A Fizika Új Axiómarendszere (Hungarian, subitted in Fizikai Szemle)

Welcome Forums Gravitation A Fizika Új Axiómarendszere (Hungarian, subitted in Fizikai Szemle)

This topic contains 11 replies, has 1 voice, and was last updated by  Gyula Szász 2 months ago.

Viewing 12 posts - 1 through 12 (of 12 total)
  • Author
    Posts
  • #789

    Gyula Szász
    Moderator

    A Fizika Új Axiómarendszere (Hungarian, subitted in Fizikai Szemle)

    Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com> 14. April 2017 um 10:42
    An: szerkesztok@fizikaiszemle.hu
    Cc: Fizika <fizika@titkarsag.mta.hu>

    Tisztelt Szerkesztőség!
    Megkérem a szerkesztőséget, hogy hozza a Fizikai Szemlében nyivánosságra a mellékelt levelemet az új fizikai axiómarendszeréről. A munkám megérthető módon közli, még a fizikában nem nagyon járatos olvasók számára is, hogy Kepler, Galilei és Newtontól elkezdve ki kell a fizikát javítani. Szerintem ezt nem szabad a fizikát müvelők elött eltítkolni, hogy el tudjanak gondolkodni a természet helytálló leírásán.
    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    Answer from editor:
    Az új fizikai axiómarendszere leközlése
    ________________________________________
    János Lendvai <jlendvai@caesar.elte.hu> 14. April 2017 um 11:52
    Antwort an: lendvai@metal.elte.hu
    An: Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com>
    Tisztelt Szász Úr!

    A Fizikai Szemléhez beküldött írásai a fizika egyes alapelveinek teljes félreértéséről tanúskodnak, sem részletesebb bírálatra sem közlésre nem méltóak.

    Kérem, hogy a jövőben “axiómarendszerének” ügyében ne terhelje a Fizika Szemle elektronikus postafiókját.

    Tisztelettel:

    Lendvai János
    szerkesztő

    My answer:
    Tisztelt Lendvai János szerkesztő!

    Megkérem ismertesse a fizika azon alapelveit, ami ellen az „axiómarendszerem“ teljes félreértésről tanúskodik és akiket nem analízáltam a beküldött írásomban. Az írásomban szereplő fizika alapelveit tudományosan kritizáltam, ami nem csak megengedett a fizikában, hanem kötelezö is. Ez nem félreértés, emiatt nem lehet az írásomat elutasítani!

    Mellékelem a Fizikai Szemle alapszabályát:
    Fizikai Szemle 2006/3.
    SZERZŐINK FIGYELMÉBE
    A Fizikai Szemle hangsúlyozottan szakmai tudományos ismeretterjesztő folyóirat, melyben egy ma végzett fizikus vagy tanár szakos kolléga számára érthető módon kapnak helyet a fizika és a rokon tudományok legújabb eredményei, valamint a fizikatörténettel és -tanítással foglalkozó értékes írások. A Szemle beszámol továbbá a fizikusok és fizikatanárok számára érdekes hazai és külföldi hírekről, eseményekről és könyvújdonságokról is. A fenti cél érdekében tesszük közzé szerzőinknek tartalmi és formai követelményeinket.
    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    The new axiom system:

    Új fizikai axiómarendszer bevezetése a tehetetlenség fizikai csapdája és más a fizikában fellépő rendellenességek miatt.

    A klasszikus fizikát Newton törvényei szabták meg:
    Newton axiómái:
    1.) A tehetetlenség törvénye.
    Minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során.
    2.) A dinamika törvénye
    Egy pontszerű test a gyorsulása azonos irányú a testre ható F erővel, nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan arányos a test m tömegével.

    3.) A hatás-ellenhatás törvénye
    Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat.

    4.) Az erőhatások függetlenségének elve
    Ha egy testre egy időpillanatban több erő hat, akkor ezek együttes hatása megegyezik a vektori eredőjük hatásának vonalával. Ez törvény azt jelenti, ha egy m tömegű testen az F1 erő egymagában a1 gyorsulást hoz létre, és az F2 erő szintén egymagában a2 gyorsulást hoz létre, akkor az F1 erő által létrehozott a1 gyorsulás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy az F2 erő hat-e a testre vagy sem, és fordítva.

    Ezek mellett a 17. századtól Galileitől származó

    5.) A szabadesés egyetemessége (az UFF-feltevés)
    A nehézségi gyorsulás a g, az a gyorsulás, mellyel a Föld nehézségi erőterében szabadon eső tárgy a leveg ő ellenállását figyelmen kívül hagyva mozogna. A szabadésés egyetemessége (az UFF- feltevés) azt mondja ki, hogy minden testnek, függetlenül a nagyságától, formájától és összetététöl, ugyanaz a nehézségi gyorsulása.

    és a 19. századból származó

    6.) Az energiamegmaradás elve
    Az energiamegmaradás azt állítja, hogy egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad. Más szavakkal az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni. A modern fizikában minden energia tömeget is kifejez, és minden tömeg az energia egy formája.

    elfogadott fontos fizikai alaptörvények lettek.

    A fizika alapját, részben a mai napig, Newton statikus gravitációs törvénye dominálja. Az UFF-feltevés összefügg Newton gravitáció törvényével és az mondja ki, hogy minden test súlyos tömege, mg(test), ugyanakkora, mint a tehetetlen tömege, mi(test), vagyis

    mg(test) = mi(test).

    A súlyos tömeg a gravitációban lép fel, a “tehetetlen tömeg” meg a dinamika törvényéből ered.

    A 19. század végén felfedezett klasszikus elektrodinamika (Maxwell-egyenlet) nem építődött be a fizika alapelveibe.

    A klasszikus fizika abból indult ki, hogy végtelen pontos mérések léteznek. Vagyis a testek, helye, sebessége, és a gyorsulása is, mindig (vagy legalábbis bizonyos időpontokban) végtelen pontosan megfigyelhetők. Innen ered a pontos kezdőfeltételek feltevése ismerete (a testek pontos helye és sebessége ismerete).

