Crises of particle physics

Welcome Forums Gravitation Crises of particle physics

This topic contains 8 replies, has 1 voice, and was last updated by  Gyula Szász 6 months, 3 weeks ago.

Viewing 9 posts - 1 through 9 (of 9 total)
  • Author
    Posts
  • #688

    Gyula Szász
    Moderator

    Crises of particle physics.

    Betr.: Der Spiegel, 34/2016, Analyse; Teilchenphysik in der Krise von Johann Grolle

    „Ein Jahr lang haben Physiker am Cern bei Genf ihre riesige Teilchenschleuder LHC mit maximaler Energie betrieben. Auf Ihrer Fachkonferenz in Chicago haben nun verkündet, was sie bisher gefunden haben: nichts.“

    Sehr geehrter Herr Grolle,

    Ihr Artikel trifft die Wahrheit auf den Kopf: die Teilchenphysik ist in der Krise.
    Man kann nicht, bei noch so hoher Energie, neue Teilchen erzeugen. Meine neue Atomistisch Theorie http://www.atomsz.com beweist es. CERN ist in der Tat ein Milliarden-Grab.

    Mit freundlichen Grüßen,
    Gyula I. Szász

    #689

    Gyula Szász
    Moderator

    Gyula Szasz 3. September 2016 um 14:36
    An: Johann.grolle@spiegel.de

    Sehr geehrter Herr Grolle,

    was die Physiker von CERN auf ihrer Fachkonferenz in Chicago verkündet haben – nämlich, dass sie trotz sehr hoher Energien bei LHC bisher nichts gefunden haben – ist nur die Spitze des Eisbergs. Nicht nur die Teilchenphysik ist in der Krise, sondern auch die Kernphysik – siehe die Erfolglosigkeit des Kernfusion-Reaktors ITER – und auch die Astrophysik. Die Astrophysiker stellten fest, dass die Physik nur ca. 5 % der sichtbarer Materie zu beschreiben vermag und über 95% aus Dunkler Materie + Energie weiß sie nichts. Als objektiver und aktiver Teilnehmer der wissenschaftlichen Szene – ich bin Teilchenphysiker – kann ich mir seit geraumer Zeit des Eindrucks nicht verwehren, dass die Physik als Ganzes auf das falsche Pferd gesetzt hat.

    Deswegen habe ich 2005 ein wissenschaftliches Buch veröffentlicht, Physics of Elementary Processes; Basic Approach in Physics and Astronomy, ISBN: 963 219 791 7, in dem ich auf einer gänzlich neuen Grundlage eine neue Physik entwickelt habe, die man am treffendsten mit der Atomistischen Theorie der Materie bezeichnen kann. Neuere Arbeiten sind auf dem Net http://www.atomsz.com. Das Buch ist im Cerberus Verlag, Budapest, erschienen, weil ein Senior Editor eines großen internationalen Verlages mir mitteilte, „Wir anerkennen, dass Sie aus ganz anderen physikalischen Grundlagen heraus die zentralen Fragen der Physik angehen und auch Lösungen gefunden haben, wir veröffentlichen jedoch das Buch erst dann, wenn Ihr Thema in aller Munde ist.“ Dass meine wissenschaftliche Idee offen in Fachkreisen diskutiert wird, warte ich bis heute immer noch, obwohl ich eine Quantenfeldtheorie entwickelt habe, die den Elektromagnetismus und die Gravitation vereinigt. Vielleicht ist der größte Hemmschuh bei der Akzeptanz, dass in meiner Theorie nur die Quellen der Wechselwirkungsfelder gequantelt sind, und nicht die Wechselwirkungen an sich. Bei der Ablehnung der Veröffentlichung meiner Arbeiten tritt immer wieder derselbe Satz auf „Die Arbeit berücksichtigt nicht die anerkannten Standards der Physik.“ Ich habe aber gerade “die anerkannten Standards der Physik“ einer Revision unterzogen, und da ich diese Standards für fehlerhaft gefunden habe, habe ich sie durch neue ersetzt und neue Prognosen erhalten. Ich konnte z.B. erklären was die Materie und was Massen von Teilchen sind, was die bis jetzt akzeptierte Physik nicht in der Lage war zu klären.

