Reply To: Correspondence with Fizikai Szemle (Hungaria)

[Gyula Szász]

Egy nyílt levél leközlése a Fizikai Szemlében.
________________________________________
Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com> 10. April 2017 um 13:07
An: szerkesztok@fizikaiszemle.hu
Cc: Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>
Bcc: palg <palg@chemres.hu>, Jancsó Gábor <jaga@chello.hu>, Julian Szasz <julianszasz@gmail.com>

Egy nyílt levél leközlése a Fizikai Szemlében.

Tisztelt Szerkesztőség!

A tehetetlenség fizikai csapdája és más rendellenességek a fizikában

A klasszikus fizikát Newton törvényei szabták meg:
Newton axiómái:

1.) A tehetetlenség törvénye.
Minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során.

2.) A dinamika törvénye.
Egy pontszerű test a gyorsulása azonos irányú a testre ható F erővel, nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan arányos a test m tömegével.

3.) A hatás-ellenhatás törvénye.
Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat.

4.) Az erőhatások függetlenségének elve.
Ha egy testre egy időpillanatban több erő hat, akkor ezek együttes hatása megegyezik a vektori eredőjük hatásának vonalával. Ez törvény azt jelenti, ha egy m tömegű testen az F1 erő egymagában a1 gyorsulást hoz létre, és az F2 erő szintén egymagában a2 gyorsulást hoz létre, akkor az F1 erő által létrehozott a1 gyorsulás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy az F2 erő hat-e a testre vagy sem, és fordítva.

Ezek mellett a 17. századtól Galilei szabadesés egyetemessége (az UFF feltevés) és a 19. századtól az energiamegmaradás elve elfogadott fontos alaptörvény lett. A fizikát, részben a mai napig, Newton statikus gravitációs törvénye dominálja. A 19. század végén felfedezett elektrodinamika igazában nem építődött be a fizika alapelveibe.

Egy új fizikai axiómarendszer

A fenti alaptörvények helyett, a kísérleti eredmények alapján és ezeket figyelembe véve, én egy új axiómarendszert állítottam fel:

Négy stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.

– Az elemi részecskéknek két megmaradó elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP}, i = e, p, P, E.
– Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
– A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.

A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
– Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
– Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

Az új axiómarendszer egy teljesen új képet ad az Univerzumunkról http://atomsz.com/covariant-theory/. Az axiómarendszer nem tartalmazza az UFF-feltevést és az energiamegmaradást, de ellentmondásmentes és általánosított fizikai alapokat tartalmaz. Az elemi részecskék az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E). Az eltont a fizika „anti-protonnak” keresztelte el. A qi-k okozzák az elektromágnesességet és a gi-k a gravitációt. Az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π. Az idézett munkám általánosított formában tartalmazza a részecskék és a mezők dinamikáját a véges Minkowski térben. Az új fizikai axiómarendszer az anyag atomisztikus elméletét foglalja magába.

Sokat írtak a fizikusok arról, hogy Newton abszolút euklideszi tér és az abszolút idő felfogását fel kellett adni és a kölcsönhatások c-vel történő terjedése miatt a tér-időt össze kellett kapcsolni a Minkowski-térben (Lorentz, Poincaré). Ez a klasszikus fizika teljes új értelmezését vonja maga után, pl. Newton négy axómáját újra analízálni kell, ki kell javítani, általánosítani kell. De ki kell egészíteni Newton gravitációs elméletét is.

Itt én elsőnek Newton első axiómájához szólok hozzá, a tehetetlenség megfogalmazásához, az inerciarendszerekhez, mert ezeket a fizika egészen a mai napig használja és Einstein is használta. Inerciarendszereket több okból lehetetlen fizikailag megszerkeszteni:

– Kölcsönhatásmentes térrész az univerzumban nem létezik.
– Mivel végtelen pontosságú mérések nem léteznek, egyenes vonalú egyenletes mozgást nem lehet fizikailag megállapítani.
– Pontszerü részecskékkel nem lehet egy időpontban, egyenlő távolságokban diszkrét pontokat fizikailag fixálni.
– A tehetetlen tömeget nem lehet a tehetetlenségi törvénnyel definiálni, ebből a törvényből nem lehet a tehetetlen tömeget levezeni.