    A 19./20. századfordulónál új kísérletek eredményei (a fekete testek sugárzása spektruma, fényelektromos effektus, a gerjeszett atomok diszkrét színképe, stb.) nem lettek megmagyarázhatók a klasszikus fizika alapelveivel. Ezért a fizikusok, megtartva a klasszikus fizika eleveiből, ami csak lehetett, új elvekhez folyamodtak. Elsőnek, megtartva az energiamegmaradása elvét, az energia kvantálását vezették be ( Max Planck, Albert Einstein, Niels Bohr) a Planck állandó, h, segítségével, E = h∙ν. A kvantumelmélet kifejlesztése végén, Wolfgang Heisenberg szükségesnek találta a testek pontos helye és sebessége ismerete feladását és a Planck állandóra alapozottan a határozatlansági elvet vezette be. De visszamaradt az a feltevés, hogy egy bizonyos időpontban egy mikroszkópikus rendszer kvantumállapota pontos ismerete feltételezhető. A Planck állandó fizikai jelentősége tisztázatlan maradt.

    1905-ben Albert Einstein, a speciális relativitáselméletre hivatkozva, kiterjeszette az energiamegmaradása elvét a tömegre is és bevezette a tömeg-energia ekvivalencia elvet, E = m∙c2. Ez alapján az energia és a tömeg mindig egymásba átszámíthatóvá vált.

    1916-ban Albert Einstein, a szabadesés egyetemességére hivatkozva, az általános relativitáselméleten belül, a gravitációt a tér-idő görbülésével magyarázta meg a tömegek körül. Ez a magyarázat a gravitációnál és az elektrodinamikánál szétválasztotta a tér-idő szerkezetét. Ez tudományosan nem elfogadható.

    A fizikai alapelvek összessében még sem vezettek például arra a magyarázatra, hogy honnan erednek a részecskék tömegei. A fizika ezen központi kérdése a mainapig megválaszolatlan maradt. Ezen az sem változtat semmit, hogy a fizikusok a legújabb időben a feltételezett Higgs-részecske/mező létezését használják fel a tömeg magyarázatára.

    Összegezve a mai, a modern fizika állását, ki kell jelenteni, hogy a fizikában a két fundamentális kölcsönhatás, a gravitáció és az elektromágnesesség, nincsen egyesítve és a mikroszkópikus fizika és a gravitáció által dominált asztrofizika között egy mély tudományos szakadék huzódik.

    A fizika tudományos továbbjutásáért én a fizika eddigi összes alapelveit alaposan és kritikusan górcső alá vettem.

    Egy új fizikai axiómarendszer

    A fenti alaptörvények helyett, a kísérleti eredmények alapján és ezeket figyelembe véve, én egy új axiómarendszert állítottam fel:

    Négy pontszerü stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.
    – Az elemi részecskéknek két megmaradó elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP}, i = e, p, P, E.
    – Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
    – A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.

    A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
    – Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
    – Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

    Az axiómarendszer magába hordja az elektromágnesesség és a gravitáció egyesítése törekvését. Az új axiómarendszer egy teljesen új képet ad az Univerzumunkról http://atomsz.com/covariant-theory/. Az axiómarendszer nem tartalmazza sem az UFF-feltevést, sem az energiamegmaradást, de ellentmondásmentes és általánosított fizikai alapokra van helyezve. Az új fizikai rendszer stabil elemi részecskék létezésére alapul, amik kétféle elemi töltések hordozói és ezek az elemi töltések okozzák a c-vel terjedő kölcsönhatásokat a részecskék között. De az elemi részecskék helye és sebessége sohasem ismerhető pontosan. Az elemi részecskék az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E). Az eltont a fizika „anti-protonnak” keresztelte el. Az elemi elektromos töltések, a qi-k, okozzák az elektromágnesességet és az elemi gravitációs töltések, a gi-k, meg a gravitációt. Az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π, az me és az mP az elektron és a proton elemi tömege. Az elemi tömegek nem változtathatók át energiáva és Newton statikus gravitációs törvényét is ki kellett egészíteni. A c-vel terjedő kölcsönhatások nem-konzervativak és a hatás-integrál öt természeti állandótól függő valószinüség-sürüség funkciónal. A hatás-integral nem energiakifejezés. Az idézett munkám általánosított formában tartalmazza a részecskék és az elektromágneses és a gravitációs mezők dinamikája levezetését a véges Minkowski térben. Az új fizikai axiómarendszer a fizika eddigi összes alapelveit kijavitotta, és ez az axiómarendszer az anyag atomisztikus elméletét foglalja magába. Minden test a négyféle elemi részecskéből áll, még a neutrínók is.
    Sokat gondolkodak a fizikusok arról, pl. hogy Newton abszolút euklideszi tér és az abszolút idő felfogását fel kellett adni és a kölcsönhatások c-vel történő terjedése miatt a tér-időt össze kellett kapcsolni a Minkowski-térben (Lorentz, Poincaré, Minkowski). Ez már magában a klasszikus fizika alapja teljes új értelmezését vonja maga után, pl. Newton négy axiómáját is analízálni kellett, ki kellett javítani és általánosítani kellett. De ki kellett egészíteni Newton statikus gravitációs elméletét is. Magyarul mondva, az egész fizika felépítését teljesen előről kellett elkezdeni. http://atomsz.com/wp-content/uploads/LettersInfiniteEnergy129black.pdf

    Itt én most elsőnek Newton első axiómájához szólok hozzá, a tehetetlenség megfogalmazásához, az inerciarendszerekhez, mert ezeket a fizika egészen a mai napig használja és Einstein is használta.

    Inerciarendszereket több okból lehetetlen fizikailag megszerkeszteni:
    – Kölcsönhatásmentes térrész az univerzumban nem létezik.
    – Mivel végtelen pontosságú mérések nem léteznek, egyenes vonalú egyenletes mozgást fizikailag nem lehet megállapítani.
    – A pontszerü részecskékkel például nem lehet bizonyos időpontokban, egyenlő távolságokban diszkrét pontokat fizikailag fixálni.
    – A tehetetlen tömeget nem lehet a tehetetlenségi törvénnyel definiálni, ebből a törvényből nem lehet a tehetetlen tömeget levezetni.