    In der bis jetzt praktizierten Physik habe ich buchstäblich nichts verschont. Ich habe auch einen offenen Brief an die Physikerkollegen mit dem Titel Why is a new beginning in physics necessary? geschrieben, was voraussichtlich im September dieses Jahres –allerdings nicht in einem Mainstream Magazin, weil Nature es abgelehnt hat – erscheinen wird. Nach meinem Dafürhalten ist die Krise der ganzen Physik nur dadurch zu bewältigen, dass man zurückgeht bis in das 17. Jahrhundert und bereits die Gesetze von Newton und Galilei, wegen anders gearteten experimentellen Ergebnissen, abgeändert werden müssen, siehe mein Lecture https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc.

    Zum Schluss vermerke ich, dass ich die bisher entwickelte Physik für eine wissenschaftliche Religion halte, in der man Vieles glauben muss, ohne experimentelle Nachweise.

    Wenn Sie bei Ihren zukünftigen Publikationen bei dem prekären Thema „Krise der Physik“ bleiben wollen, bin ich gerne bereit Sie mit Ratschlägen wissenschaftlich und bei Recherchen zu unterstützen. Die Fortsetzung würde sich lohnen, da Physik die grundlegendste aller Naturwissenschaften ist.

    Mit freundlichen Grüße,
    Gyula I. Szász

    #690

    Gyula Szász
    Moderator

    A fizika krízise és az elfogadott fizika megoldatlan „tömeg“ problémája.
    ________________________________________
    Gyula Szasz 13. September 2016 um 13:37
    An: Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>, and hungarian physicists

    A fizika krízise és az elfogadott fizika megoldatlan „tömeg“ problémája.

    Összefoglalom, hová jutott el az elfogadott fizika 400 év után a “tömeg” magyarázatával és összevetem ezt az atomisztikus fizikával.

    Galilei, Newton óta, a múlt század elejéig, egész természetesen a fizika az hitte, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos, mg = mi. De ezt semmilyen fizikai elmélet se nem magyarázta meg, se nem cáfolta. Kísérletileg Bessel és Eötvös inga mérési eredményei ezt alátámasztották. Einstein, Galileire hivatkozva, 1907-ben kijelentette a gyenge ekvivalencia elvet. Hraskó Péter, Fizikai Szemle 1998/9. 283 http://www.epa.hu/00300/00342/00105/hrasko.html. Ez az elv az általános relativitás elv konceptuális alapja. Einstein és az elfogadott fizika szerint, nem kell a kétfajta tömeget megkülönböztetni, vagyis az egyik tömeg felesleges. Einstein eliminálta a súlyos tömeget a gravitációs elméletében: Einstein kidobta a súlyos tömeget a fizikából.
    A speciális relativitás elméletben Einstein 1905-ben azt állította fel, hogy a tömeg ekvivalens az energiával, amiben az elfogadott fizika a mai napig hisz. Ez az energétikus fizika non-plusz-ultrája és Einstein csak a tehetetlen tömeggel foglalkozik tovább. De senkinek nem tünt fel, hogy a speciális relativitás elmélet nem magyarázza meg, mi is a testek nyugalmi (tehetetlen) tömege, mi(v=0).
    Az elfogadott fizika mai álláspontja az, hogy a gyenge ekvivalencia elv, mg = mi, és a tömeg-energia-ekvivalencia, E = mc^2, érvényes, de nem tudja megmagyarázni a nyugalmi (tehetetlen) tömeget, mi(v=0), a súlyos tömeget, mg, meg elminálta a gravitáció elméletböl. Ennek az a következménye, hogy a gravitáció nincs beépítve a részecskefizikába és a kvantumgravitáció kérdése is megoldatlan. Ez zsákutcát jelentett a fizika fejlödésében. Magyarul mondva, ez a fizika krízisét idézte elö. Ezen a hipotétikus Higgs-bozon sem változtat semmit, ami csak azért lett bevezetve, hogy megmagyarázza, honnan ered a részecskék tömege.

