- This topic has 11 replies, 1 voice, and was last updated 6 years, 11 months ago by .
-
Posts
-
A Fizika Új Axiómarendszere (Hungarian, subitted in Fizikai Szemle)
Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com> 14. April 2017 um 10:42
An: szerkesztok@fizikaiszemle.hu
Cc: Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>Tisztelt Szerkesztőség!
Megkérem a szerkesztőséget, hogy hozza a Fizikai Szemlében nyivánosságra a mellékelt levelemet az új fizikai axiómarendszeréről. A munkám megérthető módon közli, még a fizikában nem nagyon járatos olvasók számára is, hogy Kepler, Galilei és Newtontól elkezdve ki kell a fizikát javítani. Szerintem ezt nem szabad a fizikát müvelők elött eltítkolni, hogy el tudjanak gondolkodni a természet helytálló leírásán.
Tisztelettel,
Szász Gyula I.Answer from editor:
Az új fizikai axiómarendszere leközlése
________________________________________
János Lendvai <jlendvai@caesar.elte.hu> 14. April 2017 um 11:52
Antwort an: lendvai@metal.elte.hu
An: Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com>
Tisztelt Szász Úr!A Fizikai Szemléhez beküldött írásai a fizika egyes alapelveinek teljes félreértéséről tanúskodnak, sem részletesebb bírálatra sem közlésre nem méltóak.
Kérem, hogy a jövőben “axiómarendszerének” ügyében ne terhelje a Fizika Szemle elektronikus postafiókját.
Tisztelettel:
Lendvai János
szerkesztőMy answer:
Tisztelt Lendvai János szerkesztő!Megkérem ismertesse a fizika azon alapelveit, ami ellen az „axiómarendszerem“ teljes félreértésről tanúskodik és akiket nem analízáltam a beküldött írásomban. Az írásomban szereplő fizika alapelveit tudományosan kritizáltam, ami nem csak megengedett a fizikában, hanem kötelezö is. Ez nem félreértés, emiatt nem lehet az írásomat elutasítani!
Mellékelem a Fizikai Szemle alapszabályát:
Fizikai Szemle 2006/3.
SZERZŐINK FIGYELMÉBE
A Fizikai Szemle hangsúlyozottan szakmai tudományos ismeretterjesztő folyóirat, melyben egy ma végzett fizikus vagy tanár szakos kolléga számára érthető módon kapnak helyet a fizika és a rokon tudományok legújabb eredményei, valamint a fizikatörténettel és -tanítással foglalkozó értékes írások. A Szemle beszámol továbbá a fizikusok és fizikatanárok számára érdekes hazai és külföldi hírekről, eseményekről és könyvújdonságokról is. A fenti cél érdekében tesszük közzé szerzőinknek tartalmi és formai követelményeinket.
Tisztelettel,
Szász Gyula I.The new axiom system:
Új fizikai axiómarendszer bevezetése a tehetetlenség fizikai csapdája és más a fizikában fellépő rendellenességek miatt.
A klasszikus fizikát Newton törvényei szabták meg:
Newton axiómái:
1.) A tehetetlenség törvénye.
Minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során.
2.) A dinamika törvénye
Egy pontszerű test a gyorsulása azonos irányú a testre ható F erővel, nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan arányos a test m tömegével.3.) A hatás-ellenhatás törvénye
Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat.4.) Az erőhatások függetlenségének elve
Ha egy testre egy időpillanatban több erő hat, akkor ezek együttes hatása megegyezik a vektori eredőjük hatásának vonalával. Ez törvény azt jelenti, ha egy m tömegű testen az F1 erő egymagában a1 gyorsulást hoz létre, és az F2 erő szintén egymagában a2 gyorsulást hoz létre, akkor az F1 erő által létrehozott a1 gyorsulás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy az F2 erő hat-e a testre vagy sem, és fordítva.Ezek mellett a 17. századtól Galileitől származó
5.) A szabadesés egyetemessége (az UFF-feltevés)
A nehézségi gyorsulás a g, az a gyorsulás, mellyel a Föld nehézségi erőterében szabadon eső tárgy a leveg ő ellenállását figyelmen kívül hagyva mozogna. A szabadésés egyetemessége (az UFF- feltevés) azt mondja ki, hogy minden testnek, függetlenül a nagyságától, formájától és összetététöl, ugyanaz a nehézségi gyorsulása.és a 19. századból származó
6.) Az energiamegmaradás elve
Az energiamegmaradás azt állítja, hogy egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad. Más szavakkal az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni. A modern fizikában minden energia tömeget is kifejez, és minden tömeg az energia egy formája.elfogadott fontos fizikai alaptörvények lettek.