    Magyarul mondva, a tehetetlenség axiómája, az inerciarendszerek felhasználása, a fizikában a tudománytalansággal határos; semmi esetre sem általánosítható. Lorentz transzformációk sem közvetíthetnek fizikailag nem-használható inerciarendszerek között. Lásdd pl. Ernst Mach rosszul értelmezett kritikáját a tehetetlenség és az abszolút tér fogalma között. Én ezt a tehetetlenség fizikai csapdájának nevezem. Tisztán megfogalmazva, a testek tehetetlenségének semmi köze sincs a tér fogalmához és az inerciarendszerekhez. A tér-idő összekötése a véges Minkowski térben, a kölcsönhatások c-vel történő tejedésével függ össze, a Minkowski tér úgymond ezt testesíti meg.

    Már a klasszikus fizikában is Newton dinamika törvénye tartalmazza a „tehetetlen tömeget”; a tehetetlen tömeget csak a dinamika törvénye definiálja. Ez általánosítható is és a testek tehetetlen tömege függ a test sebességétöl is a c-hez viszonyítva. A testek (nyugalmi) tehetetlen tömege lényegben különözik a gravitációban fellépő súlyos tömegtől, a testek súlyos tömege megmarad. De nem csak emiatt kellett változtatni Newton statikus mozgásegyenletén a gravitációs mezőben, hanem azért is mert Newton egyenlete csak azonos előjelü gravitációs töltések esetében érvényes.

    Kedves Fizikus Kollégák, gondolják át a kritikámat az inerciarendszerek használata ellen: Akkor belátják, hogy a speciális relativitáselmélet, ami tisztán inerciarendszerekkel foglalkozik, nem tud semmit sem kimondani a tehetetlen tömegről, úgyhogy az E = m∙c2 reláció, a tömeg-energia-ekvivalencia elv, fizikailag érvénytelennek tekinthető.

    Most forduljuk a testek súlyos tömege és a nyugalmi tehetetlen tömege, (v/c <<1), kísérletekben feltünő tulajdonsága felé.

    Kepler Rj3/Tj 2 = const törvénye

    Kedves Csillagászok!

    Ugye az Rj 3/Tj 2, a Kepler harmadik törvénye, arányos a bolygók súlyos tömege és a tehetetlen tömege törtjével

    Rj 3/Tj 2 = const∙mg(bolygó j)/mi(bolygó j).

    Itt az Rj alatt a bolygók pályája nagytengelyét és Tj a bolygók keringési idejét jelentik. De az Rj 3/Tj 2 -et csak a klasszikus fizika felfogása (Kepler törvényei) tartja állandónak minden bolygónál, mert ez ellentmond a megfigyeléseknek. Természetesen, a Nap és a bolygók relatív tömege le van szeparálva. A bolygóink Rj 3/Tj 2 értékei eltérését a csillagászati megfigyelések adják meg, https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc. Az Uránusz és a Mars R3/T2 értéke például 0.15%-kal különbözik.
    Kedves Csillagászok, miért söpörtétek Kepler 3. törvénye ezt a különbséget a szönyeg alá és miért csak a Merkur perihélium anormális precesszióját vettétek eltérésnek a newtoni gravitációs elmélettől?

    Az új axiómarendszer szerint, és tételezzük fel hogy a bolygók elektromosan semlegesek és nem tartalmazzák az eltonokat, akkor a bolygók súlyos tömege

    mg(bolygó) = N∙(mP – me)

    a nyugalmi tehetetlen tömeg meg, tehát ha v/c <<1,

    mi(bolygó) = N∙(mP + me) + 2 Np me – E(kötés)/c2,

    ahol az N és az Np a protonok és pozitronok száma, mP és me a proton és az elektron elemi tömege, az E(kötés) a részecskék kötési energiája a bolygóban és c a fénysebesség. Nyívánvalóan a bolygók kétfajta tömege különbözik. A testek relatív tömeghiánya, ∆(test), amit a testek v/c <<1 sebességére érvényes,

    mg(test)/mi(test) = 1 + ∆(test),

    e határok

    – 0.109% (hidrogénatom) < ∆(test) < + 0.784% (56Fe izotóp)

    közötti ingadozását fenomenologikusan ismerjük is, attól függően, milyen a test izotóp összetétele. Ez magyarázatot ad a bolygóink 0.15%-os eltéréseire is Kepler harmadik törvényétől. A 17. századból eredő Galilei UFF-feltevése tehát fizikailag nem lehet érvényes és fizikailag nem is általánosítható, mert a testek súlyos tömege különbözik a (nyugalmi) tehetetlen tömegétől. Ez Einstein margójára is íratott: a gravitációt elemi gravitációs töltések okozzák és nem a tér-idő defomációja okozza a tömegek körül. A magyarázat arra is megvan, miért nem tudta pl. Eötvös Loránd a torziós inga kísérleteivel kimutatni a kétfajta tömeg különbségét: Az elektromágneses zavarás közbe játszott.

    Galilei a 17. században kiértékelhető ejtőkísérleteket nem tudott elvégezni és biztosan nem ejtett testeket a pisai ferdetoronyról. Galilei lejtőn út-idő diagrammot használt a gyorsulás kimérésére, innen extrapolált a szabadesésre. Én 2004. június 21.-én a brémai ejtőtorony vákuumcsövében ejtőkísérletet végeztem el és az út-idő diagrammból 10-5-ös pontossággal tudtam különböző testek relatív gyorsulását kimérni és Galilei UFF-feltevését falszifikálni http://www.atomsz.com. Az ejtőkísérleteim folytatását a gravitációs fizikusok bírósági döntéssel megtíltották. A mainzi bíróság az LMU dekánja szakvéleményét fogadta el, aki (tévesen) arra utalt, hogy a testek súlyos és a tehetetlen tömege mindig azonos.

    A newtoni mozgástörvény

    erő = tömeg x gyorsulás,

    sehol sem szerepel Newton Principiájában, csak úgy hogy „a mozgásváltozása arányos a hatóerővel és azon egyenes írányban történik, amely írányban az erő hat”. Ez nem éppen az „erő = tömeg x gyorsulás” törvény, ez valószinüen Eulertől ered.