    Az axiómatikus, atomisztikus anyag elméletem http://www.atomsz.com az elsö és eddig egyetlen olyan fizikai elmélet, ami tisztázni tudta a „tömeg“ fogalmát: Le tudta vezetni, mi a nyugalmi tehetetlen tömeg, mi(v=0), és mi a súlyos tömeg, mg. Az új elméletem nem használja sem Einstein speciális relativitás elméletét, sem az általános relativitás elméletét. Az anyag atomisztikus elméletében a relativitás fogalma kimerül abban, hogy a fizikában csak a részecskék egymás közötti relativ távolsága és relatív sebessége a mérvadó, de ezeket sohasem lehet pontosan megmérni és megadni. Itt inerciális rendszerek nem játszanak semmilyen szerepet. Természetesen, a c-vel összevetett relatív sebesség is fontos, de ezt sem lehet pontosan megadni, mert a sebesség mérése mindig kísérleti hibával jár. A v sebességgel növekedö tehetetlen tömeggel, mi(v), meg az a probléma, hogy a nyugvó tehetetlen tömegböl, mi(v=0), kell kiíndulni. De ezt csak az atomisztikus fizika tudta egy képlettel megadni

    mi(v=0) = (NP + NE)∙mP +(Ne + Np)∙me –E(kötés)/c^2 ≥ 0,

    az elemi tömegekkel, mP, me , az elemi részecskék számával, Ni és a részecskék kötési energiájával, E(kötés). A részecskék kötését meg a c-vel terjedö kölcsönhatások okozzák. Az energiamennyiség, E(kötés), kisugárzódik a kötés alatt. Ennek semmi köze a tömeg-energia ekvivalencia elvhez, E = mc^2: Az elemi tömegek, az mP és az me, nem ekvivalensek az energiával. Ha egy összetett részecske c-t megközelítö sebességgel mozog, akkor a kötési energiája meg fog változni. Puff neki, az összetett részecske szét fog esni az ezt alkotó stabil elemi részecskékre, ha a sebessége megközelíti a c-t! Mindenesetre a kötési energia, E(kötés)/c^2, mindig kisebb marad, mint a stabil elemi részecskék össztömege.
    A stabil elemi részecskék létezésére alapított atomisztikus anyag elméletem megmagyarázta az összetett testek/részecskék súlyos tömegét is

    mg = |(NP – NE)∙mP +(Np –Ne)∙me| ≥ 0,

    ami lehet nulla (a neutrínóknál). Ez a képlet a megmaradó elemi gravitációs töltésekböl, gi = {± g∙mp, ± g∙me}, ered, ahol G = g^2/4π az egyetemes gravitációs állandót jelenti. A gravitáció egyetemessége kimerül abban, hogy az elemi gravitációs töltések arányosak az elemi tömeggel, de a gravitáció nem egyetemes tömegvonzás (és nem is a tér-idö görbülése okozza a gravitációt a tömegek körül). Az elemi gravitációs töltések segítségével, amik a gravitációt okozzák, a gravitáció is be lett építve a részecskefizikába, az elektromágnetizmus mellé, és megoldódott a kvantumgravitáció problémája is.
    A stabil elemi részecskékböl összetett testek kétfajta tömege, mi(v=0) és mg, különbözik, ami könnyen kimérhetö a testek eltérö szabadesésével, vákuumban és az elektromágnetizmus elhanyagolása mellett https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Galileinek nem volt igaza, amikor a testek szabadesése egyetemességét feltétezte, Newton meg nem tudta kimérni a kétfajta tömeg különbségét.

    Az egész fizikát elöröl kell elkezdeni felépíteni, amire az axiómatikus és atomisztikus anyag elmélet egy kitünö lehetöséget ad, de ez teljesen ellentmond Einstein tér-idö-anyag-energia-gravitáció felfogásának.

    Szász Gyula I.

    #691

    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Fizikus Kollégák!

    Nem csak a “tömeg” problémája megoldatlan a fizikában, hanem az anyag és a kölcsönhatások szétválasztása is. A fizika eddig nem tudott helytállóan egyetlen-egy mozgásegyenletet sem levezetni (ha elnézünk Maxwell ad-hoc próbálkozásától az elektromágneses mező mozgásegyenlete felállításánál), pedig az lenne a fizika egyik főfeladata, hogy időben jóslásokat tudjon levezetni a fizikai eseményekre. A jelenlegi fizika időbeli jóslásai a jövőbe, és vissza a múltba, nem érnek egy fabatkát sem. Ennek az az oka, hogy a fizika nem értette meg, mi az anyag és mik a kölcsönhatások az anyag összetevöi között.

