Welcome › Forums › Gravitation › Crises of particle physics › Reply To: Crises of particle physics
A fizika krízise és az elfogadott fizika megoldatlan „tömeg“ problémája.
________________________________________
Gyula Szasz 13. September 2016 um 13:37
An: Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>, and hungarian physicists
A fizika krízise és az elfogadott fizika megoldatlan „tömeg“ problémája.
Összefoglalom, hová jutott el az elfogadott fizika 400 év után a “tömeg” magyarázatával és összevetem ezt az atomisztikus fizikával.
Galilei, Newton óta, a múlt század elejéig, egész természetesen a fizika az hitte, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos, mg = mi. De ezt semmilyen fizikai elmélet se nem magyarázta meg, se nem cáfolta. Kísérletileg Bessel és Eötvös inga mérési eredményei ezt alátámasztották. Einstein, Galileire hivatkozva, 1907-ben kijelentette a gyenge ekvivalencia elvet. Hraskó Péter, Fizikai Szemle 1998/9. 283 http://www.epa.hu/00300/00342/00105/hrasko.html. Ez az elv az általános relativitás elv konceptuális alapja. Einstein és az elfogadott fizika szerint, nem kell a kétfajta tömeget megkülönböztetni, vagyis az egyik tömeg felesleges. Einstein eliminálta a súlyos tömeget a gravitációs elméletében: Einstein kidobta a súlyos tömeget a fizikából.
A speciális relativitás elméletben Einstein 1905-ben azt állította fel, hogy a tömeg ekvivalens az energiával, amiben az elfogadott fizika a mai napig hisz. Ez az energétikus fizika non-plusz-ultrája és Einstein csak a tehetetlen tömeggel foglalkozik tovább. De senkinek nem tünt fel, hogy a speciális relativitás elmélet nem magyarázza meg, mi is a testek nyugalmi (tehetetlen) tömege, mi(v=0).
Az elfogadott fizika mai álláspontja az, hogy a gyenge ekvivalencia elv, mg = mi, és a tömeg-energia-ekvivalencia, E = mc^2, érvényes, de nem tudja megmagyarázni a nyugalmi (tehetetlen) tömeget, mi(v=0), a súlyos tömeget, mg, meg elminálta a gravitáció elméletböl. Ennek az a következménye, hogy a gravitáció nincs beépítve a részecskefizikába és a kvantumgravitáció kérdése is megoldatlan. Ez zsákutcát jelentett a fizika fejlödésében. Magyarul mondva, ez a fizika krízisét idézte elö. Ezen a hipotétikus Higgs-bozon sem változtat semmit, ami csak azért lett bevezetve, hogy megmagyarázza, honnan ered a részecskék tömege.
Az axiómatikus, atomisztikus anyag elméletem http://www.atomsz.com az elsö és eddig egyetlen olyan fizikai elmélet, ami tisztázni tudta a „tömeg“ fogalmát: Le tudta vezetni, mi a nyugalmi tehetetlen tömeg, mi(v=0), és mi a súlyos tömeg, mg. Az új elméletem nem használja sem Einstein speciális relativitás elméletét, sem az általános relativitás elméletét. Az anyag atomisztikus elméletében a relativitás fogalma kimerül abban, hogy a fizikában csak a részecskék egymás közötti relativ távolsága és relatív sebessége a mérvadó, de ezeket sohasem lehet pontosan megmérni és megadni. Itt inerciális rendszerek nem játszanak semmilyen szerepet. Természetesen, a c-vel összevetett relatív sebesség is fontos, de ezt sem lehet pontosan megadni, mert a sebesség mérése mindig kísérleti hibával jár. A v sebességgel növekedö tehetetlen tömeggel, mi(v), meg az a probléma, hogy a nyugvó tehetetlen tömegböl, mi(v=0), kell kiíndulni. De ezt csak az atomisztikus fizika tudta egy képlettel megadni
mi(v=0) = (NP + NE)∙mP +(Ne + Np)∙me –E(kötés)/c^2 ≥ 0,
az elemi tömegekkel, mP, me , az elemi részecskék számával, Ni és a részecskék kötési energiájával, E(kötés). A részecskék kötését meg a c-vel terjedö kölcsönhatások okozzák. Az energiamennyiség, E(kötés), kisugárzódik a kötés alatt. Ennek semmi köze a tömeg-energia ekvivalencia elvhez, E = mc^2: Az elemi tömegek, az mP és az me, nem ekvivalensek az energiával. Ha egy összetett részecske c-t megközelítö sebességgel mozog, akkor a kötési energiája meg fog változni. Puff neki, az összetett részecske szét fog esni az ezt alkotó stabil elemi részecskékre, ha a sebessége megközelíti a c-t! Mindenesetre a kötési energia, E(kötés)/c^2, mindig kisebb marad, mint a stabil elemi részecskék össztömege.
A stabil elemi részecskék létezésére alapított atomisztikus anyag elméletem megmagyarázta az összetett testek/részecskék súlyos tömegét is
mg = |(NP – NE)∙mP +(Np –Ne)∙me| ≥ 0,
ami lehet nulla (a neutrínóknál). Ez a képlet a megmaradó elemi gravitációs töltésekböl, gi = {± g∙mp, ± g∙me}, ered, ahol G = g^2/4π az egyetemes gravitációs állandót jelenti. A gravitáció egyetemessége kimerül abban, hogy az elemi gravitációs töltések arányosak az elemi tömeggel, de a gravitáció nem egyetemes tömegvonzás (és nem is a tér-idö görbülése okozza a gravitációt a tömegek körül). Az elemi gravitációs töltések segítségével, amik a gravitációt okozzák, a gravitáció is be lett építve a részecskefizikába, az elektromágnetizmus mellé, és megoldódott a kvantumgravitáció problémája is.
A stabil elemi részecskékböl összetett testek kétfajta tömege, mi(v=0) és mg, különbözik, ami könnyen kimérhetö a testek eltérö szabadesésével, vákuumban és az elektromágnetizmus elhanyagolása mellett https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Galileinek nem volt igaza, amikor a testek szabadesése egyetemességét feltétezte, Newton meg nem tudta kimérni a kétfajta tömeg különbségét.
Az egész fizikát elöröl kell elkezdeni felépíteni, amire az axiómatikus és atomisztikus anyag elmélet egy kitünö lehetöséget ad, de ez teljesen ellentmond Einstein tér-idö-anyag-energia-gravitáció felfogásának.
Szász Gyula I.