    Ha fel is tételezzük, hogy két gravitációs töltést, G1 és G2, hordozó test relatív távolságát, r =|(r1 –r2)|, precízen ismerjük, és ha a két test mozgását és a gravitáció c-vel történő sebességét elhanyagoljuk, még akkor is ez a test1 helytálló mozgásegyenlete

    mi(test1) a(test1) = mg(test1) (1 + ∆(test1)) a(test1) = – G1 G2r/4πr3.

    Továbbá, Newton statikus gravitációs egyenlete csak akkor lép fel, ha a gravitációs töltések, Gi = ± g mg(test i), előjele azonos, de ekkor is a test1 súlyos és a tehetetlen tömege különbözik.

    A statikus erő törvény 1/r2-tulajdonsága ellenére a természetben szingularitások nem lépnek fel. Nagyon kicsi távolságokban ugyanis nem érvényesek a statikus erő törvényére alkalmazott közelítések. Fekete Lyukak tehát nem léteznek, de kíszámítható a maximális tömegsürüség, kb. 10-24 g/cm3-nek. Csillagászati távolságokban illusztrálva a gravitációt, a Napról a gravitációs mező kb. 8.3 perc alatt ér el a Földre, a Föld meg megközelítőleg 30 km/cm-es sebességgel mozog a napkörüli pályáján.

    Kunklúzió

    A fizika energiamegmaradása elve tudományosan elutasítandó azért, mert zárt fizikai rendszerek nem léteznek és a kölcsönhatások nem-konzervatívak. Az energia nem kvantált, hanem csak a részecskék elemi töltései kvantáltak. A Planck állandó csak a részecskék mozgásegyenleteiben lép fel, mint Lagrange multiplikátor, az elemi részecskék megmaradása miatt. Ebből eredően megállapíthatjuk, hogy fotonok a természetben nem léteznek. Például a gerjeszett atomok instabil részecskerendszerek, amik elektronjai folytonos energia kisugárzással, 10-10 – 10-4 s alatt vesztik el a kötési energiájukat. Galilei UFF-feltevése sem érvényes mert a részecskék/testek súlyos és a nyugalmi tehetetlen tömege különbözik. Ezek a tömegek az elektron és a proton elemi tömegeivel kifejezhetők. A testek tömege egy levezethető fizikai mennyiség; az elemi tömegek nem változtathatók át energiáva. Az új axiómarendszerre alapított fizikai elmélet egyesítette az elektromágnesességet a gravitációval a véges Minkowski térben. A gravitáció is be van építve a részecskefizikába, mint a részecskék közötti kölcsönhatás. De a részecskefizika nem tudja a kétfajta tömeget kimérni, mert az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás mindig együtt lép fel és az elektromágnesesség a gravitációt a részecske reakciókban elnyomja. A részecskefizika csak a tehetetlen tömeget méri, ez függ a részecskék sebességétől. Ennek ellenére, az összetett részecskéknek különbözik a súlyos tömege és a nyugalmi tehetetlen tömege és a részecskék súlyos tömege mindig megmarad. Az összetett részecskék súlyos és tehetetlen tömege az ezeket felépítő elemi részecsék elemi tömegeiből kiszámíthatók, nincs szükség pl. a Higgs-részecskékre. Továbbá, nincs semmilyen fizikai indok más fundamentális kölcsönhatást feltételezni, mint az elektromágnesességet és a gravitációt.

    Ingelheim, 2017. április 14.-én
    Szász Gyula I.

    #790

    Gyula Szász
    Moderator

    Hogyan néz ki Einstein fizikája cáfolata?

    Először is azon nem kételkedik senki sem, hogy a Hertz sugárzánál ez elektron megmarad és a sugárás c sebességgel elhagyja az anyagot.

    A gerjeszett atomoknál is hasonló a helyzet: az atomokba lévö részecskék megmaradnak, amikor a diszkrét rezgésszámú sugárzás c-vel elhagyja az atomot. A gerjesztett atomok instabil részecskerendszerek 10^-10 – 10^-4 s-os élettartammal.

    A fényelektromos jelenségnél, ahol a kiszabadított, kezdetben kötött elektron mozgási energiája megközelítőleg így függ a besugárzott fény rezgésszámától
    Ekin = hν – W,
    ahol W a kilépési munka. A h meg az a misztikus állandó, amit Max Planck 1900-ban ad hoc bevezetett a fekete testek sugárzása magyarázatára. De ez még sem jelenti a fotonok létezését, és ezt már Lenárd Fölöp és Jonannes Stark is sejtette. De abban az időben nem, és most sem tudják a fizikusok megfogalmazni a relativisztikus dinamikát.

    Elég az hozzá hogy Niels Bohr javaslatára Einstein 1922-ban visszamenőleg 1921-re megkapta a Nobel díjat, ő meg a 1922-as dijat kasszírozta be a foton lézetése feltételezéséért. Vagyis ezek a fizikusok elfogadtatták a fotonok létezését és kiszúrták a többi fizikus szemét. Niels Bohr hagyta az elektronokat ugri-bugrálni a gerjeszett atomokban és h (νi – νj) energiájú fotonokat kibocsátani. Tehát Bohr elfogadtatta a fizikusokkal az energia és az elektromágneses mező kvantálását. A relativisztikus dinamika helyes megfogalmazása http://atomsz.com/covariant-theory/ viszont kimutatta, hogy a Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és csak a részecskék mozgásegyenletében lép fel.

    Továbbá a testek tehetetlen tömege, mi(test), nem ekvivalens az energiával. Ez
    E(test,kötés) = (Σ elemi tömegek – mi(test)) c^2,
    nem jelenti a tömeg-energia-ekvivalenciát, az E = mc^2-et. Albert Einstein 1905-ben összetéveztette a tehetetlenséget az energiával és ezt a tévedését eladta a többi fizikusoknak.