    Le a kalappal a sok kiváló kísérletező kutató elött, de ők is mindig csak véges tér-idő tartományokban végzik a munkájukat és a kísérleteik mindig mérési hibákkal vannak ellátva. Miért nem reflektáltak az elméleti fizikusok kellö módon erre a hatás-integrál felállításánál, a hatáselv megfogalmazásánál? Maupertius, Euler, Lagrange és Hamilton munkái ismertek. Ezek a munkák abból az érzésből lettek elvégezve, hogy az Univerzum tökéletessége megkíván egyfajta gazdaságosságot és nem fér össze semmilyen energiapazarlással. Már itt kinyílik az út a fizikában egy zsákutca felé. → “A természetes mozgás olyan kell legyen, ami valamilyen mennyiséget minimalizál.” Hát ez, kérem szépen, nem egy általánosan érvényes alapelv a fizikában!

    Az Univerzum gazdaságossága ugyan megkívánja hogy a hatás-integrál stacionáris kell hogy legyen, de ez nem egy minimum-elv. A Hamilton elv felhasználása, ami az Euler-Lagrange-féle mozgásegyenletekhez vezet, egy sokkal általánosabb hatás-integrál felállításánál is müködik. Ráadásul a határ- és a mellék-feltételeket is figyelembe kell venni, külön-külön a kölcsönhatást okozó mezőkre és a részecskékre, http://www.atomsz.com. A Hamilton-féle rendszerek (energiamegmaradás!) nem jelentenek fizikai valós dinamikai rendszereket, már azért sem, mert a kölcsönhatások nem-konzervatívak az anyag jelenlétében és zárt fizikai rendszerek nem léteznek. Ezen túl nem a részecskék mozgási trajektóriája meghatározása a főcél, hanem egy olyan függvény, ami le tudja írni a részecskék mozgását, mint valószinüségsürüséget a véges tér-idő tartományokban. Ez egy cseppet sem akarja Lagrange útmutató munkáját lekicsinyíteni, csak megjegyzi, hogy ő sem a legáltalánosabb megfogalmazást választotta, mint amire a fizikában szükség van.

    Már az itt leírottak fényjelzik, hogy hogyan és miért csúszott el a fizika. Hogy miért került a fizika, mint tudomány, krízisbe. A krízist még felerősíti a praktikált peer-review rendszer, ami nem enged olyan munkákat nyilvánosságra hozni, amik az egész fizikát joggal megkérdőjelezik. Már a tudományos publikációs orgánok szerkesztöségei kiveszik maguknak az a jogot, hogy elutasítják azokat a kritizáló munkákat, amik nem felelnek meg “az elfogadott fizika standardjainak”. Így a fizika idővel átváltozott hittanná. A tudományos közönség vérkeringésébe nem kerülnek be igazi alapvetö munkák.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    Schrödinger például megkisérlete az egyenlete átfogalmazását „relativisztikus“ esetre, de nem lett eredményes. Persze Schödinger rossz fizikai alapfeltevésekböl indult ki, így nem csoda, hogy nem is sikerülhetett neki.

    Szász

    #693

    Gyula Szász
    Moderator

    A fizika krísise = Einstein fizikája

    Einstein megpróbálta a fizika probémáit energétikus módon megoldani és a ma elfogadott fizika kizárólag ezt követte, ami a fizika krísiséhez vezetett.
    A fizika krísise onnan olvasható le, hogy a CERN fizikusai nem találtak semmi újat nagy energiánál, az ITER fúziós reaktor hosszú és nagy erölködések ellenére nem müködik (és sohasem fog müködni), és az asztofizikusok meg csak a világmindenség ca 5%-át ismerték fel mint látható anyagot, a többi 95%-a megmagyarázhatatlan Sötét Anyag + Sötét Energia.
    Evvel szemben az axiómatikus, atomisztikus anyag elmélet http://www.atomsz,com ilyen problémákkal nem csak nem küzd, hanem ezeket meg is magyarázza.
    A most elöállott ellentét emlékeztet Ludwig Boltzmann kontroverz tudományos vitájára Machhal és Ostwalddal és Boltzmannak ad igazat: a Világmindenség fizikailag létezö stabil elemi részecskékböl van felépítve és ezek fizikai tulajdonságai okozzák a c-vel terjedö kölcsönhatásokat közöttük.
    Szász Gyula I.

