- This topic has 7 replies, 1 voice, and was last updated 7 years, 10 months ago by .
-
Posts
-
Letter to Hungarian colleagues
Tévedett-e Einstein? Végeredményben Einstein is csak ember volt, így ő is tévedhetett.
Ha valaki Einstein tévedései után kutat a szakirodalomban és a világhálon számtalan tudományosan megalapozott munkát talál, amik kimutatják Einstein tévedéseit, mégpedig a fizika minden ágában. Ez meglepő. Továbbá nagyon elcsodálkozik azon, hogy az akadémikus fizika, tehát az a fizika, amit világszerte tanítanak és ami alapján kutatnak, kísérleteznek a fizikusok, a kritikus munkákról tudomást sem vesz. Einstein által megalapozott fizika a nemzetközi szakemberek között manapság nem csak fennállás nélkül el van fogadva, hanem a kutatók túlnyomó része Einsteint a múlt század legnagyobb tudósának tartja. Talán az egész emberiség legkiemelkedőbb elméjének. A számtalan kritikus tudományos munkával szemben ez egy nagy ellentmondás.
Manapság a szakirodalom az 1905-ös évről, mint az annus mirabilisről beszél, a csoda évéről. Albert Einstein 1905-ben vezette be a fotonokat, E = h∙ν energiával, alapozta meg a speciális relativitás elméletét és ez alapján állította fel a tömeg-energia ekvivalencia elvét, az E = m∙c2 relációt. 1915 végén Einstein dolgozta ki a gravitáció elméletét, mert a gravitációt az korábbi munkáiból kihagyta. Manapság már nehéz elképzelni, hogy mi volt abban az időben a fizikusok elképzelése például a gravitációról. De vannak erre jól követhetö támaszpontok, pl. Walter Ritz (1909) összeállítása http://www.alternativphysik.de/Home/Gravitation/Ritz/ritz.html .
Max Planck 1900-as feltevése – hogy egy róla elnevezett ad hoc állandó, a h, a hatást, vagy az energiát kvantálja és e állandó segítségével magyarázható meg a fekete testek sugárzása spektruma – közvetlen tudományos következménye vezetett Einstein foton feltevéséhez, amit Einstein Lénárd Fülöp fotóelektromos effektus magyarázatára használt fel. De Einstein ezzel nem aratott azonnali elísmertést a kollágák körében, egészen addig, amig Niels Bohr megszerkesztette az atommodelljét Einstein ad hoc foton hipotézisával. Bohr 1922-ben javasolta, hogy Einstein kapja meg visszamenőleg az 1921-es Nobel dijjat, amire fel Bohr az 1922-es dijat nyerte el „az atom szerkezetének, és a belőle kijövő sugárzás kutatásában szerzett érdemeiért”. Einstein fizikája elleni ellenállás nem hallgatott el a Nobel dij ellenére sem. Különösen két Nobel dijas fizikust, Lénárd Fülöpöt és Johnnes Starkot, kell kiemelni mint szóvivőket. Einstein kritikusai különösen elutasították Einstein relativitáselméletét és a kvantummechanikát, mint kevésbé szemléletes elméleteket, amik túl matematikus és túl elméleti munkák. Ök nagyobb súlyt akartak helyezni a kísérleti eredményekre. Lénárd Fülöp 1936-os négy kötetes tankönyve, Deutsche Physik cimmel, összegyüjti, hogy a modern fizika a klasszikus fizikából kell kiinduljon és kísérletekre kell alapuljon, de ez a tankönyv sajnos például az éterelmélet segítségére számít. Azt hogy „az anyag nélküli elektromosság“ és hogy az éter részei kvantumok csak fikció, azt soha nem látta be. Ez világszerte egyáltalán nem járt tudományos támogatással, nem csak azért, mert Fülöp javaslata tudományosan elfogadhatatlan volt, hanem azért is, mert a rasszizmus belekeveredett a tudományos érvek közé. Így Lénárd reformja nem lett nemzetközileg szalonképes és teljesen meg is bukott.
Manapság lehet igaz anekdótákat hallani olyan kutatókról, akik a munkáik alapján tudományosan megalapozottan cáfolják Einstein valamelyik elméletét, és amikor ez napvilágra kerül, a kollégák még a közös ebéden is kikerülik őket. Ezt bevezetőnek szántam rámutatni, hogy milyen mechanizmusok játszanak szerepet, amik a fent említett nagy ellentmondás tudományos feldolgozását egyszerüen lehetlenné teszik. Ha ma valaki azt a tudományos következtetést vonja le, hogy fotok nem léteznek, vagy hogy a tömeg-energia ekvivalencia elv nem érvényes, azt az akadémikus fizikusok egyenesen elmebetegnek néznek. Ílyen témájú munkák elfogadhatatlanok, leközölhetetlenek a fizikai szakfolyóiratokban. Ezek a szakirodalomból egyszerüen ki vannak tíltva. De ha valaki egy munkát akar leközölni és beteszi, hogy a munkája megint Einsteinnek ad igazat, az bizos lehet a publikálásban, akármilyen nyakatekert is a munka. Még azt sem lehet mondani, hogy a tudmányos megítélés kétfél mércét használ, mert csak egy van. Ezt a mechanizmust lehetne tovább osztani-szorozni, de minek? Ezt mindenki a saját bőrén érzi.