    Továbbá 1915-ben Einstein az hitte, hogy a testek súlyos tömege, mg(test), azonos a tehetetlen tömeggel
    mg(test) = mi(test).
    Ez nem igaz, mert
    mg(test) /mi(test) = 1 + ∆(test),
    és a testek relativ tömeghiány: – 0.109% (hidrogénatom) < ∆(test) < +0.784% (56 Fe izotóp). https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc

    A gravitációt nem a tér-idő görbülése okozza a tömegek körül, hanem a gravitációt is elemi töltések, gi = {±g me, ±g mP} okozzák és a gravitáció is egy c-vel terjedő négyes vektor-mező, A(g)ν(x), a véges Minkowski térben. Az egyetemes gravitációs állandó meg G = g^2/4π. Ha valaki kételkedik a proton létezésében, mint stabil elemi részecske, az nem veszi figyelembe, hogy a proton bomlása nem lett sohasem megfigyelve és hogy a proton élettartama nagyobb mint 10^33 év.

    Einstein teljes fizikája cáfolva van, de a 17. századból erdő Kepler-Galilei-Newton féle gravitációs elmélet is ki van javítva. Az egész 20. században elfogadott fizika cáfolva van. A relativisztikus dinamika meg meg van fogalmazva. http://www.atomsz.com

    Szász Gyula I.

    #791

    Gyula Szász
    Moderator

    A relativisztikus dinamika megfogalmazása

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Én abból indulok ki, hogy a kölcsönhatások c-vel terjednek, tehát a tér-idő szerkezete Minkowski féle. Az emléletemben minden kifejezés kovariáns a Minkowski térben, vagyis minden kifejezés érvényes a véges Minkowski tér minden koordinátarendszerében.

    Evvel összefügg egy fontos megállapításom: Nem használom Einstein speciális és általános relativitáselméletét. Nem használom az inerciarendszereket és az egyenletes gyorsulással mozgó koordianátarendszereket. Az én elméletem kifejezései minden koordinátarendszerben érvényesek.

    Nálam, Einstein relativitáselméletei helyett, két más relativitáselv veszi át a fizikai szerepet: Az egyik a részecskék relatív mozgásával függ össze, a részecskék egymás közötti relatív pozicójával és a relatív sebességével. A másik a részecskék relatív mozgásával függ össze a c-hez képest. Ezek teljesen más relativitáselvek, mint az Einsteiné voltak.

    Ezek alapján sikerült nekem egy relativisztikus kvantummezőelméletet megfogalmazni, de ahol csak a mezők forrásai kvantáltak az elemi töltésekkel ( = fizika új axiómarendszere) és amiből a fizikában először sikerül a relativisztikus dinamikát helyesen levezetni http://atomsz.com/covariant-theory/ .

    Evvel a relativisztikus dinamikával a neutrínóktól elkezdve, az atommagokon és az atomok elektronhéjain keresztül, a galaxisok relatív mozgásáig, minden a világmindenségben fellépő fizikai rendszer relativisztikusan kezelhető. Ez egy világszenzáció!

    Ennek a nyivánosságra hozását akarja a Fizikai Szemle szerkesztősége megakadályozni a fizikát müvelők elött?

    Tiszelettel,
    Szász Gyula I.

    #792

    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Az energiamegmaradási elvvel és a szabedesés egyetemessége feltevéssel nem lehet relativiszitikus dinamikát levezetni. Az elfogadott fizika nem is tudta a relativisztikus dinamikát megfogalmazni.

    Tiszelettel,
    Szász Gyula I.

    #793

    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Az elfogadott fizika követői nem tudták a relativisztikus dinamikát levezetni, mert elfogadták ezeket a fizikai alapelveket:

    Newton axiómái:

    1.) A tehetetlenség törvénye.
    Minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során.

    2.) A dinamika törvénye
    Egy pontszerű test a gyorsulása azonos irányú a testre ható F erővel, nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan arányos a test m tömegével.

    3.) A hatás-ellenhatás törvénye
    Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat.

    4.) Az erőhatások függetlenségének elve
    Ha egy testre egy időpillanatban több erő hat, akkor ezek együttes hatása megegyezik a vektori eredőjük hatásának vonalával. Ez törvény azt jelenti, ha egy m tömegű testen az F1 erő egymagában a1 gyorsulást hoz létre, és az F2 erő szintén egymagában a2 gyorsulást hoz létre, akkor az F1 erő által létrehozott a1 gyorsulás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy az F2 erő hat-e a testre vagy sem, és fordítva.

    Ezek mellett a 17. századtól Galileitől származó

    5.) A szabadesés egyetemessége (az UFF-feltevés)
    A nehézségi gyorsulás a g, az a gyorsulás, mellyel a Föld nehézségi erőterében szabadon eső tárgy a leveg ő ellenállását figyelmen kívül hagyva mozogna. A szabadésés egyetemessége (az UFF- feltevés) azt mondja ki, hogy minden testnek, függetlenül a nagyságától, formájától és összetététöl, ugyanaz a nehézségi gyorsulása.

    és a 19. századból származó

    6.) Az energiamegmaradás elve
    Az energiamegmaradás azt állítja, hogy egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad. Más szavakkal az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni. A modern fizikában minden energia tömeget is kifejez, és minden tömeg az energia egy formája.

    Ezek mellé az energia kvantáltságát, a kvantummezőelméletet és Einstein gravitációs elméletét fogadták el.

    De ezek az elvek egészen mások, mint a fizika új axiómarendszere:

    Négy pontszerü stabil elemi részecske, e, p, P és E, létezik.

    – Az elemi részecskéknek két megmaradó elemi töltése van, qi = {±e}, gi = {±g∙me, ±g∙mP}, i = e, p, P, E.
    – Az elemi töltések okozzák a kölcsönhatást is.
    – A kölcsönhatás c-vel terjed és a kölcsönhatás terjedése független a részecskék mozgási állapotától.

    A fizikai mérésekkel kapcsolatban figyelembe kell venni hogy
    – Végtelen pontosságú mérések nem léteznek.
    – Minden mérés véges tér-idő tartományban van elvégezve.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    #796

    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Az energiamegmaradási elvvel és a szabedesés egyetemessége feltevéssel nem lehet relativiszitikus dinamikát levezetni. Az elfogadott fizika nem is tudta a relativisztikus dinamikát megfogalmazni.

