
A Fizikai Szemlében halomra jelentek meg olyan cikkek, amik ugyan éltették az „elfogadott fizikát”, de a természet helytálló fizikai megértését nem szolgáltatták.

Idézet a
„ABONYI IVÁN: MEGLEPETÉSEK A MAXWELL-EGYENLETEK TÉMAKÖRÉBEN”
cikkböl:
„Erre a konklúzióra épül, hogy Albert Einstein felis-
meri a speciális relativitás elvét (a fénysebesség vá-
kuumbeli értékének univerzális szerepét) azt, hogy a
Galilei-transzformáció nem univerzális, hanem csak a
Lorentz-transzformáció – (vákuumbeli) fénysebesség-
hez képest – kicsi sebességekre vonatkozó közelítése.
Az elv felismerése után megalkotta a speciális relativi-
tás elméletét, amiben az elektromágneses tér új arcu-
lata jelenik meg: a vektorpotenciál négyes vektortér
formájában, a térerõsségek tenzortér alakjában. S har-
cokkal teli bõ évtized után az is kiderül, hogy a gravi-
táció sem (Galilei-invariáns) skalártér, egyetlen skalár
gravitációs potenciállal, hanem (négyes) tenzortér, a
négy dimenziós Riemann-térben.“

Hát ez nem igaz! A gravitáció is (négyes) vektor-mezö, olyan mint az elektromágneses mezö, mégpedig a Minkowski-térben!

Szögezzük le, minden amit Albert Einstein a fizikában bevezetett, a fotonokat, a tömeg-energia-ekvivalenciát és a (négyes) tenzortért, a négy dimenziós Riemann-térben a gravitáció magyarázatára, fizikai ostobaság volt, de az akadémikus fizika ennek mégis bedölt.

Tisztelt Szerkesztöség!
Ha akarják, ezt a munkát http://atomsz.com/covariant-theory/ szívesen lefordítom magyarra, hogy a Fizikai Szemle olvasói a saját nyelvükön is át tudják dolgozni. De szerintem erre nincs szükség, a fordítást a Szerkesztöség is el tudja intézni.

Ezt a munkám http://atomsz.com/covariant-theory/ megérteti az olvasóval, hogy annak ellenére, hogy a statikus erő törvények, Coulomb és Newton törvényei, az 1/r2-et tartalmazzák, a részecskék kölcsöshatása nem tartalmaz szingularitást. Tudniillik, a statikus közelítésnél, a részecskék sebessége el lett hanyagolva. A részecskék nem tudják egymást 10^-17 cm alá megközelíteni.

A munkám a következő ellentmondásmentes fizikai axiómákra alapul:

– Négy stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.
– Az elemi részecskéknek két elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g me, ±g mp }.
– Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
– A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.
A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
– Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
– Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

A közvetlen következmények az axiómákból:

– A tér és idő össze van kötve és ezt a Minkowski-tér realizája.
– Az elemi elektromos töltések, qi, okozzák az elektromágnesességet, az elemi gravitációs töltések, gi, okozzák a gravitációt. Más kölcsönhatás nem lép fel.
– A gravitációra vonatkozóan: az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π; a tömeg egy levezetett fizikai mennyiség; a testek mozgása a gravitációs mezőben nem egyetemes.
– A kölcsönhatások nem-konzervatívak a töltések jelenlétében.
– A hatás-integral egy valószinüségsürüség funkciónál.
– A részecskék megmaradásából eredően Lagrange multiplikátorok jelennek meg a részecskék mozásegyenleteiben.

A négy fizikai axiómára épített elmélet kijavította és általánosította a 17. századból eredő Newton&Galilei gravitációs elméletet, egyesítette a gravitációt az elektromágnesességgel és a gravitációt is beépítette a részecskefizikába.

De, nem tartalmazza az energiamegmaradás tételét, az energia kvantálását, a tömeg-energia ekvivalenciát és a gravitáció levezetését a szabadesés egyetemességéből. Ezekre van a modern fizika felépítve.

Ennek ellenére közölni kell az elméletet a Fizikai Szemle olvasóival.

A részecskék a Minkowski-térben mozognak, de a részecskék/testek helyét és sebességét sohasem lehet pontosan megállapítani és nem lehet a részecskék/testek azonos gyorsulását sem a gravitációs mezőben feltételezni. A részecskék sebessége nem éri el sohasem a c-t. A természeti törvények ezért nem-determinisztikusok, de kauzálisak.
Az elméletemben két relativitáselv lép fel, a részecskék egymáshoz vonatkoztatott mozgása és a részecskék mozgása a c-hez viszonyítva. A kölcsönhatások mindakét relativitáselvtől függenek.
A speciális relativitáselvben használt inerciarendszerek és az általános relativitáselvben használt egyenletesen gyorsuló koordinátarendszerek fizikailag nem realizálhatóak, ezek nem felhasználható alapot nyújtottak a fizikában.

