Welcome › Forums › Gravitation › Crises of particle physics › Reply To: Crises of particle physics
Tisztelt Fizikus Kollégák!
Nem csak a “tömeg” problémája megoldatlan a fizikában, hanem az anyag és a kölcsönhatások szétválasztása is. A fizika eddig nem tudott helytállóan egyetlen-egy mozgásegyenletet sem levezetni (ha elnézünk Maxwell ad-hoc próbálkozásától az elektromágneses mező mozgásegyenlete felállításánál), pedig az lenne a fizika egyik főfeladata, hogy időben jóslásokat tudjon levezetni a fizikai eseményekre. A jelenlegi fizika időbeli jóslásai a jövőbe, és vissza a múltba, nem érnek egy fabatkát sem. Ennek az az oka, hogy a fizika nem értette meg, mi az anyag és mik a kölcsönhatások az anyag összetevöi között.
Le a kalappal a sok kiváló kísérletező kutató elött, de ők is mindig csak véges tér-idő tartományokban végzik a munkájukat és a kísérleteik mindig mérési hibákkal vannak ellátva. Miért nem reflektáltak az elméleti fizikusok kellö módon erre a hatás-integrál felállításánál, a hatáselv megfogalmazásánál? Maupertius, Euler, Lagrange és Hamilton munkái ismertek. Ezek a munkák abból az érzésből lettek elvégezve, hogy az Univerzum tökéletessége megkíván egyfajta gazdaságosságot és nem fér össze semmilyen energiapazarlással. Már itt kinyílik az út a fizikában egy zsákutca felé. → “A természetes mozgás olyan kell legyen, ami valamilyen mennyiséget minimalizál.” Hát ez, kérem szépen, nem egy általánosan érvényes alapelv a fizikában!
Az Univerzum gazdaságossága ugyan megkívánja hogy a hatás-integrál stacionáris kell hogy legyen, de ez nem egy minimum-elv. A Hamilton elv felhasználása, ami az Euler-Lagrange-féle mozgásegyenletekhez vezet, egy sokkal általánosabb hatás-integrál felállításánál is müködik. Ráadásul a határ- és a mellék-feltételeket is figyelembe kell venni, külön-külön a kölcsönhatást okozó mezőkre és a részecskékre, http://www.atomsz.com. A Hamilton-féle rendszerek (energiamegmaradás!) nem jelentenek fizikai valós dinamikai rendszereket, már azért sem, mert a kölcsönhatások nem-konzervatívak az anyag jelenlétében és zárt fizikai rendszerek nem léteznek. Ezen túl nem a részecskék mozgási trajektóriája meghatározása a főcél, hanem egy olyan függvény, ami le tudja írni a részecskék mozgását, mint valószinüségsürüséget a véges tér-idő tartományokban. Ez egy cseppet sem akarja Lagrange útmutató munkáját lekicsinyíteni, csak megjegyzi, hogy ő sem a legáltalánosabb megfogalmazást választotta, mint amire a fizikában szükség van.
Már az itt leírottak fényjelzik, hogy hogyan és miért csúszott el a fizika. Hogy miért került a fizika, mint tudomány, krízisbe. A krízist még felerősíti a praktikált peer-review rendszer, ami nem enged olyan munkákat nyilvánosságra hozni, amik az egész fizikát joggal megkérdőjelezik. Már a tudományos publikációs orgánok szerkesztöségei kiveszik maguknak az a jogot, hogy elutasítják azokat a kritizáló munkákat, amik nem felelnek meg “az elfogadott fizika standardjainak”. Így a fizika idővel átváltozott hittanná. A tudományos közönség vérkeringésébe nem kerülnek be igazi alapvetö munkák.
Tisztelettel,
Szász Gyula I.
Schrödinger például megkisérlete az egyenlete átfogalmazását „relativisztikus“ esetre, de nem lett eredményes. Persze Schödinger rossz fizikai alapfeltevésekböl indult ki, így nem csoda, hogy nem is sikerülhetett neki.
Szász