    A fizikailag létező részecskékre alapuló Új Fizika, ami egy atomisztikus fizika, nem is olyan új. Már John Dalton, Amedeo Avogadro, Joseph L. Gay-Lussac és a 20. század eljén Ludwig Boltzmann is foglalkozott az atomisztikus fizikával. https://www.mozaweb.hu/Lecke-FIZ-Fizika_10-Fizikatorteneti_attekintes-99854 . De ezekkel ellentétben, vagyis inkább ezeket általánosítva, az Új Fizikám az elemi részecskek közötti kölcsönhatásokat is kezeli és a relativisztikus dinamikát levezeti.
    Boltzmann idejében a kísérleti információ még nem volt olyan fejlett, hogy több különböző fizikai részecske létezését ki tudta volna mutatni. Ezért Boltzmann csak a statisztikus megfogalmazásig, a kinetikus gázelméletig, jutott el, kitünő eredményekkel.

    Érdekes, hogy a fizikusok szeme elött inkább L. Boltzmann entrópia statisztikus megfogalmazása és talán a Boltzmann féle eloszlásfüggvény maradt meg, és nem Boltzmann és Wilhelm Ostwald nagy tudományos vitája az atomisztikus és az energétikus fizika között.

    Simonyi Károly, A fizika kulturtörténete, Negyedik kiadás (1998), 387. oldal: „Ostwald és követői az energiában találták meg azt a fizikai mennyiséget, amelyre az egységes természetszemléletet építeni lehet.” Mach és Einstein is ezt az utat követte, de ez az út tévesnek bizonyult.

    Szász Gyula I.

    #797

    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Lendvai Úr!

    Ön ezt írta:

    János Lendvai <jlendvai@caesar.elte.hu> 14. April 2017 um 11:52
    Antwort von: lendvai@metal.elte.hu
    An: Gyula Szasz <gyulaszasz42@gmail.com>

    “Tisztelt Szász Úr!

    A Fizikai Szemléhez beküldött írásai a fizika egyes alapelveinek teljes félreértéséről tanúskodnak, sem részletesebb bírálatra sem közlésre nem méltóak.

    Kérem, hogy a jövőben “axiómarendszerének” ügyében ne terhelje a Fizika Szemle elektronikus postafiókját.

    Tisztelettel:

    Lendvai János
    szerkesztő”

    Ne haragudjon, de Ön értette teljesen félre a fizika alapelveit. Ezért hozza le a Fizikai Szemle a fizika új axiómarendszerét, ami a relativisztikus dinamikát megalapozta. A bírálatot meg hagyja olyanokra, akik értik a fizikát.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    #798

    Gyula Szász
    Moderator

    Javaslat az „axiómarendszer” közlésével kapcsolatban

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Különben tudom honnan fúj a szél. A szerkesztőség nem tudja tartalmilag megítélni az új axiómarendszert és attól tart, hogy az olvasók ezt a szemükre vetik. Az axiómarendszerem az atomisztikus fizikát fogalmazta meg, amit az akadémikus fizikusok 1906-ban Ludwig Boltzmannal együtt a sírba tenni véltek.

    Azóta Mach, Ostwald és Einstein által propagált energétikus fizikát követte csak világszerte a fizika, de nem tudta senki sem a relativisztikus dinamikát megfogalmazni. A fizika nem tudta a fizikai rendszerek időbeli fejlődését előrejelezni. Az elfogadott energétikus fizika nem tudta meghatározni az elektron mozgását a proton körül és nem tudta az egymás körül spirális pályán mozgó égitestek mozgását sem leírni, amig ezek egymásba nem esnek. A szerkesztöség ezt elhallgatja. A szerkesztőség, az akadémikus fizikával egyetértve, az hiszi, hogy csak az energiamegmaradásra lehet egy egységes természetszemléletet építeni. Ez nem igaz! Az elfogadott fizika az atomisztikus természetszemléletet teljesen elhanyagolta, teljesen mellőzte. Én meg épp az atomisztikus fizikát fogalmaztam meg nagy általánossággal és evvel több nagy fizikus elődöm munkáját követtem, de nem éppen Einsteinét. Ezt a szerkesztőség nem tudja, talán nem is akarja megbírálni, az axiómarendszert „sem részletesebb bírálatra sem közlésre nem méltóaknak” tartja. És a szerkesztőség evvel a kutatási eredmények elfogulatlan nyilvánosságra hozása ellen vét, vagyis a kutatási szabadságot és a szólásszabadságot lábbal tiporja.

    Van egy javaslatom: Közölje le a Fizikai Szemle az „axiómarendszert” és írjon a szerkesztőség egy megjegyzést mellé, ami pl. az tartalmazza, hogy „a munka nem tükrözi a szerkesztőség véleményét”. Evvel az olvasók tudtára hozzta, hogy a szerkesztőség nem egyezett meg a szerző véleményével. Ez egy kompromisszum lenne.

    Nekem már van tapasztalatom hasonló problémával. A 2004. június 21.-én elvégzett ejtőkísérletem https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc után, ami cáfolta Galilei UFF-feltevését, a brémai gravitációs fizikusok, azonnal és felkéretlenül, informálták világszerte a fizikai szakfolyóiratok peer review rendszerét, hogy nem hozzák nyilvánosságra a mérésem eredményét, mert „these result will be detrimental for graviational physics”. Késöbb, a mainzi bírósági tárgyalás vége elött, amivel el akartam érni, hogy folytatni tudjam Galilei cáfolását, ZARM csak akkor engedélyezte volna a további ejtéseket a brémai ejtőtoronyban, hogy ha mindig mellékelem a kísérleti eredmények publikálásával együtt azt is, hogy “ZARM tudományosan sértve érzi magát a kísérletem folytatása miatt”. E mögött az áll, hogy a gravitációs fizikusok nem falszifikálták a testek eltérő nehézségi gyorsulását, ami majdnem 1%-os. Az brémai mérésem pontossága 10^-5 volt és igazolni tudtam, hogy Li, C és Pb kisebb gyorsulással esik mint az Al. A gravitációs fizikusok el akarják titkolni, hogy nem ellenörizték Galilei UFF-feltevését 400 év alatt, ami nagy disznóság. Végeredményben a fizika egyik legrégibb feltevése, a szabadesés egyetemessége, sem felet meg helytállóan a természetszemléletnek.