Fizikai melléfogás volt a tehetetlenséget a tömeggel és a tömeget az energiával összetéveszteni.

Nem csak a Fizikai Szemle olvasóit kell megtanítani az új elméletre, hanem elsősorban az akadémián, az egyetemeken, a kutató intézetekben dolgozó tudósokat. Ez nehéz lesz, mert ezek a hosszú kutató életpályájuk alatt olyan fizikai elveket fogadtak el és használtak, ami fizikai alapját nem vizsgálták meg kellő pontossággal és kitartással.

Milyen többrétegü tudományos nemtörödömség kellett például a speciális relativitáselméletet elfogadásához és ebből a tömeg-energia-ekvivalenciát, E = mc2, származtatni?

„A speciális relativitás elve
A speciális relativitás elve Galilei elvének kiterjesztése a mechanika törvényeiről minden fizikai törvényre, azaz eszerint nemcsak mechanikai, hanem semmilyen fizikai kísérlettel nem lehet különbséget tenni az inerciarendszerek között.[4] Az elv Einstein általi kimondásához a Michelson–Morley-kísérlet vezetett, ..
Más megfogalmazással a természettörvények valamennyi inerciarendszerben azonosak. Az őket kifejező egyenletek változatlanok maradnak, ha egy inerciarendszerről áttérünk egy másikra. Azaz egy bizonyos természettörvényt különböző inerciarendszerekben tér- és időkoordinátákkal kifejező egyenletek azonos alakúak.[6]
A speciális relativitáselméletet Einstein a következő két fő feltételezésre alapozta:
1. Minden fizikai jelenségnek, és így a jelenség leírását megadó elmélet matematikájának azonosan kell kinéznie minden inerciarendszerben.
2. A vákuumbeli fénysebesség, melyet általában c-vel jelölnek, állandó, bármely inerciarendszerből is mérjük meg és bármelyik irányban, függetlenül a fény frekvenciájától, a detektor, illetve a fényforrás mozgási sebességétől.“

Milyen nagyvonalú tudományos nemtörödömség kellett az energiamegmaradás elvét, mint a fizika alapelvét elfogadni?

„Energiamegmaradás
Az energiamegmaradás azt állítja, hogy egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad. Más szavakkal az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni. A modern fizikában minden energia tömeget is kifejez, és minden tömeg az energia egy formája.
Az energiamegmaradás talán a fizika legfontosabb, és a gyakorlatban biztosan a leghasznosabb megmaradási törvénye. Ennek fő oka, hogy a társadalomnak szüksége van a – mechanikai munkaként az erő és távolság szorzataként meghatározott – energiára, hogy a civilizáció által kívánt áruszállítást, építkezéseket végbevigye, hogy tagjai közlekedhessenek és információt cserélhessenek stb. Az energiamegmaradás törvénye kizárja az elsőfajú örökmozgó létezését, azaz olyan szerkezetét, amely kisebb energia befektetésével több energiát termel.
Az energiamegmaradás az időeltolási szimmetria következménye, azzal kapcsolatos, hogy a fizikai törvények változatlanok maradnak az idő múlásával.”

Tisztelettel,
Szász Gyula I.
——————————————————–

[Gyula Szász]

Az Univerzumunk képe az új axiómarendszer alapján

Tisztelt Szerkesztőség!

Az elfogadott modern energétikus fizika elméleti rendszere helyett ez az axiómarendszer ajánlotta magát:
– Négy stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.
– Az elemi részecskéknek két elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP }.
– Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
– A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.
A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
– Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
– Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