    #695

    Gyula Szász
    Moderator

    Schrödinger például megkisérlete az egyenlete átfogalmazását „relativisztikus“ esetre, de nem lett eredményes. Persze Schödinger rossz fizikai alapfeltevésekböl indult ki, így nem csoda, hogy nem is sikerülhetett neki.
    Szász

    #696

    Gyula Szász
    Moderator

    Az inernet tele van Einstein fizikáját cáfoló tartalmakkal, de az akadémikus fizika ezeket a mai napig ignorálja. A relativitáselmélet kritikája irodalmáról egy könyvtárat lehetne feltölteni.
    Az akadémikus fizika kizárta magát Einstein fizikáját kritizáló munkák elöl. Ez nem felel meg a tudományos kutatás etikájának.
    Einstein fizikája ellen irányuló kritikák ugyan részkritikák, de a teljességükben ezeket komolyan kell venni ezeket.

    Én a fizikai alapokból kiindulva egy teljesen más fizikát fogalmaztam meg mint Einstein, az atomisztikus fizikát.

    A stabil elemi részecskéknek, e, p, P és E-nek, a nyugvó tehetetlen tömegük, mji(v=0) azonos a súlyos tömegükkel, mjg. A súlyos tömeg meg arányos az elemi részecskék elemi gravitációs töltésükkel, gj = {± g∙me, ± g∙mP}. Az összetett részecskék nyugvó tehetetlen tömege meg különbözik a súlyos tömegétöl.

    Sem a gyenge ekvivalencia elve, sem a tömeg-energia ekvivalenciája Einsteinnek nem igaz.

    A tömeghiányról

    A magfizikában egy m tömegü atommag tömeghiánya Δm igy van definiálva

    Δm(mag fizika) = Z mP + N mN – m

    https://de.wikipedia.org/wiki/Massendefekt. Hát, kérem szépen, a magfizika ezen képlete rossz!!

    Elöször is a magfizikában mindig a nyugvó tehetetlen tömegröl van mindig szó, másodszor a neutron is összetett részecske N =(P,e,p,e). A fenti képletbe az instabil neutron nyugvó tehetetlen tömegét teszik be a magfizikusok. De neutronnál is fellép tömeghiány

    ΔmN = mP + 3∙me – mN.

    úgy hogy az lesz a fenti egyenletböl

    Δm(mag fizika) = Z mP + N∙(mp +3∙me – ΔmN) –m.

    Csak azt nem tudni még, mit csinálnak a magfizikusok az atomhéjban lévö elektronokkal?

    Nem akarom tovább csigázni az érdeklödök idegét, az elektromosan semleges atomra, aminek m a nyugalmi tehetetlen tömege, ez a helytálló tömeghiány képlete

    Δm(atomisztikus fizika)=(Z+N)∙(mP+me) + 2∙N(e,p)∙me – m = A∙(mP+me)+2∙N(e,p)∙me – m,

    ahol az N(e,p) az (e,p)-párok száma a magban. Most aztán lehet tényleg azt állítani, hogy

    E(kötés) = Δm(atomisztikus fizika)∙c^2,

    és ez az energiamennyiség kisugárzódott az 2∙(A + N(e,p)) elemi részecskék kötésénél.
    Magfizikusok figyelemében: Az összes fenonenologikusan ismert kötési energia adataitokat ki kell javítani!

    A súlyos tömegre, mg = A(mp – me), vonatkoztatott tömeghiány, az egy egész más téma. A szabadesésnél ez a relatív tömeghiány

    Δm(UFF) = (mg – m)/A
    megy bele a gyorsulások eltérésébe.

    A testek eltérö nehézségi gyorsulása és a relativ tömeghiány

    A testek elérö nehézségi gyorsulásában a súlyos és a tehetetlen tömeg aránya lép fel,

    mg(test)/mi(test).

    Ha felhasználjuk ezt a kifejezést

    mi(test) = mg(test)(1 – (mg(test) – mi(test)/mg(test)) = mg(test) (1 – Δ(test))

    és azt, hogy a test súlyos tömege meg arányos a protonok számával, NP:

    mg(test) = NP (mP – me),

    akkor

    mg(test)/mi(test) = 1/(1 – Δ(test)) ≈ 1 + Δ(test),

    lesz a testek eltérö nehézségi gyorsulása aránya

    a(test) ≈ a0 (1 + Δ(test)).