    A javaslatommal a szerkesztőség nem akadályozná meg a kutatási szabadságot, megtartaná a saját renoméjét és nyilvánosságra hozzná az „axiómarendszert”.

    A mainzi bírósági tárgyalásra, az ejtőkísérleteim folytatása engedélyezése miatt, kb. 50.000,- € uszott el a saját vagyonomból, anélkül, hogy folytatni tudtam volna Galilei faszifikációját. Ennél az LMU fizika dékánja szakértői véleménye egy döntő szerepet jászott, mert ő azt kürtölte, hogy minden test súlyos és tehetetlen tömege megegyzik. A DOMUS kuratoriuma sem támogatta a tavaji őszi pályázatomat, Galilei ellenörzésére, pedig ez el kell végezni http://nol.hu/archivum/archiv-421628-232073.

    Így beláthatóan nincsen már nagy türelmem az elfogadott fizika begyepesedett véleményével kapcsolatában.

    Az „axiómarendszer” nem télelezi fel sem az energiamegmaradást, sem a szabadesés egyetemességét. Az „axiómarendszer” ezeket nem tartja a természetszemlélet egységes felépítési módjának. Evvel szemben az elemi részecskék, az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E) megmaradását helyezi előtérbe, ami meg is felel a kísérleti eredményeknek. Ezek az elemi részecskék nem is tudják egymást megsemmisíteni, hanem elektron-neutrínókat, νe =(e,p), és proton-neutrónokat, νP =(P,E), képeznek. Az e, p, P és E megmaradására alapuló fizika meg atomisztikus fizika.

    És nem is 13.6 eV energiánál van az elektron-proton rendszer energétikus legmélyebb stabil állapota. Hanem 2.04 MeV-nál is egy stabil állapot képzödik, ez a stabil neutron, N0 = (P,e). Az elektron-proton rendszernek az energétikus legmélyebb állapota az (mP + me)c^2-nek megfelelő energia kisugárzás után képzödik, de az elektron és a proton ekkor is megmarad.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

    #802

    Gyula Szász
    Moderator

    A Fizikai Szemle szerkesztőséget informálom, hogy az axiómarendszerrel kapcsolatos korrepondenciát a világ tudtára hozom a http://www.atomsz.com honlapomon a Gravitation fórumban.

    Ernest Rutherfordból, aki a 20. század egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa volt és aki a protont felfedezte, a fizikusok gyorsan kémikust csináltak, kémiai Nobel díjal tüntették ki. Rutherford nem tartott semmit Niels Bohr hokusz-pokuszából.

    Legalább két további Nobel díjas fizikus, Lénárd Fülöp és Johannes Stark, kételkedett Niels Bohr és Albert Einstein atomfizikai hokusz-pokuszában.Több ezer publikáció meg cáfolta Einstein relativitáselméletét. De az akadémikus fizika ezek elött behuzza a farkát.

    Láthatjuk, nem minden arany, ami fénylik, a fizikában sem!

    Arra, hogy a Planck állandó, h, egy Lagrange multiplikátor szerepét töltí be, nem számított senki. Természetesen, a kvantumfizikusok nem tudják megmondani, hogyan mozognak az elektronok a protonok körül.

    Szász Gyula I.

    #803

    Gyula Szász
    Moderator

    Szerkesztőség és Kiadó: Eötvös Loránd Fizikai Társulat
    Székhely: 1092 Budapest, Ráday utca 18. földszint III.
    Telefon/Fax: 06-1/201-8682
    Dr. Szász Gyula I.
    Raiffeisenstr. 54
    D-55218 Ingelheim

    Javaslat

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!
    Tisztelt Fizikus Kollégák!

    Én elméleti részecskefizikus vagyok, így ne csondálkozzon senki sem, hogy én a fizikailag létező részecskéket teszem a fizika, az egységes természetszemlélet középpontjába az új fizikai axiómarendszer megfogalmazásával és nem az energiamegmaradást http://www.atomsz.com.

    Tudom, hogy evvel szemben állok a világszerte elfogadott fizikával. Tudom, hogy farkaszemet nézek az akadémikus fizikával. Az elfogadott fizika engemet már több mint negyven év óta megakadályoz a kutatói munkámban, például nem engedi meg publikálni a tudományos eredményeimet a fizikai szakfolyóiratokban. Pedig az atomisztikus fizikám új kutatói írányt szab meg a fizikában és a 17. századból származó alapokat is megvizsálta és ki is javította https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc.

    Egy javaslatot tettem a Fizikai Szemle szerkesztőségének, hogyan látom az „axiómarendszer” közlése lehetőségét, úgy, hogy a szerkesztőség is megtartsa a renoméját. Így elvárom a tudás szomlyas olvasóknak szóló publikációt.

    Tisztelettel,

    (Szász Gyula I.)
    Ingelheim, 2017. április 26.-án

    Másolat. MTA, XI. Fizikai Tudományok Osztálya
    Postacim 1245 Budapest, Pf. 1000, Cím 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.

    #804

    Gyula Szász
    Moderator

    Javaslat az „axiómarendszer” közlésével kapcsolatban

    Tisztelt Lendvai János szerkesztő! Tisztelt Szerkesztőség!

    Tudom, hogy honnan fúj a szél. A szerkesztőség nem tudja tartalmilag megítélni az új axiómarendszert és attól tart, hogy az olvasók ezt a szemükre vetik. Az axiómarendszerem az atomisztikus fizikát fogalmazta meg, amit az akadémikus fizikusok 1906-ban Ludwig Boltzmannal együtt a sírba tenni véltek.