Ez egy teljesen új képet ad az Univerzumunkról http://atomsz.com/covariant-theory/, mint azt a modern fizika felfedezni vélte:
– A két megmaradó elemi töltést, qi és gi, hordozó elemi részecskékkel, e, p, P és E, nem történik soha semmi a kölcsönhatásuk alatt. Ezek megmaradnak mindig mint elemi részecskék.
– A qi –k okozzák az elektromágnesességet és a gi-k a gravitációt. Fizikailag nem helytálló meztelen, ún. töltése nélküli, részecskéket tekinteni. A két kölcsönhatás mindig jelen van (lásdd a CMBR-t) és mindig együtt lép fel. Az elektromágneses kölcsönhatás sokkal, ≈ 10+42, erősebb mint a gravitációs kölcsönhatás.
– A tömeg egy a gi-kből levezetett fizikai mennyiség. A G = g2/4π az egyetemes gravitációs állandó.
– A c-vel történő kölcsönhatások terjedése összekapcsolja a tér-időt a Minkowski-térben. A kölcsönhatások nem-konzervatív (négyes) vektor-mezők.
– Az Univerzum szerkezetét megérteni elegendő az elektromosan semleges két-részecske rendszereket (P,e), (E,p), (e,p) és (P,E) megvizsgálni. Csak az első kettő rendszernek van gravitációs töltése. Az utolsó kettő gravitációs töltése nulla.
– A (P,e) féle és a (E,p) féle rendszerek magukban nézve vozzák, de a (P,e) féle és a (E,p) féle rendszerek gravitációsan taszítják egymást. Meg kell még jegyezni, hogy a proton-bázisú anyag tartalmaz még pozitronokat és az elton-bázisú anyag meg elektronokat. A proton-bázisú anyagból az eltonok, a elton-bázísú anyagból meg a protonok kiválnak. A neutrínó-féle rendszerek, (e,p) és (P,E), között nincs (statikus) gravitációs hatás.

A világmindenség felépítésére ez a kép állt össze: Kétféle kondenzálódás létezik, a proton-bázisú és az elton-bázisú. A proton-bázisú és az elton-bázisú égitestek gravitációsan taszítják egymást. A neutrínó-féle rendszerek nem tudnak egymáson kondenzálodni. Az elektromágneses és a gravitációs mező meg mindenhol jelen van.
Az elemi részecskék relatív távolságaiból, amit Lagrange multiplikátorok, illetve az szabályoz, hogy a két-részecske rendszerek maximálisan (mi +mj)∙c2 energiát tudnak kisugározni, megkapunk háromféle anyag sürüséget.

A Planck állandónak nevezett Lagrange multiplikátor az atomhéjból és atomagból álló anyag sürüségét adja meg, ≈ 1 g/cm3-nek.

Az stabil proton-neutron, NP0 = (P,e), ill. az elton-neutron, NE0 = (E,p) 0.702∙10-13 cm nagy. Innen ered a neutron-csillagok tömegsürüsége. Megjegyezzük még, hogy az elektron-neutrínó, νe = (e,p) 0.703∙10-13 cm nagy.

A proton-elektron, ill. az elton-pozitron két-részecskerendszer maximálisan (mP + me)∙c2-nek megfelelő energiát tud kisugározni és ezek a két-részecskerendszerek 0.748∙10-16 cm nagyok. Innen ered a maximális anyagsürüség ≈ 10+24 g/cm3, ami kb. 10+9-szer nagyobb, mint a neutron-csillagok anyagsürüsége. Megjegyzem, hogy a proton-neutrínó, νP = (P,E) 0.383∙10-16 cm nagy.

Innen ered egy nagyon fontos felismerés, hogy az elemi részecskék nem tudják egymást ≈ 10-17 cm alá megközelíteni, vagyis a részecskék nem tudják egymást megsemmisíteni. Ez megfelel az axiómarendszer azon alapkövetelményének, hogy az elemi részecskék mindig megmaradnak.

A két-részecskerendszerekben az elemi részecskék nagyon gyorsan tudnak a közös tömegközéppont körül keringeni
(v/c)/(1- (v/c)^2)^1/2 = (2∙E(kötés)/ c^2mi∙mj/(mi+mj))^1/2,
de a fénysebességet, c, nem tudják sohasem elérni.

Ezek alapján nagyon nehéz fizikailag elképzelni, mit akar az akadémikus fizika 10-33 cm-es tér-időben a húr és membrán elméletekkel. A szúper-nehéz Fekete Lyukak után kutatni is fizikailag elképzelhetetlenné válott! Természetesen, az Univerzumunkat sem egy Big Bang teremtette meg. A sötét anyagra való következtetés, meg csak onnan ered, hogy az asztrofizikusok fizikailag nem megfelelő gravitációs törvényeket alkalmaztak. Minden anyag a négyféle elemi részecskéből, e, p, P és E-ből áll. A világmindenségünkben uralkodó természeti törvények nem-determisztikusok, de kauzásiak.

Azt a nézetet sem tudom fizikailag követni, hogy az világmindenség információból, energiából és anyagból áll és az anyag „csapdába esett” rezgésből, a csapdába esett fényből áll.

Magyarul mondva, a modern fizikára alapuló világnézeteteket dobhatják a tudomány történelem nagy süllyesztőjébe.

