Az energétikus fizika csak egy fikció.

Az energétikus fizika azért egy fikció, mert izolált és zárt fizikai rendszerekkel próbálja leírni a természeti jelenségeket. Ez lehetetlen.

Neumann János nagyban hozzájárul az elfogadott kvantumelméletek elméleti megalapozásához, avval hogy a fizika leírását a Hilbert térbe javasolta és a fizikai megfigyeléseket operátorokkal azonosította. Így például a rendszerek időbeli fejlődését a Hamilton operátor írja le, és ez az operátor megfelel a rendszer energiájának.

De maga Neumann is sejtette és hiányolta a diszcipáció beépítését ebbe az elméletbe. Magyarul mondva azt, hogy a részecskék a mozgásuk alatt mindig energiát sugároznak ki és így energiát vesztenek. Általánosítva, a részecskék kölcsönhatása mindig energia vesztéssel, vagy energia nyeréssel jár együtt. Ha Neumann észrevette volna, hogy a kölcsönhatások alatt az elemi részecskék változás nélkül megmaradnak tovább mint elemi részecskék, akkor már félig nyert ügy lett volna. Az energiamegmaradást helyettesíteni kell a részecskék megmaradásával és figyelembe kell venni, hogy a kölcsönhatás terjedése állandó c sebességü és ez a sebesség független a részecskék mozgási állapotától. Ehhez már csak az kell, hogy megállapítsuk az elemi részecskéknek, e, p, P és E, kétféle elemi fizikai tulajdonsága van. CSAK kétféle, az elemi elektromos töltés és az elemi gravitációs töltés és ezek okozzák a két fundamentális kölcsönhatást. Gyenge- és erős-kölcsönhatások meg csak kitalációk voltak a mag- és a részecskefizikusoktól, mert nem tudták különben megérteni, mi tartja össze az atommagokat és hogy hogyan bomlik szét az instabíl neutron, N =(P,e,p,e) http://www.atomsz.com . Az elemi gravitációs töltések meg arányosak az elemi részecskék, e, p, P és E, invariáns tömegeivel, me és mP. Mivel az invariáns tömegekkel kiszámítható minden összetett részecske súlyos és tehetetlen tömege és ez a kétfajta tömeg különbözik, Galilei egyetemes nehézségi gyorsulását kijelentő feltevése nem érvényes. Temészetesen nem érvényes Einstein feltevése, E = m∙c^2, sem, az energia-tömeg ekvivalenciáról. Evvel a hirhedt relációval Einstein egy harmadik féle tömeget próbált bevezetni a fizikába, aminek semmi köze sincs a tehetetlen tömeghez és a súlyos tömeghez. Az invariáns tömegek, me és mP, sem ekvivalensek az energiával. Nem jutott senkinek megkérdezni Einstein, Te Albert mi akarsz az E = m∙c^2-tel, inercia rendszerekben semmit sem lehet állítani a tömegről!

Temészetesen ki lehetett volna Albert Einsteint arról is faggasztani hogy, hogyan képzeli el a gerjeszett instabíl atomokat 10^-10 – 10^-5 s élettartammal? Ès hogy tényleg 13.6 eV energiánál van-e az elektron-proton rendszer legmélyebb energia állapota?

Ha már Einsteint faggasztjuk, azt is meg kellett volna kérdezni, miért vette át Galilei UFF-feltevését a gravitációs elmélete megalapozásához, ha ezt kísérletekkel sem ö, sem senki más nem ellenörizte?

Jó, Albert Einsteintm már nem lehet tovább faggasztani, mit gondol erről-arról.

De hitelesen ránk maradt, hogy ő nem fogadta el a kvantumelméletet, annak ellenére, hogy ő vezette be 1905-ben a fotonokat. És arról is, hogy ő hitt ugyan a determinisztikus fizikában, de ami természetesen nem helytálló. Az is hiteles, hogy nem tudta egyesíteni az elektromágnesességet a gravitációval. Az atomisztikus anyag elmélet meg egyesítette.

Albert Einstein kijelentette, hogy száz kísérlet sem tudja bizonyítan az igazát, de egy cáfolni tudja. Én 2004. június 21.-én elvéztem egy olyan kísérletet, ami cáfolta Einstein fizikáját.

Lénárd Fülöp éppúgy nem tudta levonni a kísérletek eredményéből a helytálló fizikát, mint Albert Einstein. Az éter kvantumja ugyanolyan fikció, mit az elektromágneses mező kvantumja, a fotonok.

Egy NP protonból (P), Np pozitronból (p) és NP + Np elektronból (e) álló elektromosan semleges test súlyos tömegéböl

mg (test) = NP∙(mP –me)

és tehetetlen tömegéböl

mi (test) = NP∙mP + (NP + Np)∙me – E(kötés)/c^2

az következik a relativ tömeghiányra,

mg(test)/mi(test) = 1 + ∆(test),

hogy a testek különbözö nehézségi gyorsulással

a(test) = – a0∙mg(test)/mi(test) = – a0∙(1 + ∆(test))

esnek

-0.109% (hidrogén atom) < ∆(test) < +0.784%.

a vas nehézségi gyorsulása majdnem 0,9%-kal nagyobb mint a hidrogéné. Az Uránusz R^3/T^2 értéke 0.15%-kal eltér a Marsétól. Ezek az értékek fenomenologikus értékek.

Szász