    Azóta Mach, Ostwald és Einstein által propagált energétikus fizikát követte csak világszerte a fizika, de nem tudta senki sem a relativisztikus dinamikát megfogalmazni. A fizika nem tudta a fizikai rendszerek időbeli fejlődését előrejelezni. Az elfogadott energétikus fizika nem tudta meghatározni az elektron mozgását a proton körül és nem tudta az egymás körül spirális pályán mozgó égitestek mozgását sem leírni, amig ezek egymásba nem esnek. A szerkesztöség ezt elhallgatja. A szerkesztőség, az akadémikus fizikával egyetértve, az hiszi, hogy csak az energiamegmaradásra lehet egy egységes természetszemléletet építeni. Ez nem igaz! Az elfogadott fizika az atomisztikus természetszemléletet teljesen elhanyagolta, teljesen mellőzte. Én meg épp az atomisztikus fizikát fogalmaztam meg nagy általánossággal és evvel több nagy fizikus elődöm munkáját követtem, de nem éppen Einsteinét. Ezt a szerkesztőség nem tudja, talán nem is akarja megbírálni, az axiómarendszert „sem részletesebb bírálatra sem közlésre nem méltóaknak” tartja. És a szerkesztőség evvel a kutatási eredmények elfogulatlan nyilvánosságra hozása ellen vét, vagyis a kutatási szabadságot és a szólásszabadságot lábbal tiporja.

    Van egy javaslatom: Közölje le a Fizikai Szemle az „axiómarendszert” és írjon a szerkesztőség egy megjegyzést mellé, ami pl. az tartalmazza, hogy „a munka nem tükrözi a szerkesztőség véleményét”. Evvel a tudás szomlyas olvasók tudtára hozta, hogy a szerkesztőség nem egyezett meg a szerző véleményével. Ez egy kompromisszum lenne.

    Nekem már van tapasztalatom hasonló megakadályozó problémával. A 2004. június 21.-én elvégzett ejtőkísérletem https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc után, ami cáfolta Galilei UFF-feltevését, a brémai gravitációs fizikusok, azonnal és felkéretlenül, informálták világszerte a fizikai szakfolyóiratok peer review rendszerét, hogy ne hozzák nyilvánosságra a mérésem eredményét, mert „ these result will be detrimental for gravitational physics”. Késöbb, a mainzi bírósági tárgyalás vége elött, amivel el akartam érni, hogy folytatni tudjam Galilei cáfolását, ZARM csak akkor engedélyezte volna a további ejtéseket, hogy ha mindig mellékelem a kísérleti eredmények publikálásával együtt azt is, hogy ZARM tudományosan sértve érzi magát a kísérletem folytatása miatt. E mögött az áll, hogy a gravitációs fizikusok nem falszifikálták a testek eltérő nehézségi gyorsulását, ami majdnem 1%-os. A brémai mérésem pontossága 10^-5 volt és igazolni tudtam, hogy Li, C és Pb kisebb gyorsulással esik mint az Al. A gravitációs fizikusok el akarják titkolni, hogy nem ellenörizték Galilei UFF-feltevését 400 év alatt, ami nagy disznóság. Végeredményben a fizika egyik legrégibb feltevése, a szabadesés egyetemessége, sem felet meg helytállóan a természetszemléletnek. A mainzi bírósági tárgyalásra, az ejtőkísérleteim folytatása engedélyezése miatt, kb. 50.000,- € uszott el a saját vagyonomból, anélkül, hogy folytatni tudtam volna Galilei faszifikációját. Ennél az LMU fizika dékánja szakértői véleménye egy döntő szerepet jászott, mert ő azt kürtölte, hogy minden test súlyos és tehetetlen tömege megegyzik. A DOMUS kuratóriuma sem támogatta a tavaj őszi pályázatomat, Galilei ellenörzésére, pedig ezt el kell végezni http://nol.hu/archivum/archiv-421628-232073.

    Így beláthatóan nincsen már nagy türelmem az elfogadott fizika begyepesedett véleményével kapcsolatban.

    A javaslatommal a Fizikai Szemle szerkesztősége nem akadályozná meg a kutatási szabadságot, megtartaná a saját renoméjét és nyilvánosságra hozná az „axiómarendszert”.

    Tisztelettel,

    (Szász Gyula I.)

    #805

    Gyula Szász
    Moderator

    Tisztelt Fizikus Kollégák!

    Az „axiómarendszer” nem télelezi fel sem az energiamegmaradást, sem a szabadesés egyetemességét. Az „axiómarendszer” ezeket nem tartja a természetszemlélet egységes felépítési módjának. Evvel szemben az elemi részecskék, az elektronok (e), a pozitronok (p), a protonok (P) és az eltonok (E) megmaradását helyezi előtérbe, ami meg is felel a kísérleti eredményeknek. Ezek az elemi részecskék nem is tudják egymást megsemmisíteni, hanem elektron-neutrínókat, νe = (e,p), és proton-neutrónokat, νP = (P,E), képeznek. Az e, p, P és E megmaradására alapuló fizika meg atomisztikus fizika.

    És nem is 13.6 eV energiánál van az elektron-proton rendszer energétikus legmélyebb stabil állapota. Hanem 2.04 MeV-nál is egy stabil állapot képzödik, ez a stabil neutron, N0 = (P,e). Az elektron-proton rendszernek az energétikus legmélyebb állapota az (mP + me) c2-nek megfelelő energia kisugárzás után képzödik, de az elektron és a proton ekkor is megmarad.

    A Fizikai Szemle szerkesztőséget informálom, hogy az axiómarendszerrel kapcsolatos korrespondenciát a világ tudtára hozom a http://www.atomsz.com honlapomon a Gravitation fórumban.

    Ernest Rutherfordból, aki a 20. század egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa volt és aki a protont felfedezte, a fizikusok gyorsan kémikust csináltak, kémiai Nobel díjal tüntették ki. Rutherford nem tartott semmit Niels Bohr hokusz-pokuszából. Legalább két további Nobel díjas fizikus, Lénárd Fülöp és Johannes Stark, kételkedett Niels Bohr és Albert Einstein atomfizikai hokusz-pokuszában.Több ezer publikáció meg cáfolta Einstein relativitáselméletét. De az akadémikus fizika ezek elött behuzza a farkát.

    Láthatjuk, nem minden arany, ami fénylik, a fizikában sem! Arra, hogy a Planck állandó, h, egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be, nem számított senki. Természetesen, a kvantumfizikusok nem tudják megmondani, hogyan mozognak az elektronok a protonok körül.

    Tisztelettel,
    Szász Gyula I.

Viewing 12 posts - 1 through 12 (of 12 total)

You must be logged in to reply to this topic.