Van valakinek még egy alapkérdése az Univerzumunkról?

Tisztelettel,
Szász Gyula I.

• This reply was modified 7 years, 3 months ago by Gyula Szász.

[Gyula Szász]

Tisztelt Szerkesztőség!

A kísérletek alátámasztják az új axiómarendszert. A különböző összetételü testek eltérő nehézségi gyorsulását https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc, és azt hogy a hidrogénatom alapállapota energétikusan nem a proton-elektron rendszer legmélyebb állapota meg a Kanzius effektus https://en.wikipedia.org/wiki/John_Kanzius, Water-as-a-fuel-lal.

Tisztelettel,
Szász Gyula I.

[Gyula Szász]

Egy nyílt levél leközlése a Fizikai Szemlében.
________________________________________
Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com> 10. April 2017 um 13:07
An: szerkesztok@fizikaiszemle.hu
Cc: Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>
Bcc: palg <palg@chemres.hu>, Jancsó Gábor <jaga@chello.hu>, Julian Szasz <julianszasz@gmail.com>

Egy nyílt levél leközlése a Fizikai Szemlében.

Tisztelt Szerkesztőség!

A tehetetlenség fizikai csapdája és más rendellenességek a fizikában

A klasszikus fizikát Newton törvényei szabták meg:
Newton axiómái:

1.) A tehetetlenség törvénye.
Minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során.

2.) A dinamika törvénye.
Egy pontszerű test a gyorsulása azonos irányú a testre ható F erővel, nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan arányos a test m tömegével.

3.) A hatás-ellenhatás törvénye.
Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat.

4.) Az erőhatások függetlenségének elve.
Ha egy testre egy időpillanatban több erő hat, akkor ezek együttes hatása megegyezik a vektori eredőjük hatásának vonalával. Ez törvény azt jelenti, ha egy m tömegű testen az F1 erő egymagában a1 gyorsulást hoz létre, és az F2 erő szintén egymagában a2 gyorsulást hoz létre, akkor az F1 erő által létrehozott a1 gyorsulás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy az F2 erő hat-e a testre vagy sem, és fordítva.

Ezek mellett a 17. századtól Galilei szabadesés egyetemessége (az UFF feltevés) és a 19. századtól az energiamegmaradás elve elfogadott fontos alaptörvény lett. A fizikát, részben a mai napig, Newton statikus gravitációs törvénye dominálja. A 19. század végén felfedezett elektrodinamika igazában nem építődött be a fizika alapelveibe.

Egy új fizikai axiómarendszer

A fenti alaptörvények helyett, a kísérleti eredmények alapján és ezeket figyelembe véve, én egy új axiómarendszert állítottam fel:

Négy stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.

– Az elemi részecskéknek két megmaradó elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP}, i = e, p, P, E.
– Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
– A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.

A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
– Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
– Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

Az új axiómarendszer egy teljesen új képet ad az Univerzumunkról http://atomsz.com/covariant-theory/. Az axiómarendszer nem tartalmazza az UFF-feltevést és az energiamegmaradást, de ellentmondásmentes és általánosított fizikai alapokat tartalmaz. Az elemi részecskék az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E). Az eltont a fizika „anti-protonnak” keresztelte el. A qi-k okozzák az elektromágnesességet és a gi-k a gravitációt. Az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π. Az idézett munkám általánosított formában tartalmazza a részecskék és a mezők dinamikáját a véges Minkowski térben. Az új fizikai axiómarendszer az anyag atomisztikus elméletét foglalja magába.

Sokat írtak a fizikusok arról, hogy Newton abszolút euklideszi tér és az abszolút idő felfogását fel kellett adni és a kölcsönhatások c-vel történő terjedése miatt a tér-időt össze kellett kapcsolni a Minkowski-térben (Lorentz, Poincaré). Ez a klasszikus fizika teljes új értelmezését vonja maga után, pl. Newton négy axómáját újra analízálni kell, ki kell javítani, általánosítani kell. De ki kell egészíteni Newton gravitációs elméletét is.

Itt én elsőnek Newton első axiómájához szólok hozzá, a tehetetlenség megfogalmazásához, az inerciarendszerekhez, mert ezeket a fizika egészen a mai napig használja és Einstein is használta. Inerciarendszereket több okból lehetetlen fizikailag megszerkeszteni:

– Kölcsönhatásmentes térrész az univerzumban nem létezik.
– Mivel végtelen pontosságú mérések nem léteznek, egyenes vonalú egyenletes mozgást nem lehet fizikailag megállapítani.
– Pontszerü részecskékkel nem lehet egy időpontban, egyenlő távolságokban diszkrét pontokat fizikailag fixálni.
– A tehetetlen tömeget nem lehet a tehetetlenségi törvénnyel definiálni, ebből a törvényből nem lehet a tehetetlen tömeget levezeni.