    Itt felhasználtuk, hogy a Δ(test) kicsi az egyhez viszonyítva. Továbbá ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy protonra számítva az atomok kötési energiája a testben több nagyságrenddel kisebb, mint protonok kötési enegiája az atommagban, akkor felhasználhatjuk G. Audi, A.H. Wapsta, Nuclear Physics, A598, 409 (1995) isotop tömeg tabelláját és kikapjuk hogy a testek relatív tömeghiánya

    -0.109% (hidrogén) < Δ(test) < +0.784% (56Fe izotóp).

    Ez azt jelenti, hogy egy hidrogénból álló test majdnem 0.9%-kal kisebb nehézségi gyorsulással esik, mint egy vasból álló test. Ezeket az aránylag nagyon eltérö nehézségi gyorsulátokat könnyen ki lehet mérni vákuumban és külsö elektromágneses zavarás nélkül https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc.

    A testek eltérö nehézségi gyorsulása egyben alátámasztja az anyag atomisztikus elméletét, és azt hogy a c-vel terjedö gravitációs mezöt A(g) ν(x) a stabil elemi részecskék, e, p, P és E, elemi gravitációs tötései, gi = { ±g∙mP, ±g∙me} okozzák http://www.atomsz.com . A Földön létezö testek csak protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak. Galileinek nem volt igaza amikor feltételeze a testek egyetemes szabadesését. http://nol.hu/archivum/archiv-421628-232073

    Szász Gyula I.

    #698

    Gyula Szász
    Moderator

    Einstein logikai hibái a „tömeg“ felfogásában

    Einstein 1905-ben az következtette a speciális relativitás elmélete keretén belül, hogy a kötési energia/c^2 tömeg deffektusnak megfelel meg. (Einstein, Albert: Ist die Trägheit eines Körpers von seinem Energieinhalt abhängig? In: Annalen der Physik. Band 323, Nr. 13, 1905, S. 639–643)

    A speciális relativitás elmélete feltétele az, hogy a testekre nem hat külsö erö,

    0 = F = mi(test) a(test) és a(test) = 0,

    ezért a testek nem változtatják meg a sebességüket. De ez nem enged meg semmilyen következtetést levonni a tehetetlen tömegre. Különösen a speciális relativitás elmélet nem mond ki semmit sem a testek nyugvó tehetetlen tömegéröl, mi(test,v=0). Így a tehetetlen tömeg csökkenése a kötés alatt, semmi esetre nem jelenthet tömeg-energia-ekvivalenciát.

    Einstein a speziális relativitás elméletében nem foglalkozott a gravitációval, mint külsö erövel. Így nem foglalkozott a súlyos tömeggel, mg(test).

    1907-ben Einstein, Galilei feltevésére, hogy a testek szabadesése egyetemes (UFF), felállitotta a gyenge ekvivalencia elvet, ami azt jelentené, hogy a testek nyúgvó tehetetlen tömege azonos a súlyos tömegével, mi(test,v=0) = mg(test), függetlenül a test összetételétöl. De a szakirodalomban hiányoznak ejtökísérletek az UFF igazolására különözö anyagokkal, vákuumban és külsö elektromágneses zavarás nélkül. Ezért az UFF csak egy tudományos feltevés, mindenféle kísérleti ellenörzés nélkül.

    Logikailag az UFF-et nem lehet sem a fizika egyik alaptételének venni, se nem lehet ezt továbbvezetö elméletekre felhasználni, mint pl. az általános relativitás elméletre. Kísérleti eredmények https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc azt mutatják, hogy az UFF feltevés nem érvényes és már 10^-5-ös pontosságú relativgyorsulások kimérése döntést hoz.

    Einstein tudományos logikai hibát követett el a gyenge ekvivalencia elv megfogalmazásával és a tömeg-energia ekvivalencia elv kijelentésével is.

    Szász Gyula I.

    #746

    Gyula Szász
    Moderator

    A letter to Hungarian Colleagues about crisis in physics.