Az elmodottak ellenére fel lehet tenni azt a kérdéset, hogy Einstein és az akadémikus fizika helytállóan általánosította-e a klasszikus fizikát? Hogy jól megvizsgálta-e a klasszikus fizika alapjait és hogy helytálló fizikai következtetéseket vont-e le, a kísérleti eredményekkel egyhangban? Itt eleve meg kell különböztetni két egymást kizáró utat, az energétikus fizikát és az atomisztikus fizikát. Az a kérdés most, végig követte-e a tudományos közvélemény mindakét utat?
Meg kell állapítani, hogy nem. A fizika 1900 után CSAK az energétikus fizikát követte. De Ludwig Boltzmann 1906-os öngyilkossága után – ö volt az atomisztikus fizika utolsó nagy reprezentálója – ezt az utat senki sem járta tovább. Boltzmann sem kutatta fel a fizikája alapját annyira, hogy ki tudta volna mutatni, hogy az atomisztikus fizika lenne a helytálló út és az energétikus fizika tudományosan nem követhető.
Én, mint elméleti részecskefizikus fáradságot nem kimélve, kifürkésztem a klasszikus fizika alapjait, amik helytálló általánosításra alkalmasak. Elsőnek azt a feltevést kérdőjelezem meg, hogy minden időpontban meg lehet állapítani a részecskék/testek pontos helyét és sebességét. Nem, nem lehet megállapítani, mert végtelen pontosságú mérések nem léteznek. Így megindokoltan kételkedek Galilei azon hipotézisában is, hogy minden test nehézségi gyorsulása azonos lenne. Továbbá, minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve és zárt fizikai rendszerek nem is léteznek. Maxwell-egyenlete meg arra tanít, hogy az elektromágneses kölcsönhatás c-vel terjed és az elektromágneses mező sebessége független a mezőt kibocsátó részecskék mozgási állapotától. Ez a mező egy nem-konzervatív kölcsönhatást okoz a részecskék között. Mivel az energétikus fizika zárt rendszerkre és konzervatív kölcsönhatásokra épül, már ezek alapján az energétikus út kizárható. Tehát az, hogy energiamegmaradásra lehessen a fizikát építeni és energiakifejezésekből levezethetők lennének a mozgásegyenletek. Így számomra nem csak megkérdőjelezhetővé váltak az energia kvantáltságára alapuló kvantummechanika és a relativitáselméletek, hanem ezek minden további nélküli kiküszöbölése az egyetlen helytálló tudományos következtetés.
De akkor mi vezet a fizikában tovább? Ide a megmaradó elektromos töltések létezését használtam fel, avval a tulajdonsággal együtt, hogy az elektromos elemi töltések nem csak a részecskék egyik fizikai tulajdonságát rögzítik, hanem ezek okozzák egyben az elektromágneses kölcsönhatást is. Ezt én általánosíthatónak találtam és ezt áttettem a gravitációra is http://www.atomsz.com. Bevezettem a megmaradó elemi gravitációs töltéseket, amik az elemi részecskék második fizikai tulajdonságát írják le és amik a gravitációs kölcsönhatást is okozzák. Az elemi gravitációs töltések arányosak az elemi tömegekkel és az elemi gravitációs töltéseknek is két előjele van. Evvel nem csak két legyet ütöttem egy csapásra, azt hogy a gravitáció is be lett vezetve a részecskefizikába és hogy az elektromágnesesség egyesítve van a gravitációval, hanem ezt tekinthető az atomisztikus anyag elmélet tudományos alapjának. Az oszthatatlan és megkülönböztethetetlen elemi részecskék kétféle megmaradó elemi töltése alapozza meg az atomisztikus fizikát, amiben a c-vel terjedö elektomágneses mező és gravitációs mező okozza a kölcsönhatásokat a részecskék között. Ez az elmélet is egy kvantummező elmélet, de itt csak a mezők forrásai kvantáltak. Nem létezik részecske elemi elektromos töltés és elemi gravitációs töltés nélkül. Sikerült egy összefogó és alapvető elméleti munkát megfogalmazni, http://atomsz.com/wp-content/uploads/Covariant-theory-of-electromagnetism-and-gravitation.pdf, ahol a levezetett egyenletek nem csak kitüntetett koordináta rendszerek felhasználásánál, mint az inercia rendszereknél és az egyenletesen gyorsuló rendszereknél érvényesek, hanem a Minkowski tér minden koordináta rendszerében. A munka teljes egészében csak az atomisztikus anyag elmélet alapjaira épült.
Így már nem is az a kérdés, hogy Einstein tevedett-e, mert az energétikus fizika kizárólagos felhasználásával kimutathatóan tévedett. Hanem az, hogy hogyan tudták a fizikusok tizezrei világszerte a szőnyeg alá sörpörni a kísérleti eredményeket, mint példul azt, hogy a testek nehézségi gyorsulása nem is egyetemes https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Vagy azt, hogy a hidrogénatom alapállapota nem az elektron és proton rendszer energétikusan legmélyebb állapota. Nem vette senki észre, hogy a fizika központi problémája nincs megoldva, az hogy honnan is számazik a részecskék/testek tömege és nem ismerte fel senki sem az elfogadott fizika totális krízisét? Sajnos Lénárd Fülöpnek és Johannes Starknak utólag igazat kell adni, olyan tekintetben, hogy a fizika miért nem választotta azt az utat, amit a kísérletek diktálnak. Az éter elmélet egy ugyan olyan fikció mint az energétikus fizika. Én nem hallgatom el megjegyezni, hogy én tudom kik a tudmányos eszefogyottak.
Szász Gyula I., Ingelheim 26.01.2017
- You must be logged in to reply to this topic.