Welcome › Forums › Gravitation › Correspondence about two fundamental experiments (Hungarian) › Reply To: Correspondence about two fundamental experiments (Hungarian)
Kézenfogva kell az elméleti fizikusokat vezetni 27.03.2017
Tisztelt Fizikus Kollégák!
Ùgy látszik az elméleti fizikusokat kézenfogva kell vezetni, hogy megértsék a hatás-integrált, a Lagrange függvényt http://atomsz.com/covariant-theory/, ami a véges Minkowski térben, {x} ={ct,r}ϵΩ, Lorentz invariánsan van felállítva. Ez az új Lagrange függvény különbözik a monogen rendszerektöl https://en.wikipedia.org/wiki/Monogenic_system, és a holonom kényszerfeltételektöl https://en.wikipedia.org/wiki/Holonomic_constraints.
A hatás-függvény egy valószinüségsürüség funkciónál és nyolc általánosított koordinátától ψi*, ψi,, i=e,p,P,E és két c-vel terjedö folytonos vektor-mezötöl A(em)ν(x), A(g)ν(x) függ. A ψi* és ψi-k mellett, a vektor-mezöket is mint általánosított koordinátáknak kell felfogni. A részecskék mint valószinüség-áramsürüségek
ji(n) ν(x) = c (ψi*(x) ψi(x))
mennek be a Lagrange-sürüségbe. A részecskék csatolása a mezökhöz a részecskék elemi töltésein keresztül,
qi = {±e}, gi = {±g me, ±g mP}
történik
Lkölcsönhatás(x) = + (Σ qi ji(n) ν(x)) A(em)ν(x) – (Σ gi ji(n) ν(x)) A(g)ν(x).
A kinétikus valószinüségsürüségre ezt a Lorentz invariáns kifejezést használtam fel
Σi=e,p,P,E mic(∂ν ji(n) ν(x)).
A mezök leírására be kellett venni még a Faraday tenzorokat, F(em)νμ(x), F(g)νμ(x) is a Lagrange-sürüségbe. A Lagrange-sürüség három részböl áll, a részecskék kinetikus kifejezéséböl, a töltés nélküli mezökböl és a részecskék és a mezök csatolásából. A Lagrange-sürüség az általánosított koordinátákon kívül csak az általánosított koordináták elsö differenciáljait tartalmazza.
A mozgásegyenletek levezetésére a Hamilton elv felhasználásánál még mellékfeltételeket és határfeltételeket is figyelembe kell venni a formalizmusban.
A mezök mellékfeltételei onnan származnak, hogy a mezök c állandóval terjedenek. Ezeket a feltételeket
∂ν A(em) ν(x)) =0,
∂ν A(g) ν(x)) =0,
Lorenz feltételeknek nevezték el a fizikusok.
A négy megmaradó és oszthatatlan részecskék, i=e,p,P,E, ezeket a folytonotossági egyenleteket teljesítik
∂ν ji(n) ν(x) = 0, i=e,p,P,E,
amik egyben az is jelentik, hogy a részecskék száma egy véges V térfogatba, csak úgy tud megváltozni, ha a térfogat S felületén a részecskék ki és be áramlanak. Temészetesen ezen részecskék fizikai tulajdonságai, qi és gi, is megmaradnak, tehát ezekre is érvényesek a folytonotossági egyenletek, a megmaradási törvények. A részecskék megmaradási törvénye Lagrange multiplikátorok fellépését idézik elö a részecskék mozgásegyenleteiben. A részecskék elemi töltései, qi és gi, kvantált töltések és ez a formalizmus egy új kvantumeméletet rögzit, ami lényegesen különbözik a fizikában eddig használt kvantumelmélettöl, ami az energia kvantálásán alapul. A Planck állandónak, a h-val jelölt fizikai mennyiségnek, tehát az új kvantumelméletben egy Lagrange multiplikátor szerepe jut.
Az új kvantumelmélet nagyon általános fizikai feltevéseket préselt magába:
– Minden mérés csak véges tér-idö tartományokban van elvégezve.
– Mivel végtelen pontos mérések nem léteznek, nem is lehet a részecskék pontos helye és sebessége ismeretét felhasználni. A hiányzó kezdöfeltéleket négy komponensü Dirac spinorok helyettesítik, a γν mátrixokkal.
– A mezök c állandóval történö terjedése független a részecskék mozgási állapotától.
– Négyféle megmaradó és oszthatatlan elemi részecske, i= e,p,P,E, létezik és ezeknek kétféle megmaradó fizikai tulajdonsága, qi és gi, van.
– Az elemi töltések qi és gi, azon kívül, hogy ezek az i= e,p,P,E részecskéket fizikailag jellemzik, ezek okozzák a kétféle folytonos mezöt A(em)ν(x), A(g)ν(x), ezek okozzák a kölcsönhatást.
A két utolsó feltétel az anyag atomisztikus fizikáját definálja. A Lagrange funkciónál nem egy energia kifejezés: a mezök nem-konzervatív mezök a töltések jelenétében.
Ilyen féle variáció-elvet a fizika eddig nem használt fel a mozgásegyenletek levezetésére. Lánczos Kornél sem, a The Variational Principles of Mechanics-ban (1970).[2][3]
Eredmények, http://atomsz.com/wp-content/uploads/Covariant-theory-of-electromagnetism-and-gravitation.pdf :
A levezetett mozgásegyenletek kovariáns egyenletek, tehát érvényesek a Minkowski-tér minden koordinátarendszerében.
Az elektromágneses mezö, A(em)ν(x), mozgásegyenlete a jól ismert Maxwell egyenlet.
A gravitációs mezö, A(g)ν(x), mozgásegyenlete új, és szerkezetileg megegyzik a Maxwell egyenlettel.
A részecskék mozgásegyenletei is újak. Ezek, kifejezve a ψi spinorokkal, elsö rangú differenciál egyenletek és Lagrange muliplikátorokat tartalmaznak.
Nincsen semmi szükség az energia kvantálására, sem a Schrödinger egyenletre, de még a tér-idö meggörbítésére sem a gravitáció magyarázatánál.
A múlt század elejétöl kifejlesztett energétikus, modern fizika nem helytálló fizikai alapokra volt építve. Helyette az atomisztikus fizika adja meg a természeti jelenségek helytálló leírását. A két elmélet egymást kizárja és kísérletekkel el is lett döntve, melyik a helytálló:
– A testek nehézségi gyorsulása nem egyetemes.
– A hidrogén alapállapota, 13.6 eV energiánál, nem a proton-elektron rendszer energétikusan legalacsonyabb állapota.
Galilei UFF-feltevését el kell vetni. Newton gravitációs elméletét meg ki kell egészíteni, a gravitációs kölcsönhatást elemi gravitációs töltések okozzák.
Tisztelettel,
Szász Gyula I.