A fizika alapját, részben a mai napig, Newton statikus gravitációs törvénye dominálja. Az UFF-feltevés összefügg Newton gravitáció törvényével és az mondja ki, hogy minden test súlyos tömege, mg(test), ugyanakkora, mint a tehetetlen tömege, mi(test), vagyis
mg(test) = mi(test).
A súlyos tömeg a gravitációban lép fel, a “tehetetlen tömeg” meg a dinamika törvényéből ered.
A 19. század végén felfedezett klasszikus elektrodinamika (Maxwell-egyenlet) nem építődött be a fizika alapelveibe.
A klasszikus fizika abból indult ki, hogy végtelen pontos mérések léteznek. Vagyis a testek, helye, sebessége, és a gyorsulása is, mindig (vagy legalábbis bizonyos időpontokban) végtelen pontosan megfigyelhetők. Innen ered a pontos kezdőfeltételek feltevése ismerete (a testek pontos helye és sebessége ismerete).
A 19./20. századfordulónál új kísérletek eredményei (a fekete testek sugárzása spektruma, fényelektromos effektus, a gerjeszett atomok diszkrét színképe, stb.) nem lettek megmagyarázhatók a klasszikus fizika alapelveivel. Ezért a fizikusok, megtartva a klasszikus fizika eleveiből, ami csak lehetett, új elvekhez folyamodtak. Elsőnek, megtartva az energiamegmaradása elvét, az energia kvantálását vezették be ( Max Planck, Albert Einstein, Niels Bohr) a Planck állandó, h, segítségével, E = h∙ν. A kvantumelmélet kifejlesztése végén, Wolfgang Heisenberg szükségesnek találta a testek pontos helye és sebessége ismerete feladását és a Planck állandóra alapozottan a határozatlansági elvet vezette be. De visszamaradt az a feltevés, hogy egy bizonyos időpontban egy mikroszkópikus rendszer kvantumállapota pontos ismerete feltételezhető. A Planck állandó fizikai jelentősége tisztázatlan maradt.
1905-ben Albert Einstein, a speciális relativitáselméletre hivatkozva, kiterjeszette az energiamegmaradása elvét a tömegre is és bevezette a tömeg-energia ekvivalencia elvet, E = m∙c2. Ez alapján az energia és a tömeg mindig egymásba átszámíthatóvá vált.
1916-ban Albert Einstein, a szabadesés egyetemességére hivatkozva, az általános relativitáselméleten belül, a gravitációt a tér-idő görbülésével magyarázta meg a tömegek körül. Ez a magyarázat a gravitációnál és az elektrodinamikánál szétválasztotta a tér-idő szerkezetét. Ez tudományosan nem elfogadható.
A fizikai alapelvek összessében még sem vezettek például arra a magyarázatra, hogy honnan erednek a részecskék tömegei. A fizika ezen központi kérdése a mainapig megválaszolatlan maradt. Ezen az sem változtat semmit, hogy a fizikusok a legújabb időben a feltételezett Higgs-részecske/mező létezését használják fel a tömeg magyarázatára.
Összegezve a mai, a modern fizika állását, ki kell jelenteni, hogy a fizikában a két fundamentális kölcsönhatás, a gravitáció és az elektromágnesesség, nincsen egyesítve és a mikroszkópikus fizika és a gravitáció által dominált asztrofizika között egy mély tudományos szakadék huzódik.
A fizika tudományos továbbjutásáért én a fizika eddigi összes alapelveit alaposan és kritikusan górcső alá vettem.
Egy új fizikai axiómarendszer
A fenti alaptörvények helyett, a kísérleti eredmények alapján és ezeket figyelembe véve, én egy új axiómarendszert állítottam fel:
Négy pontszerü stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.
– Az elemi részecskéknek két megmaradó elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP}, i = e, p, P, E.
– Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
– A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
– Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
– Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.Az axiómarendszer magába hordja az elektromágnesesség és a gravitáció egyesítése törekvését. Az új axiómarendszer egy teljesen új képet ad az Univerzumunkról http://atomsz.com/covariant-theory/. Az axiómarendszer nem tartalmazza sem az UFF-feltevést, sem az energiamegmaradást, de ellentmondásmentes és általánosított fizikai alapokra van helyezve. Az új fizikai rendszer stabil elemi részecskék létezésére alapul, amik kétféle elemi töltések hordozói és ezek az elemi töltések okozzák a c-vel terjedő kölcsönhatásokat a részecskék között. De az elemi részecskék helye és sebessége sohasem ismerhető pontosan. Az elemi részecskék az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E). Az eltont a fizika „anti-protonnak” keresztelte el. Az elemi elektromos töltések, a qi-k, okozzák az elektromágnesességet és az elemi gravitációs töltések, a gi-k, meg a gravitációt. Az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π, az me és az mP az elektron és a proton elemi tömege. Az elemi tömegek nem változtathatók át energiáva és Newton statikus gravitációs törvényét is ki kellett egészíteni. A c-vel terjedő kölcsönhatások nem-konzervativak és a hatás-integrál öt természeti állandótól függő valószinüség-sürüség funkciónal. A hatás-integral nem energiakifejezés. Az idézett munkám általánosított formában tartalmazza a részecskék és az elektromágneses és a gravitációs mezők dinamikája levezetését a véges Minkowski térben. Az új fizikai axiómarendszer a fizika eddigi összes alapelveit kijavitotta, és ez az axiómarendszer az anyag atomisztikus elméletét foglalja magába. Minden test a négyféle elemi részecskéből áll, még a neutrínók is.
Sokat gondolkodak a fizikusok arról, pl. hogy Newton abszolút euklideszi tér és az abszolút idő felfogását fel kellett adni és a kölcsönhatások c-vel történő terjedése miatt a tér-időt össze kellett kapcsolni a Minkowski-térben (Lorentz, Poincaré, Minkowski). Ez már magában a klasszikus fizika alapja teljes új értelmezését vonja maga után, pl. Newton négy axiómáját is analízálni kellett, ki kellett javítani és általánosítani kellett. De ki kellett egészíteni Newton statikus gravitációs elméletét is. Magyarul mondva, az egész fizika felépítését teljesen előről kellett elkezdeni. http://atomsz.com/wp-content/uploads/LettersInfiniteEnergy129black.pdfItt én most elsőnek Newton első axiómájához szólok hozzá, a tehetetlenség megfogalmazásához, az inerciarendszerekhez, mert ezeket a fizika egészen a mai napig használja és Einstein is használta.
Inerciarendszereket több okból lehetetlen fizikailag megszerkeszteni:
– Kölcsönhatásmentes térrész az univerzumban nem létezik.
– Mivel végtelen pontosságú mérések nem léteznek, egyenes vonalú egyenletes mozgást fizikailag nem lehet megállapítani.
– A pontszerü részecskékkel például nem lehet bizonyos időpontokban, egyenlő távolságokban diszkrét pontokat fizikailag fixálni.
– A tehetetlen tömeget nem lehet a tehetetlenségi törvénnyel definiálni, ebből a törvényből nem lehet a tehetetlen tömeget levezetni.Magyarul mondva, a tehetetlenség axiómája, az inerciarendszerek felhasználása, a fizikában a tudománytalansággal határos; semmi esetre sem általánosítható. Lorentz transzformációk sem közvetíthetnek fizikailag nem-használható inerciarendszerek között. Lásdd pl. Ernst Mach rosszul értelmezett kritikáját a tehetetlenség és az abszolút tér fogalma között. Én ezt a tehetetlenség fizikai csapdájának nevezem. Tisztán megfogalmazva, a testek tehetetlenségének semmi köze sincs a tér fogalmához és az inerciarendszerekhez. A tér-idő összekötése a véges Minkowski térben, a kölcsönhatások c-vel történő tejedésével függ össze, a Minkowski tér úgymond ezt testesíti meg.