    Tisztelt Kollégák!
    Az atom a filozófiában valaminek – például a térnek, az idönek, a folytonotosságnak, vagy az anyagnak – a valamilyen szempontból való elemi, tovább már nem osztható egységeit jelenti (atomosz görögül „oszthatatlan”). A fizikában ezeket elemi részecskéknek nevezzük. Az “atom” a fizikában éppen a folytonotosság ellentéte. Persze nem a kémiai atomok az oszthatatlanok, hanem csak az elemi részecskék. Az oszthatatlan elemi részecskék nem kölcsönhatás nélküli golyóbisok a semmit nem tartalmazó tér-idöben, mint ahogyan ezt az ógörög filzófusok tartották, hanem az elemi részecskék kölcsönhatnak minden másik elemi részecskével. Most jön az én meglátásom: az elemi részecskéknek csak megmaradó fizikai tulajdonságuk van és egyben ezek a megmaradó fizikai tulajdonságok okozzák a kölcsönhatást az elemi részecskék között. Ez egy nagyon fontos fizikai alapgondolat, az egész fizikai tudományt erre fel lehet építeni. Ehhez még csak azt kell hozzávenni, hogy a kölcsönhatások terjedése állandó c sebességü és független az elemi részecskék mozgási állapotától.
    Ezt az energétikus fizika nem tudta felrajzolni, hiába is kvantálta az energiát és hiába is vezette be a tömeg-energia ekvivalencia elvet. Aztán hogyan is maradna meg az energia a természetben? Még a precíz kezdöfeltételek feltevése sem érvényes. Ráadásul minden mérés véges tér-idö tartományban van elvégezve. A begyepesedett agyú tudósok, akik az energétikus fizikát veszik alapul, nem vettek maguknak fáradtságot elmenni a fizika alapjáig. (Bocsánat a “begyepesedett agyú” kifejezésért, de találóbb jelzöt nem találtam.) A klasszikus fizika általánosításánál két egymást kizáró út áll a rendelkezésre, az energétikus és az atomisztikus lehetöség. A tudósok 1900 óta csak az energétikust követték, de mivel az energiamegmaradás természetellenes, a kifejleszett modern fizika nem más mint csak kitaláció. Miért természetellenes az energiamegmaradás? Mert egymástól izolált és zárt rendszereket kezel. Ilyen rendszerekkel viszont nem lehet a természetet leírni. A begubózodott és begyepesedett agyú tudósok meg még észre sem vették, hogy evvel a fizikai tudomány teljes krízisét idézték elö.
    Én az atomisztikus utat követtem de lassan nem látom értelmét a helytelen energétikus fizika mítosza ellen küzdeni. A begyepesedett agyú tudósok csak az energétikus fizikán keresztül gondolkoznak. Csak a saját ostobaságaikat hozzák nyilvánosságra és csak ilyen munkákat olvasnak a fizikai folyóiratokban, mert a szekesztöségek is csak ilyen munkákat fogadnak el. A peer review rendszer meg kiszür minden tudományosan megindokolt és kritikus munkát az energétikus fizika ellen. A tudósok felelösége a fejlödés (?) Hát ezen csak nevetni tudok. Nálam a fejlödés az egyszerüsítés lehetösége kihasználása. Az egyszerüsítés négyféle elemi részecske létezése feltevéséhez vezetett, amiknek kétféle elemi töltése van. Az elemi töltések nemcsak a részecskék fizikai tulajdonságát szögezik le, hanem egyben a kölcsönhatásokat is okozzák. Két fundamentális kölcsönhatást ismerünk, az elektromágnesességet és a gravitációt. Az elemi töltések ezeket a kölcsönhatásokat okozzák.
    A mellékelt dolgozatom ezt az egyszerüsítést foglalta egy fizikai elméletbe. A fizikusoknak nagy problémát okozott az állítólagos hullám-részecske dualizmus. A kölcsönhatások CSAK HULLÁMOK. Fotonok nem is léteznek. A részecskék valószinüség sürüségét is ugyan egy hullámféle egyenlet szabályozza, de AZ ELEMI RÉSZECSKÉK MARADNAK RÉSZECSKÉK. Ezek oszthatatlan és megkülönbözhetetlen építökövei az univerzumunknak. Hátramarad még választ adni, miért létezik csak négyféle elemi részecske, miért van ezeknek csak kétféle elemi töltése és miért terjed a kölcsönhatás c-vel. De ezekre az alapkérdésekre a fizikán belül választ nem találunk.
    Tisztelettel, Szász Gyula I.

    Covariant theory of electromagnetism and gravitation.pdf
    483K

Viewing 9 posts - 1 through 9 (of 9 total)

You must be logged in to reply to this topic.