Magyarul mondva, a tehetetlenség axiómája, az inerciarendszerek felhasználása a fizikában a tudománytalansággal határos; semmi esetre sem általánosítható. Lorentz transzformációk sem közvetítenek fizikailag nem-használható inerciarendszerek között. Lásdd pl. Ernst Mach rosszul értelmezett kritikáját a tehetetlenség és az abszolút tér fogalma között. Én ezt a tehetetlenség fizikai csapdájának nevezem.

A klasszikus fizikában Newton dinamika törvénye tartalmazza a „tehetetlen tömeget”; a tehetetlen tömeget csak a dinamika törvénye definiálja és ez általánosítható is. (A tehetetlen tömeg meg különözik a gravitációban fellépő súlyos tömegtől.)

Kedves Fizikus Kollégák, gondolják át a kritikámat az inerciarendszerek használata ellen: A speciális relativitáselmélet, ami tisztán inerciarendszerekkel foglalkozik, nem tud semmit sem kimondani a tehetetlen tömegröl, úgy hogy az E = m∙c2 reláció, a tömeg-energia-ekvivalencia, fizikailag érvénytelen.

Kepler R3/T2 törvénye

Kedves Csillagászok!
Ugye az R3/T2, a Kepler harmadik törvénye, arányos a bolygók súlyos tömege és a tehetetlen tömege törtjével

R3/T2 = const∙mg(bolygó)/mi(bolygó).

Itt az R alatt a bolygók pályája nagy tengelyét és T a bolygók keringési idejét jelentik. De ezt csak a klasszikus fizika felfogása tartja állandónak és ez ellentmond a kísérleti megfigyeléseknek.

Az új axiómák szerint, és tételezzük fel hogy a bolygók elektromosan semlegesek és nem tartalmazzák az eltonokat, a bolygók súlyos tömege

mg(bolygó) = N∙(mP – me)

a tehetetlen tömeg meg

mi(bolygó) = N∙(mP + me) + 2 Np me – E(kötés)/c2,

ahol az N és az Np a protonok és pozitronok száma, mP és me a proton és az elektron elemi tömege, az E(kötés) a részecskék kötési energiája a bolygóban és c a fénysebesség.

A bolygóink R3/T2 értékei eltérését a megfigyelések adják meg, https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Az Uránusz és a Mars R3/T2 értéke például 0.15%-kal különbözik. Kedves Csillagászok, miért söpörtétek ezt a különbséget a szönyeg alá és miért csak a Merkur perihélium anormális precesszióját vettétek eltérésnek a newtoni gravitációs elméletéttől?

Az új axiómák szerint a testek relatív tömeghiánya, ∆(test),

mg(test)/mi(test) = 1 + ∆(test),

e határok

– 0.109% (hidrogénatom) < ∆(test) < + 0.784% (56Fe izotóp)

közötti ingadozását fenomenologikusan ismerjük, attól függően, milyen a testek izotóp összetétele. Ez magyarázatot ad a bolygóink 0.15%-os eltéréseinek is Kepler harmadik törvényétől. A 17. századból eredő Galilei UFF-feltevése fizikailag nem érvényes és fizikailag nem is általánosítható, mert a súlyos tömeg különbözik a tehetetlen tömegtől. (Ez Einstein margójára is íratott: a gravitációt elemi gravitációs töltések okozzák, nem a tér-idő defomációja a tömegek körül!).

A klasszikus fizika energiamegmaradása is megkérdőjelezhető azért, mert zárt fizikai rendszerek nem léteznek és a kölcsönhatások nem-konzervatívak. Az energia nem kvantált, hanem csak a részecskék elemi töltései kvantáltak. Az új elmélet egyesítette az elektromágnesességet a gravitációval.

Tisztelt Szerkesztőség, megkérném Önöket, hozzák nyilvánosságra ezt az írást a Fizikai Szemlében, mint egy nyílt levelet az olvasók számára, mert ez fontos alapinformációkat közöl a fizika művelővel és a fizikában nem nagyon járatos olvasók is megértik. Továbbá kérem, értesítsen a szerkesztőség a levél tudományos megítéléséről.

Tisztelettel,
Szász Gyula I.

• This reply was modified 7 years, 3 months ago by Gyula Szász.