Már a klasszikus fizikában is Newton dinamika törvénye tartalmazza a „tehetetlen tömeget”; a tehetetlen tömeget csak a dinamika törvénye definiálja. Ez általánosítható is és a testek tehetetlen tömege függ a test sebességétöl is a c-hez viszonyítva. A testek (nyugalmi) tehetetlen tömege lényegben különözik a gravitációban fellépő súlyos tömegtől, a testek súlyos tömege megmarad. De nem csak emiatt kellett változtatni Newton statikus mozgásegyenletén a gravitációs mezőben, hanem azért is mert Newton egyenlete csak azonos előjelü gravitációs töltések esetében érvényes.
Kedves Fizikus Kollégák, gondolják át a kritikámat az inerciarendszerek használata ellen: Akkor belátják, hogy a speciális relativitáselmélet, ami tisztán inerciarendszerekkel foglalkozik, nem tud semmit sem kimondani a tehetetlen tömegről, úgyhogy az E = m∙c2 reláció, a tömeg-energia-ekvivalencia elv, fizikailag érvénytelennek tekinthető.
Most forduljuk a testek súlyos tömege és a nyugalmi tehetetlen tömege, (v/c <<1), kísérletekben feltünő tulajdonsága felé.
Kepler Rj3/Tj 2 = const törvénye
Kedves Csillagászok!
Ugye az Rj 3/Tj 2, a Kepler harmadik törvénye, arányos a bolygók súlyos tömege és a tehetetlen tömege törtjével
Rj 3/Tj 2 = const∙mg(bolygó j)/mi(bolygó j).
Itt az Rj alatt a bolygók pályája nagytengelyét és Tj a bolygók keringési idejét jelentik. De az Rj 3/Tj 2 -et csak a klasszikus fizika felfogása (Kepler törvényei) tartja állandónak minden bolygónál, mert ez ellentmond a megfigyeléseknek. Természetesen, a Nap és a bolygók relatív tömege le van szeparálva. A bolygóink Rj 3/Tj 2 értékei eltérését a csillagászati megfigyelések adják meg, https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Az Uránusz és a Mars R3/T2 értéke például 0.15%-kal különbözik.
Kedves Csillagászok, miért söpörtétek Kepler 3. törvénye ezt a különbséget a szönyeg alá és miért csak a Merkur perihélium anormális precesszióját vettétek eltérésnek a newtoni gravitációs elmélettől?Az új axiómarendszer szerint, és tételezzük fel hogy a bolygók elektromosan semlegesek és nem tartalmazzák az eltonokat, akkor a bolygók súlyos tömege
mg(bolygó) = N∙(mP – me)
a nyugalmi tehetetlen tömeg meg, tehát ha v/c <<1,
mi(bolygó) = N∙(mP + me) + 2 Np me – E(kötés)/c2,
ahol az N és az Np a protonok és pozitronok száma, mP és me a proton és az elektron elemi tömege, az E(kötés) a részecskék kötési energiája a bolygóban és c a fénysebesség. Nyívánvalóan a bolygók kétfajta tömege különbözik. A testek relatív tömeghiánya, ∆(test), amit a testek v/c <<1 sebességére érvényes,
mg(test)/mi(test) = 1 + ∆(test),
e határok
– 0.109% (hidrogénatom) < ∆(test) < + 0.784% (56Fe izotóp)
közötti ingadozását fenomenologikusan ismerjük is, attól függően, milyen a test izotóp összetétele. Ez magyarázatot ad a bolygóink 0.15%-os eltéréseire is Kepler harmadik törvényétől. A 17. századból eredő Galilei UFF-feltevése tehát fizikailag nem lehet érvényes és fizikailag nem is általánosítható, mert a testek súlyos tömege különbözik a (nyugalmi) tehetetlen tömegétől. Ez Einstein margójára is íratott: a gravitációt elemi gravitációs töltések okozzák és nem a tér-idő defomációja okozza a tömegek körül. A magyarázat arra is megvan, miért nem tudta pl. Eötvös Loránd a torziós inga kísérleteivel kimutatni a kétfajta tömeg különbségét: Az elektromágneses zavarás közbe játszott.