Magyarul mondva, a tehetetlenség axiómája, az inerciarendszerek felhasználása a fizikában a tudománytalansággal határos; semmi esetre sem általánosítható. Lorentz transzformációk sem közvetítenek fizikailag nem-használható inerciarendszerek között. Lásdd pl. Ernst Mach rosszul értelmezett kritikáját a tehetetlenség és az abszolút tér fogalma között. Én ezt a tehetetlenség fizikai csapdájának nevezem.

A klasszikus fizikában Newton dinamika törvénye tartalmazza a „tehetetlen tömeget”; a tehetetlen tömeget csak a dinamika törvénye definiálja és ez általánosítható is. (A tehetetlen tömeg meg különözik a gravitációban fellépő súlyos tömegtől.)

Kedves Fizikus Kollégák, gondolják át a kritikámat az inerciarendszerek használata ellen: A speciális relativitáselmélet, ami tisztán inerciarendszerekkel foglalkozik, nem tud semmit sem kimondani a tehetetlen tömegröl, úgy hogy az E = m∙c2 reláció, a tömeg-energia-ekvivalencia, fizikailag érvénytelen.

Kepler R3/T2 törvénye

Kedves Csillagászok!
Ugye az R3/T2, a Kepler harmadik törvénye, arányos a bolygók súlyos tömege és a tehetetlen tömege törtjével

R3/T2 = const∙mg(bolygó)/mi(bolygó).

Itt az R alatt a bolygók pályája nagy tengelyét és T a bolygók keringési idejét jelentik. De ezt csak a klasszikus fizika felfogása tartja állandónak és ez ellentmond a kísérleti megfigyeléseknek.

Az új axiómák szerint, és tételezzük fel hogy a bolygók elektromosan semlegesek és nem tartalmazzák az eltonokat, a bolygók súlyos tömege

mg(bolygó) = N∙(mP – me)

a tehetetlen tömeg meg

mi(bolygó) = N∙(mP + me) + 2 Np me – E(kötés)/c2,

ahol az N és az Np a protonok és pozitronok száma, mP és me a proton és az elektron elemi tömege, az E(kötés) a részecskék kötési energiája a bolygóban és c a fénysebesség.

A bolygóink R3/T2 értékei eltérését a megfigyelések adják meg, https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Az Uránusz és a Mars R3/T2 értéke például 0.15%-kal különbözik. Kedves Csillagászok, miért söpörtétek ezt a különbséget a szönyeg alá és miért csak a Merkur perihélium anormális precesszióját vettétek eltérésnek a newtoni gravitációs elméletéttől?

Az új axiómák szerint a testek relatív tömeghiánya, ∆(test),

mg(test)/mi(test) = 1 + ∆(test),

e határok

– 0.109% (hidrogénatom) < ∆(test) < + 0.784% (56Fe izotóp)

közötti ingadozását fenomenologikusan ismerjük, attól függően, milyen a testek izotóp összetétele. Ez magyarázatot ad a bolygóink 0.15%-os eltéréseinek is Kepler harmadik törvényétől. A 17. századból eredő Galilei UFF-feltevése fizikailag nem érvényes és fizikailag nem is általánosítható, mert a súlyos tömeg különbözik a tehetetlen tömegtől. (Ez Einstein margójára is íratott: a gravitációt elemi gravitációs töltések okozzák, nem a tér-idő defomációja a tömegek körül!).

A klasszikus fizika energiamegmaradása is megkérdőjelezhető azért, mert zárt fizikai rendszerek nem léteznek és a kölcsönhatások nem-konzervatívak. Az energia nem kvantált, hanem csak a részecskék elemi töltései kvantáltak. Az új elmélet egyesítette az elektromágnesességet a gravitációval.

Tisztelt Szerkesztőség, megkérném Önöket, hozzák nyilvánosságra ezt az írást a Fizikai Szemlében, mint egy nyílt levelet az olvasók számára, mert ez fontos alapinformációkat közöl a fizika művelővel és a fizikában nem nagyon járatos olvasók is megértik. Továbbá kérem, értesítsen a szerkesztőség a levél tudományos megítéléséről.

Tisztelettel,
Szász Gyula I.

• This reply was modified 7 years, 3 months ago by Gyula Szász.

[Author]

Posts