Galilei a 17. században kiértékelhető ejtőkísérleteket nem tudott elvégezni és biztosan nem ejtett testeket a pisai ferdetoronyról. Galilei lejtőn út-idő diagrammot használt a gyorsulás kimérésére, innen extrapolált a szabadesésre. Én 2004. június 21.-én a brémai ejtőtorony vákuumcsövében ejtőkísérletet végeztem el és az út-idő diagrammból 10-5-ös pontossággal tudtam különböző testek relatív gyorsulását kimérni és Galilei UFF-feltevését falszifikálni http://www.atomsz.com. Az ejtőkísérleteim folytatását a gravitációs fizikusok bírósági döntéssel megtíltották. A mainzi bíróság az LMU dekánja szakvéleményét fogadta el, aki (tévesen) arra utalt, hogy a testek súlyos és a tehetetlen tömege mindig azonos.
A newtoni mozgástörvény
erő = tömeg x gyorsulás,
sehol sem szerepel Newton Principiájában, csak úgy hogy „a mozgásváltozása arányos a hatóerővel és azon egyenes írányban történik, amely írányban az erő hat”. Ez nem éppen az „erő = tömeg x gyorsulás” törvény, ez valószinüen Eulertől ered.
Ha fel is tételezzük, hogy két gravitációs töltést, G1 és G2, hordozó test relatív távolságát, r =|(r1 –r2)|, precízen ismerjük, és ha a két test mozgását és a gravitáció c-vel történő sebességét elhanyagoljuk, még akkor is ez a test1 helytálló mozgásegyenlete
mi(test1) a(test1) = mg(test1) (1 + ∆(test1)) a(test1) = – G1 G2r/4πr3.
Továbbá, Newton statikus gravitációs egyenlete csak akkor lép fel, ha a gravitációs töltések, Gi = ± g mg(test i), előjele azonos, de ekkor is a test1 súlyos és a tehetetlen tömege különbözik.
A statikus erő törvény 1/r2-tulajdonsága ellenére a természetben szingularitások nem lépnek fel. Nagyon kicsi távolságokban ugyanis nem érvényesek a statikus erő törvényére alkalmazott közelítések. Fekete Lyukak tehát nem léteznek, de kíszámítható a maximális tömegsürüség, kb. 10-24 g/cm3-nek. Csillagászati távolságokban illusztrálva a gravitációt, a Napról a gravitációs mező kb. 8.3 perc alatt ér el a Földre, a Föld meg megközelítőleg 30 km/cm-es sebességgel mozog a napkörüli pályáján.
Kunklúzió
A fizika energiamegmaradása elve tudományosan elutasítandó azért, mert zárt fizikai rendszerek nem léteznek és a kölcsönhatások nem-konzervatívak. Az energia nem kvantált, hanem csak a részecskék elemi töltései kvantáltak. A Planck állandó csak a részecskék mozgásegyenleteiben lép fel, mint Lagrange multiplikátor, az elemi részecskék megmaradása miatt. Ebből eredően megállapíthatjuk, hogy fotonok a természetben nem léteznek. Például a gerjeszett atomok instabil részecskerendszerek, amik elektronjai folytonos energia kisugárzással, 10-10 – 10-4 s alatt vesztik el a kötési energiájukat. Galilei UFF-feltevése sem érvényes mert a részecskék/testek súlyos és a nyugalmi tehetetlen tömege különbözik. Ezek a tömegek az elektron és a proton elemi tömegeivel kifejezhetők. A testek tömege egy levezethető fizikai mennyiség; az elemi tömegek nem változtathatók át energiáva. Az új axiómarendszerre alapított fizikai elmélet egyesítette az elektromágnesességet a gravitációval a véges Minkowski térben. A gravitáció is be van építve a részecskefizikába, mint a részecskék közötti kölcsönhatás. De a részecskefizika nem tudja a kétfajta tömeget kimérni, mert az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás mindig együtt lép fel és az elektromágnesesség a gravitációt a részecske reakciókban elnyomja. A részecskefizika csak a tehetetlen tömeget méri, ez függ a részecskék sebességétől. Ennek ellenére, az összetett részecskéknek különbözik a súlyos tömege és a nyugalmi tehetetlen tömege és a részecskék súlyos tömege mindig megmarad. Az összetett részecskék súlyos és tehetetlen tömege az ezeket felépítő elemi részecsék elemi tömegeiből kiszámíthatók, nincs szükség pl. a Higgs-részecskékre. Továbbá, nincs semmilyen fizikai indok más fundamentális kölcsönhatást feltételezni, mint az elektromágnesességet és a gravitációt.
Ingelheim, 2017. április 14.-én
Szász Gyula I.
- You must be logged in to reply to this topic.